idezojelek

A lengyel főttbéka-szindróma

Életveszélyes a varsói baloldali kormány migrációpárti politikája.

Michael O’Shea avatarja
Michael O’Shea
Cikk kép: undefined
Fotó: NurPhoto via AFP

A tömeges bevándorlás jelensége vitathatatlanul régebbi és szilárdabban beágyazódott Franciaországban, mint bárhol máshol Európában. 1994-ben arra a kérdésre, hogy a menekültügyi és családegyesítési törvények közelmúltbeli szigorítása eredményesnek bizonyulhat-e, Jean Raspail, A szentek tábora című hírhedt, előrelátó regény szerzője így válaszolt: 

Nem. Lehetetlen bármit is tenni. Már túl késő. Már tömegesen bevándoroltak az emberek, és most már túl sokan vannak ahhoz, hogy visszaküldjék őket.

Christopher Caldwell 2009-ben megjelent, Reflections on the Revolution in Europe című könyvében megjegyzi, hogy 1973-ban már 2,6 millió külföldi vendégmunkás volt Nyugat-Németországban. Angela Merkel kancellár 2015-ös döntése a több mint egymillió migráns befogadásáról ezek alapján nem Németország problémáinak kezdete volt. Sőt, talán nem is ez volt a vízválasztó pillanat. Gyakorlatilag Nyugat-Európa minden országában hasonló realitások uralkodnak, a migrációellenes politika eredményei mégis szerények.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A főttbéka-szindróma azt az igen furcsa jelenséget írja le, amikor egy békát közvetlenül forrásban lévő vízbe teszünk, s az állat azonnal kiugrik. Ámde ha a hideg vízbe tesszük, és lassan emeljük a hőmérsékletet, nem veszi észre, és addig marad a vízben, amíg meg nem főzik. A pszichológiai verzió szerint jól megfigyelhető, hogy elménk a környezet apró történéseire sem reagál sok esetben. Ez a jelenség jól ábrázolja a kontinensen uralkodó állapotokat is: mivel az európaiak élete csak kis mértékben romlik egyik évről a másikra a tömeges bevándorlás miatt, a polgárok nem szívesen cselekednek. Az egykori vasfüggöny mögött azonban nincs ilyen migrációs történelem.

 A nyugat-európai tapasztalatok ismeretében a közép- és kelet-európaiak – közülük sokan a politikai baloldalon is – túlnyomórészt ellenzik a befelé irányuló migrációt.

A lengyelek például felháborodtak, amikor 2024 júniusában egy német rendőrautó a lengyel határ túloldalán lévő parkolóban egy közel-keleti családot helyezett el anélkül, hogy a lengyel hatóságokat értesítette volna. Az incidens diplomáciai vitát váltott ki, és rávilágított az ilyen német „visszatoloncolások” gyakoriságára. Azon a héten egy másik esetben a német rendőrség hat afrikai férfit dobott át a határon, ezúttal a lengyel hatóságok értesítése után.

Aleksandra Fedorska újságíró szerint „az év eleje óta a német tisztviselők több mint 3500 migránst küldtek vissza Lengyelországba”. Ezek közül néhányan állítólag soha nem lépték át a lengyel–német határt, mivel teljesen más útvonalon érkeztek Németországba.

A lengyel határőrség a nyugati határon igencsak megfeszült, mivel az erőforrásokra égető szükség van a Belarusszal közös keleti határon, ahová a fehérorosz rezsim évek óta közel-keleti és afrikai migránsokat szállít át egyfajta hibrid hadviselés részeként. 

A küldetés hálátlan: Mateusz Sitek őrmester, egy 21 éves határőr tiszt a múlt hónapban bele is halt sérüléseibe, miután egy migráns megszúrta őt a kerítésen keresztül. A veszélyes körülmények ellenére a katonai rendőrség letartóztatott három határőrt, akik figyelmeztető lövéseket adtak le a levegőbe és a földre, hogy elriasszák az agresszív migránsokat. 

Ez egy megdöbbentő eset, figyelembe véve, hogy katonáinkat a közelmúltban többször is megtámadták a belarusz oldalról érkező agresszorok

 – mondta ezzel kapcsolatban Andrzej Duda elnök.

Egy nemrégiben készült Ipsos-felmérés szerint 

a lengyelek 67 százaléka úgy véli, hogy a migránsokat a belarusz határon vissza kell utasítani, és azokat, akiknek sikerül átjutniuk, vissza kell küldeni Belaruszba; mindössze 19 százalék gondolja úgy, hogy menedékkérelmeiket Lengyelországban kellene feldolgozni.

 Érdekes módon a baloldali szövetség szavazói egyenletesen oszlanak meg ebben a kérdésben, és az összes többi párt szavazói határozottan támogatják a határvédelmi intézkedéseket. A közvélemény-kutatás eredményeit egyes intézményesített médiumok sokkolónak nevezték.

Bár a közvélemény egységes, az aktivisták egy kis csoportja nagyobb hatalmat élvez, mint a csendes többség. A Podlaskie OPH-hoz hasonló aktivista csoportok a belarusz határ mentén tevékenykednek, és aktívan terelik a migránsokat Lengyelországba. Csoportos beszélgetéseken oktatják a migránsokat, hogy merre menjenek át, és hová menjenek, miután megérkeztek Lengyelországba. A nem kormányzati szervezetek által finanszírozott taxik szorgalmasan szállítják a migránsokat a jogi irodákhoz, amelyek feldolgozzák a menedékkérelmüket.

