Láthatóan zavarjuk a globalista nagyfiúkat. Meg hát ki szeret csicskás lenni egy szervezetben? Szerintem mi nem! Ezért kell összefogni a szuverenista, nemzeti pártoknak, és teljesen átalakítani az uniót. Nem az alapító atyák szellemében – akik ízig-vérig föderalisták voltak, különösen Jean Monnet, Altiero Spinelli, Max Kohnstamm, Walter Hallstein, Józef Retinger stb. –, hanem új alapító atyákkal, akik a nemzetek Európáját teremtik meg végre! Ez az egyetlen járható út, minden más a pokolba vezet.

Beszéljünk végre őszintén: bár komoly előretörés történt a szuverenista tábor számára a június 9-i EP-választásokon az unióban, teljes áttörés nem. A globalisták, föderalisták megőrizték a többségüket, és ezzel élni és visszaélni fognak. Látszik már most azon, ahogyan ők hárman, a néppártiak, a szocialisták és a liberálisok – még a zöldek is besegítenek nekik majd, ha kell – elosztják egymás között a legfontosabb pozíciókat. Döbbenetes.

Persze mindenki tudja, hogy az olaszok kénytelenek engedni a nagyoknak, a brüsszeli elitnek – már nem először a történelmükben –, mert a gazdasági helyzetük miatt erre kényszerülnek.

Hiába írom-mondom több alkalommal, hogy van egy háttéreffektus is, ami megszabja Meloni mozgásterét, de azért most is leírom: a választási győzelme érdekében még ­2021-ben belépett a globalista elit egyik fontos intézményébe, a Washingtonban székelő agytrösztbe, az Aspen Institute-ba. Ez az intézmény arról ismerszik meg, hogy a nagy bankárdinasztiák támogatják, köztük a Rockefeller Brothers Fund, a Bill & Melinda ­Gates Alapítvány, a Carnegie Corporation, a Ford Alapítvány, a Goldman Sachs és a Koch fivérek alapítványa – többek között. Az Aspen Intézet elnöke az a Walter Isaacson, aki a Klaus Schwab által vezetett WEF (Világgazdasági Fórum) tagja, a WEF-ről pedig már számtalanszor leírtuk, hogy jelenleg ez a szervezet a globális elit zászlóshajója, amelyhez immáron több száz gigacég és pénzintézet tartozik. Az Aspen intézet két fő célja az oroszok elleni háború folytatása a győzelemig, illetve többek között az eugenika is nagyon érdekli őket, ami nem más, mint a világ népességének csökkentésével kapcsolatos elképzelések támogatása.

Nem szabadna elfelejtenünk, hogy Meloni már a 2022-es parlamenti választások másnapján támogatásáról biztosította Zelenszkij elnököt. Így írt neki: „Kedves Zelenszkij elnök úr, számíthatsz a hűséges támogatásunkra az ukrán emberek szabadságának ügyében. Legyél erős és tarts ki a hitedben!”

Ezek a tények, bármilyen fájóak is talán, de nem szembenézni velük ostobaság. Egy politikus motívumainak megértéséhez ezekről tudni kell, ezek nélkül nem értünk semmit abból, mit miért csinálnak. Egy szó, mint száz, ezek után talán nem teljesen meglepő, bár rendkívül kellemetlen fordulat, hogy Giorgia Meloni nem akarta felvenni az általa is vezetett Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR) pártfrakciójába a Fideszt. Igaz, nekünk is nagy bajunk van azzal, hogy Meloni viszont a so­raik közé engedte a köztudottan magyargyűlölő szélsőséges román pártot, az AUR-t. Így aztán úgy döntöttünk, hogy nem lépünk be az ECR-be. Nem beszélve arról, hogy arról hallani híreket, Meloni a teljesen balra tolódott Európai Néppárttal esetleg inkább működne együtt, mint a Marine Le Pen által fémjelzett Identitás és Demokrácia nevű, valóban euro­kritikus és szuverenista pártfrakcióval – bár ez a kérdés valóban füstös szobákban fog eldőlni.

Ugyanakkor viszont létezik – még – a vétójog, vagyis a konszenzusos elv a fontos döntéseknél, s ezért mindig ott lebeg felettük Damoklész kardja, hogy élünk ezzel a lehetőségünkkel, és végül nem szavazunk meg számukra alapvetően fontos döntéseket. Mit lehet tehát velünk tenni?

Ha őszinték lennének, bevallanák, hogy a legegyszerűbb az lenne, ha eltávolítanák Magyarországot az unióból, vagy legalább a 7-es cikkelyt alkalmazva megvonnák a szavazati jogot tőlünk. Milyen megoldások maradtak számunkra ezek után az unióban?

Háromféle. 

Egy: kilépünk az unióból, huxit, de ez alkalmatlan lépés lenne, érdekeink nem érvényesülhetnének soha többet. 

Kettő: megpróbálnánk egy külön államszerződést kötni az unióval, mondjuk Norvégia vagy Svájc mintájára, csak mi bent maradnánk az unióban, viszont a lehető legszűkebbre szabnánk az együttműködés területeit, főként és dön­tően a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatain­kat őriznénk meg az unióval, viszont minden más kérdésben nem engednénk beleszólást a brüsszeli elit számára a saját belügyeinkbe, illetve szuverenitásunkba. (Ez a megoldás szerintem nem zárható ki véglegesen, de ezt az idő dönti el és a fejlemények.) 

Három: alternatív, új pártszövetséget hozunk létre, amelyik valójában már nem a bal-jobb megosztás mentén szerveződik (lásd a szocdem Fico vélhető belépését a Patrióták Európáért szövetségbe, vagy a liberális Babist), hanem a valójában meghatározó, globalista versus szuverenista törésvonal mentén. Ez történt most, és ez – ahogyan Orbán is fogalmazott – új korszak kezdete lehet az Európai Unióban.

Legyenek erősek, bátrak, kitartóak – mert ez mentheti meg az uniót és Európát! Ahogy Ady írta, legyünk „százszor bátrak és viharvertek” – sokkal inkább, mint megalázottak és alávetettek. Azt soha!