idezojelek

A lengyel főttbéka-szindróma

Életveszélyes a varsói baloldali kormány migrációpárti politikája.

Michael O’Shea avatarja
Michael O’Shea
Cikk kép: undefined
Fotó: NurPhoto via AFP

A tömeges bevándorlás jelensége vitathatatlanul régebbi és szilárdabban beágyazódott Franciaországban, mint bárhol máshol Európában. 1994-ben arra a kérdésre, hogy a menekültügyi és családegyesítési törvények közelmúltbeli szigorítása eredményesnek bizonyulhat-e, Jean Raspail, A szentek tábora című hírhedt, előrelátó regény szerzője így válaszolt: 

Nem. Lehetetlen bármit is tenni. Már túl késő. Már tömegesen bevándoroltak az emberek, és most már túl sokan vannak ahhoz, hogy visszaküldjék őket.

Christopher Caldwell 2009-ben megjelent, Reflections on the Revolution in Europe című könyvében megjegyzi, hogy 1973-ban már 2,6 millió külföldi vendégmunkás volt Nyugat-Németországban. Angela Merkel kancellár 2015-ös döntése a több mint egymillió migráns befogadásáról ezek alapján nem Németország problémáinak kezdete volt. Sőt, talán nem is ez volt a vízválasztó pillanat. Gyakorlatilag Nyugat-Európa minden országában hasonló realitások uralkodnak, a migrációellenes politika eredményei mégis szerények.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A főttbéka-szindróma azt az igen furcsa jelenséget írja le, amikor egy békát közvetlenül forrásban lévő vízbe teszünk, s az állat azonnal kiugrik. Ámde ha a hideg vízbe tesszük, és lassan emeljük a hőmérsékletet, nem veszi észre, és addig marad a vízben, amíg meg nem főzik. A pszichológiai verzió szerint jól megfigyelhető, hogy elménk a környezet apró történéseire sem reagál sok esetben. Ez a jelenség jól ábrázolja a kontinensen uralkodó állapotokat is: mivel az európaiak élete csak kis mértékben romlik egyik évről a másikra a tömeges bevándorlás miatt, a polgárok nem szívesen cselekednek. Az egykori vasfüggöny mögött azonban nincs ilyen migrációs történelem.

 A nyugat-európai tapasztalatok ismeretében a közép- és kelet-európaiak – közülük sokan a politikai baloldalon is – túlnyomórészt ellenzik a befelé irányuló migrációt.

A lengyelek például felháborodtak, amikor 2024 júniusában egy német rendőrautó a lengyel határ túloldalán lévő parkolóban egy közel-keleti családot helyezett el anélkül, hogy a lengyel hatóságokat értesítette volna. Az incidens diplomáciai vitát váltott ki, és rávilágított az ilyen német „visszatoloncolások” gyakoriságára. Azon a héten egy másik esetben a német rendőrség hat afrikai férfit dobott át a határon, ezúttal a lengyel hatóságok értesítése után.

Aleksandra Fedorska újságíró szerint „az év eleje óta a német tisztviselők több mint 3500 migránst küldtek vissza Lengyelországba”. Ezek közül néhányan állítólag soha nem lépték át a lengyel–német határt, mivel teljesen más útvonalon érkeztek Németországba.

A lengyel határőrség a nyugati határon igencsak megfeszült, mivel az erőforrásokra égető szükség van a Belarusszal közös keleti határon, ahová a fehérorosz rezsim évek óta közel-keleti és afrikai migránsokat szállít át egyfajta hibrid hadviselés részeként. 

A küldetés hálátlan: Mateusz Sitek őrmester, egy 21 éves határőr tiszt a múlt hónapban bele is halt sérüléseibe, miután egy migráns megszúrta őt a kerítésen keresztül. A veszélyes körülmények ellenére a katonai rendőrség letartóztatott három határőrt, akik figyelmeztető lövéseket adtak le a levegőbe és a földre, hogy elriasszák az agresszív migránsokat. 

Ez egy megdöbbentő eset, figyelembe véve, hogy katonáinkat a közelmúltban többször is megtámadták a belarusz oldalról érkező agresszorok

 – mondta ezzel kapcsolatban Andrzej Duda elnök.

Egy nemrégiben készült Ipsos-felmérés szerint 

a lengyelek 67 százaléka úgy véli, hogy a migránsokat a belarusz határon vissza kell utasítani, és azokat, akiknek sikerül átjutniuk, vissza kell küldeni Belaruszba; mindössze 19 százalék gondolja úgy, hogy menedékkérelmeiket Lengyelországban kellene feldolgozni.

 Érdekes módon a baloldali szövetség szavazói egyenletesen oszlanak meg ebben a kérdésben, és az összes többi párt szavazói határozottan támogatják a határvédelmi intézkedéseket. A közvélemény-kutatás eredményeit egyes intézményesített médiumok sokkolónak nevezték.

Bár a közvélemény egységes, az aktivisták egy kis csoportja nagyobb hatalmat élvez, mint a csendes többség. A Podlaskie OPH-hoz hasonló aktivista csoportok a belarusz határ mentén tevékenykednek, és aktívan terelik a migránsokat Lengyelországba. Csoportos beszélgetéseken oktatják a migránsokat, hogy merre menjenek át, és hová menjenek, miután megérkeztek Lengyelországba. A nem kormányzati szervezetek által finanszírozott taxik szorgalmasan szállítják a migránsokat a jogi irodákhoz, amelyek feldolgozzák a menedékkérelmüket.