 Nem sokkal azután, hogy tavaly év végén átvette a hatalmat, Szymon Hołownia, a szejm, azaz a lengyel parlament alsóházának elnöke a parlamentben pózolt egy fotóhoz az újonnan érkezett migránsokkal és a civil szervezetek aktivistáival. Az aktivisták arra is bátorították a migránsokat, hogy kérjenek jogi kártérítést a lengyel államtól.

 A közelmúltban regionális bíróságok egy afgán és egy etióp állampolgár javára – és a lengyel határőrség ellen – döntöttek, akik mindketten megsérültek, miután leestek a határzárról. Az aktivisták által támogatott illegális bevándorlók most további polgári pereket indíthatnak az állam ellen.

A lengyel városok mai jelenetei, amelyek néhány évvel ezelőtt még elképzelhetetlenek voltak, ma úgy tűnnek, mintha a mozivászonra készítették volna őket. Nemrég Varsóban egy afrikai férfi megpróbálta feltörni egy parkoló autó zárját, majd felmászott és ráugrott másokra, végül pedig motoros robogón megtámadott egy kézbesítő sofőrt. „Egészen a közelmúltig ilyen jeleneteket csak Nyugat-Európa országaiban lehetett látni” – írta egy lap. Az elkövetőt szabadon engedték, miután vádat emeltek ellene, de bizonytalan a kitoloncolhatósága. Poznańban a környékbeli lakosok pánikba estek, amikor egy pólótlan afrikai férfi egy machetét lóbált és vadul ordibált egy lakóház előtt. A belarusz határhoz közeli Czerlonkában a migránsok folyamatosan elfoglalják a buszmegállót; a helyiek éjszaka kerülik az utcákat, és tartanak attól, hogy mi történhet a gyermekeikkel, miközben az iskolabuszra várnak.

 

A közelmúlt talán legmegdöbbentőbb fejleménye az a videó, amelyen egy meztelen afrikai férfi egy katowicei városi park fürdőhelyén ürít. A helyi hatóságok lezárták a területet a fürdőzők elől, miután a vizsgálatok kimutatták, hogy E. coli baktérium jelenléte miatt a víz nem biztonságos. 

Nem világos, hogy az eseményeknek van-e közük egymáshoz, de az ocsmány cselekedetről készült felvételek felkavarták a lengyel politikai közbeszédet. „Hála a jelenlegi kormánynak, országunk kezd igazán európai lenni” – szidta a baloldali vezetést az egyik kommentelő.

A politikai valóság gyakran összetettebb, mint első pillantásra tűnik. 

Donald Tusk miniszterelnök például megelégszik azzal, hogy jelképes gesztusokat tegyen a migrációellenes választóknak, miközben szoros brüsszeli szövetségesei szinte mindent megkapnak tőle, amit csak kérnek. Brüsszel pedig boldogan hagyja, hogy a lengyel kormányfő ezt a kötéltáncot járja. 

Emlékeznek ugyanis arra, hogy Tusk pártja 2015-ben mekkorát bukott, miután ugyanabban az évben beleegyezett az Európai Unió migrációs politikájának nevezett újraelosztási paktumba. Akkor a nemrég leváltott konzervatív Jog és Igazságosság (PiS) párt migrációellenes politikát hirdetett, és szigorú intézkedéseket biztosított a belarusz határon történő roham ellen, miközben felügyelet alatt tartotta a minden korábbinál magasabb szintű legális, gazdasági migrációt is olyan helyekről, mint Ázsia és Afrika.

Valamennyi politikai irányzat politikusai arra az elméletre támaszkodtak, hogy a lengyel területre érkező migránsok egy gazdagabb országba, például Németországba mennek tovább. Ez azonban változhat. Lengyelország az elmúlt két évtizedben gazdasági sikertörténet volt, és az életszínvonala gyorsan közelít a nyugat-európaiakéhoz.

Ráadásul 

az Európai Unió nemrégiben elfogadott migrációs paktuma előírja, hogy minden országnak hasonló anyagi juttatásokat kell fizetnie az érkező migránsoknak; ezek az eurók Lengyelországban messzebbre nyúlnak, mint Németországban. 

Jacek Saryusz-Wolski, a PiS politikusa és volt EP-képviselője szerint az EU által előírt juttatások „magasabb életszínvonalat és lakhatást jelentenek, mint a lengyel átlagbér. Mindez a mi költségünkön fog történni, mert erre nincsenek uniós források. Mindezt Lengyelországnak kell majd finanszírozni.”

Úgy tűnik, a lengyelek felismerik ezt a valós időben zajló vonatszerencsétlenséget. Sajnos a békát többféleképpen lehet megfőzni, és kevés bizonyíték van arra, hogy a migrációellenes lengyel lakosság sokat tehetne azért, hogy megállítsa ezeket a visszaéléseket.

A szerző a Danube Institute vendégkutatója

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Kékcédulás választás újratöltve

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

Majom és rács

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

Az ellenzék egyre szélsőségesebb

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

A globális elit akarja a háborút

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.