Az írók tudják, ha egy történetet el akarnak mesélni, akkor a főszereplők mellett fontos helyet töltenek be egyes részmomentumok is. Hiszen ezek teszik hitelessé, valószerűvé a fantáziájuk szülöttét. De tudják ezt a titkosszolgálatok is. Ha egy dezinformációs műveletet megterveznek, majd elindítanak, akkor a látszólag mellékes momentumok sora fedi el a valós szándékot. Illetve ezekkel lehet az igazság látszatát kelteni a gyanútlan hírfogyasztóban. A végeredmény aztán mindkét esetben ugyanaz, elhisszük a mesét. Persze csak akkor, ha jól csinálják.
Napjainkban talán még nehezebb elkülöníteni, hogy mi az igazság és mi az, ami csak annak látszik.
Elon Musk milliárdos üzletember arról beszélt a napokban, hogy a mesterséges intelligencia által előállított tartalmak egyre valószerűbbek, így egyre könnyebben megtéveszthetik a felhasználókat.
Honnan fogjuk valaha is tudni, hogy mi a valóság? – tette fel a millió dolláros kérdést. De furcsa módon ő sem tudott megnyugtató választ adni erre az egyre nyomasztóbb gondolatra.
Márpedig napjainkban, ha nem sikerült eldönteni, hogy mi az igaz és hol akarnak bennünket tudatosan megtéveszteni, befolyásolni, akkor egyre könnyebben válunk manipulálhatóvá.
Lassan két esztendő óta nem tudjuk, hogy ki és miért robbantotta fel az Északi Áramlat gázvezetékeit. Márpedig ez alapból egy tizenhétmilliárd (!) dolláros kérdés. Ennyibe került a megépítése Németországnak és Oroszországnak.
Illetve még húsba vágóbb, ha azt nézzük, hogy ezzel az akcióval sikerült Nyugat-Európa jelentős részét elvágni az olcsó orosz energiától, aminek árát ma is fizeti az ipar és a lakosság egyaránt. Valamiért mégis úgy tűnik, mintha senkit sem érdekelne ez a rejtély. Talán a csend a legárulkodóbb.
Egyelőre két egymásnak szögesen ellentmondó magyarázatot ismerhettünk meg. Az elsőt még tavaly tette közzé a veterán oknyomozó újságíró, Seymour Hersch. Szerinte
az amerikai kormányzat attól tartott, hogy Berlin nem lesz hajlandó teljes mellszélességgel Ukrajna mellé állni Oroszországgal szemben az üzleti érdekei miatt. Ezért az amerikai haditengerészet mélytengeri búvárai kapták a megbízást a művelet kivitelezésére.
A fedőakció a 2022. júniusi Baltops 22 elnevezésű NATO-hadgyakorlat volt, ahol tengeri aknamentesítést gyakoroltak. Ennek fedése alatt helyezték el a nyolcvan méter mélyen futó vezetékekre a robbanóanyagot úgy, hogy azt nem érzékelte az orosz technikai megfigyelő rendszer. Aztán szeptemberben norvég felderítő gépről dobták le azt a bóját, ami aktiválta a bombát.
Ennyi dióhéjban Hersch története, amit néhány dolog megerősíteni látszik. Az első, hogy a művelet logisztikai és információs központja Norvégiában volt, amely segítséget nyújtott az amerikai titkosszolgálatnak abban a műveletében, amikor a CIA nyugat-európai kormányok tagjait hallgatta le. Többek között Angela Merkel akkori német kancellárt és szinte egész kabinetjét. A másik momentum, hogy
Lizz Truss akkori brit miniszterelnök és Sikorski mostani lengyel külügyminiszter is az Egyesült Államoknak köszönte meg a sikeres robbantást. Ahogy Joe Biden elnök is egyértelmű utalást tett már az orosz–ukrán háború kitörése előtt a lehetséges amerikai lépésre a gázvezeték ellen.
Ezzel szemben az elmúlt napokban a Wall Street Journal közölt egy újabb verziót. Eszerint az ukrán politikai, katonai és gazdasági vezetők egy átmulatott éjszakán eldöntötték, hogy felrobbantják az Északi Áramlatot. A lapnak állítólag négy olyan személy is nyilatkozott, akik részt vettek a műveletben. Ők jókat nevetnek azokon, akik nagyszabású katonai-titkosszolgálati munkát vizionálnak. Szerintük ehhez elég volt néhány hazaszerető, elszánt ember is, akiket finanszíroztak az ukrán oligarchák. Zelenszkij elnök először áldását adta erre a tervre, amely több régi hollywoodi világháborús film forgatókönyvére is erősen emlékeztet. Aztán a lap szerint
a holland titkosszolgálat valahogy neszét vette ennek a tervnek és tájékoztatta a mit sem sejtő CIA-vezetőket. Ők az első döbbenet elmúltával kérték az ukrán elnököt az akció lefújására. Amit persze ő rögtön meg is tett, ám az azóta kegyvesztett főparancsnok, Zaluzsnij nem lépett. Mondván, a „torpedót” nem lehet már megállítani. Az ukrán hazafiak pedig sikerrel jártak.
De térjünk vissza Hersch történetéhez! Szerinte az amerikai hírszerzés a német kollégákkal már tavaly elkezdett egy fedősztorit összerakni. Eszerint a britek és az amerikaiak nem voltak benne az akcióban, így Biden elnök sem lehet érintett. Napjainkban a német nyomozók, egy év látszólag eredménytelen munka után hirtelen kiadták a körözést pont az ellen az ukrán katonai búvár ellen, akiről a Wall Street Journal is írt. De a lengyelek kiengedték Ukrajnába, mert egy kicsit késett a német körözés.
Itt tart ez a furcsa, ám valójában Európára nézve nagyon szomorú történet. Két egymásnak ellentmondó magyarázat, de a végeredmény egy. Folytatódik az unió gazdasági, politikai eróziója, eljelentéktelenedése.
Néhány napja felhívtam egy régi barátomat, aki búvárként bejárta a fél világot, emellett már oktat is. Szerinte a sikeres és biztonságos mélytengeri merülés titka a tervezés. Hosszú számolás előzi meg az elindulást. Hélium, nitrogén és oxigén speciális kombinációját kell összeállítani a mélységi cél pontos ismeretében. A gázok arányának egy-két százalékos megváltoztatása jelentősen befolyásolhatja a merülés időtartamát. Akár nyolc palackot is vinnie kell ezért magával a búvárnak. A lemerülés gyorsan megy a kívánt mélységbe, de a felemelkedés akár öt-hat óra is lehet, mert az oldott gázokkal telítődött szervezetnek ki kell ürülnie. Mindezt még jelentősen befolyásolja a víz hőmérséklete, az áramlás, a lent végzett fizikai munka. Felette pedig mozdulatlanul kell várakoznia a hajónak…
Érdekes módon ezeket az alapkérdéseket senki sem vizsgálta. Legalábbis a nyilvánosság előtt. Ettől is olyan végtelenül szomorú ez a történet, amiben, mint cseppben a tenger, sok minden benne van.
És hol van még a mesterséges intelligencia?
A szerző biztonságpolitikai szakértő