 Nem sokkal azután, hogy tavaly év végén átvette a hatalmat, Szymon Hołownia, a szejm, azaz a lengyel parlament alsóházának elnöke a parlamentben pózolt egy fotóhoz az újonnan érkezett migránsokkal és a civil szervezetek aktivistáival. Az aktivisták arra is bátorították a migránsokat, hogy kérjenek jogi kártérítést a lengyel államtól.

 A közelmúltban regionális bíróságok egy afgán és egy etióp állampolgár javára – és a lengyel határőrség ellen – döntöttek, akik mindketten megsérültek, miután leestek a határzárról. Az aktivisták által támogatott illegális bevándorlók most további polgári pereket indíthatnak az állam ellen.

A lengyel városok mai jelenetei, amelyek néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlenek voltak, ma úgy tűnnek, mintha a mozivászonra készítették volna őket. Nemrég Varsóban egy afrikai férfi megpróbálta feltörni egy parkoló autó zárját, majd felmászott és ráugrott másokra, végül pedig motoros robogón megtámadott egy kézbesítő sofőrt. „Egészen a közelmúltig ilyen jeleneteket csak Nyugat-Európa országaiban lehetett látni” – írta egy lap. Az elkövetőt szabadon engedték, miután vádat emeltek ellene, de bizonytalan a kitoloncolhatósága. Poznańban a környékbeli lakosok pánikba estek, amikor egy pólótlan afrikai férfi egy machetét lóbált és vadul ordibált egy lakóház előtt. A belarusz határhoz közeli Czerlonkában a migránsok folyamatosan elfoglalják a buszmegállót; a helyiek éjszaka kerülik az utcákat, és tartanak attól, hogy mi történhet a gyermekeikkel, miközben az iskolabuszra várnak.

 

A közelmúlt talán legmegdöbbentőbb fejleménye az a videó, amelyen egy meztelen afrikai férfi egy katowicei városi park fürdőhelyén ürít. A helyi hatóságok lezárták a területet a fürdőzők elől, miután a vizsgálatok kimutatták, hogy E. coli baktérium jelenléte miatt a víz nem biztonságos. 

Nem világos, hogy az eseményeknek van-e közük egymáshoz, de az ocsmány cselekedetről készült felvételek felkavarták a lengyel politikai közbeszédet. „Hála a jelenlegi kormánynak, országunk kezd igazán európai lenni” – szidta a baloldali vezetést az egyik kommentelő.

A politikai valóság gyakran összetettebb, mint első pillantásra tűnik. 

Donald Tusk miniszterelnök például megelégszik azzal, hogy jelképes gesztusokat tegyen a migrációellenes választóknak, miközben szoros brüsszeli szövetségesei szinte mindent megkapnak tőle, amit csak kérnek. Brüsszel pedig boldogan hagyja, hogy a lengyel kormányfő ezt a kötéltáncot járja. 

Emlékeznek ugyanis arra, hogy Tusk pártja 2015-ben mekkorát bukott, miután ugyanabban az évben beleegyezett az Európai Unió migrációs politikájának nevezett újraelosztási paktumba. Akkor a nemrég leváltott konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párt migrációellenes politikát hirdetett, és szigorú intézkedéseket biztosított a belarusz határon történő roham ellen, miközben felügyelet alatt tartotta a minden korábbinál magasabb szintű legális, gazdasági migrációt is olyan helyekről, mint Ázsia és Afrika.

Valamennyi politikai irányzat politikusai arra az elméletre támaszkodtak, hogy a lengyel területre érkező migránsok egy gazdagabb országba, például Németországba mennek tovább. Ez azonban változhat. Lengyelország az elmúlt két évtizedben gazdasági sikertörténet volt, és az életszínvonala gyorsan közelít a nyugat-európaiakéhoz.

Ráadásul 

az Európai Unió nemrégiben elfogadott migrációs paktuma előírja, hogy minden országnak hasonló anyagi juttatásokat kell fizetnie az érkező migránsoknak; ezek az eurók Lengyelországban messzebbre nyúlnak, mint Németországban. 

Jacek Saryusz-Wolski, a PiS politikusa és volt EP-képviselője szerint az EU által előírt juttatások „magasabb életszínvonalat és lakhatást jelentenek, mint a lengyel átlagbér. Mindez a mi költségünkön fog történni, mert erre nincsenek uniós források. Mindezt Lengyelországnak kell majd finanszírozni.”

Úgy tűnik, a lengyelek felismerik ezt a valós időben zajló vonatszerencsétlenséget. Sajnos a békát többféleképpen lehet megfőzni, és kevés bizonyíték van arra, hogy a migrációellenes lengyel lakosság sokat tehetne azért, hogy megállítsa ezeket a visszaéléseket.

A szerző a Danube Institute vendégkutatója

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Jeszenszky Zsolt avatarja
Jeszenszky Zsolt

Putyin az új Hitler? (1. rész)

Ágoston Balázs avatarja
Ágoston Balázs

Százezrek a romok alatt

Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

Hangulatkeltés a magyarok ellen

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Mi kell a politikai harchoz?

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.