Fölépítik az ősi romokat, és ami már rég pusztulásnak indult, azt helyreállítják. Újra fölépítik az elhagyott városokat, amelyek annyi nemzedéken át romokban hevertek. (Iz 61:4)
1918 után a nagy háborút a birodalmakat vezető uralkodók és arisztokrácia felelőtlenségével magyarázták, amire a megoldást a nemzetállamban látták. Ennek szellemében létrehoztak – részben a széthulló Monarchia helyén – több kis „nemzetállamot”, mint a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságot, Csehszlovákiát. 1945 után viszont már az volt a meglátás, hogy a háború oka a nacionalizmus volt, ezért az Európát megszálló, és így békét teremtő szuperhatalom nagy elánnal állt neki a nemzettudat irtásának, főleg a vesztes országokban.
Egészen az utóbbi évekig a nemzettudat szégyenpadra került, még a (gazdasági) nemzeti érdek fogalma is. Az új irányhoz legügyesebben a nagyhatalmak alkalmazkodtak, amelyek úgy beszéltek a saját nemzeti érdekükről, hogy az tulajdonképpen az egész emberiség, a haladás stb. érdeke.
Az európai értelmiség és a politikusok megértették a leckét, aki mégsem, az kiszorult a pályáról. Így azután a nemzettudat és a nemzeti érdek évtizedekre a sötét oldalra került, és a gonoszságok sorában betöltött első helyéről talán csak az utóbbi években taszította le a „fehér ciszheteró férfi”. Ennek a nagyon is tudatosan felépített szellemi konformitáskényszernek köszönhető, hogy a nemzet, sőt a nacionalizmus felértékelése nem Európából indult el. Bár az első óvatos kísérlet 2004-ben jelent meg: Roger Scruton England and the Need for Nations című műve, de komolyabb visszhangot nem váltott ki a rövid írás, az áttörést az izraeli–amerikai konzervatív Yoram Hazony A nacionalizmus erénye (Századvég, 2019) és az izraeli munkáspárti Yuli Tamir Why Nationalism (2019) című könyve jelentette.
Mindkét szerző a multikulturalizmussal szemben védi a nemzettudat természetes és hasznos voltát. 2019 óta évente kétszer a Hazony alapította Burke Foundation megszervezi a National Conservatism konferenciasorozatot, bár a névadás – mivel az angolszász konzervatív gondolkodás távolról sem nemzeti, inkább birodalmi – meghökkentő az angolszász konzervatív világban, az előadók jellemzően inkább konzervatív panasznapot tartanak, mint nemzeti vagy nacionalista politikát hirdetnének. Mindkét szerző az egyetemi világból jött, és annak ma is megbecsült tagja. Vicces lenne eljátszani a gondolattal, hogy ilyen témájú könyvekkel milyen egyetemi karriert futhatna be egy magyar vagy egy európai kolléga. Nagy eséllyel semmilyent.