Egy kicsit továbbmennék, mert ki kell mondani, hogy a demokraták a fosztogatók, a gyújtogatók, a szobordöntögetők, a lakosságcsere, a drogok, az eutanázia és a választási csalások pártjává is vált. Azoké, akik fenntartják maguknak azt a jogot, hogy tisztességtelen előnyökhöz jussanak, hogy elvegyék azt, amit mások teremtettek elő, tönkretegyék azt, amit nem értenek, és elhallgattassák azt, aki leleplezi a hazugságaikat. Megfojtanak olyan nemzeteket, amelyek a globalista internacionáléjuk helyett a saját útjukat szeretnék járni, és proxyháborús övezetté változtatják mások hazáját, hogy leszámoljanak geopolitikai ellenfeleikkel.
A látszat ellenére ez a hatalmi elit a valóságban nem is amerikai, mert megszállókként viselkednek a saját szülőföldjükön, és vazallusként kezelik saját törvénytisztelő polgáraikat. A demokraták antiamerikaiak, és ha ők kerülnek újabb négy évre hatalomba, immár minden fenntartás nélkül fogják pénzelni és támogatni az antieurópai, magyarellenes, nemzetellenes, sőt fehérellenes erőket világszerte.
A szabad világ vezető hatalma helyett a béke és stabilitás legnagyobb veszélyeztetőjévé alakítják át az Egyesült Államokat.
Nekünk is vannak „demokratáink”. Turulszobor-döntögetők, bulinegyedben tinédzser lányok lábai között kúszók, kereszt miatt cirkuszoló globálmagyarok. Magukban ők nem is lennének igazán veszélyesek, hiszen valódi társadalmi támogatottságuk csekély, és többségük ellenne magának egy jól táplált brüsszeli vályúban busás fizetés mellett vagy valami menő, angol nevű NGO-ban, ahol mást sem kell csinálni, mint minitüntetéseken pátosszal teli arckifejezéssel ökölbe szorítani a kezüket, miközben valami mérges tini sikítva Szent Istvánt gyalázza a pódiumról. Az Egyesült Államok történetének legrosszabb és legaljasabb elnökének időszakát az elmúlt négy évben valahogy kihúztuk, és nem is olyan rosszul, de ne legyenek senkinek illúziói afelől, hogy ez milyen emberfeletti erőfeszítést igényelt. De ha ne adja isten az amerikaiak újra egy antiamerikai Soros-bábot választanak meg, a nemzeti szuverenitásunkra nehezedő nyomás komoly szintet lép.
Azzal a stratégiával, amellyel ezt a négy évet átküzdöttük, a következő négyet már nem tudjuk. Nekünk is szintet kell lépnünk, mégpedig nemzetstratégiai értelemben.
Európában rajtunk kívül jelenleg nincs más, aki kormány- és össznemzeti szinten ellenállást tudna felmutatni egy ilyen elnyomásnak.
