Ahogyan a békát főzik, fokozatosan forralva a vizet, hogy ne legyen feltűnő a gyilkos szándék, úgy tették természetessé az elfogadhatatlant a jólétbe belegárgyult nyugati emberek számára. Azzal a merkeli kijelentéssel kezdődött, hogy vegye mindenki tudomásul, Németország megváltozott, soha nem lesz már olyan, mint volt, jobb, ha alkalmazkodik mindenki. S ha Németország megváltozott, akkor Európa is. Ebből a megváltozott Európából pedig szép lassan eltűnik minden szép és jó, amiért becsülni és szeretni lehetett, a szépségük és gazdagságuk okán méltán híres nagyvárosok utcáin pedig tort ül az erőszak. Mi tíz éve mondjuk, hogy az ellenőrizetlenül beözönlő tömegben százával jöhetnek a kontinensre potenciális terroristák. Senkiről nem tudjuk biztosan, honnan jött, kicsoda, mik a szándékai, százezrek adtak maguknak bemondásos alapon új identitást, a Nyugat pedig saját ideológiájába ájultan hadovált a sokszínűség nagyszerűségéről még akkor is, amikor már az utcán ordítoztak a hódítók kalifátust követelve.

Hogy a jólét, a gazdagság, az egyenlőség, testvériség, no és a legfőbb alapérték, a már-már istenségként kezelt szabadság felvilágosítja a tévelygőket, és gyermekeik már olyan hasznos tagjai lesznek minden európai társadalomnak, hogy egyszerre oldják meg a demográfiai, a munkaerőpiaci gondokat, sőt, belátva, hogy mindent nekik köszönhetnek, örök hatalmat biztosítanak majd a balliberális pártoknak a választásokon. Ezzel szemben a helyzet az, hogy szép lassan többségbe kerülnek mindenütt, ahol megvetették a lábukat, ezért eszük ágában sincs integrálódni, nem érdekli őket a befogadók nyelve, kultúrája, sőt egyenesen megvetik azt, létformánkat sátáninak tartják és a pokolra kívánják. Másod-, harmadgenerációs, már európainak született, a befogadó ország állampolgárságával rendelkező fiatalok radikalizálódnak, és olyan brutalitással törnek az értetlenül bámuló fehér őslakosok életére, amit újonnan érkező társaik is megirigyelhetnek.

Persze, nem minden illegális bevándorló terrorista. Nem is kell, hogy az legyen, de ekkora, folyamatosan növekvő tömegben mindig lesz olyan, aki kapható arra, hogy megfélemlítse, rettegésben tartsa környezetét, hogy jelezze, nem fogadják el törvényeinket, életmódunkat, és bármikor, bárhol lecsaphatnak ránk, ha sértve érzik magukat.

Árnyaltabb a kép a kés gyakori előkerülésével kapcsolatban is, mint amit az a magyarázat sugall, hogy ahonnan jönnek, ott a másik nyakának elvágása szinte természetes. Biztonsági szakemberek előre jelezték, hogy amennyiben a szolgálatok megnehezítik a hagyományos terrorizmus kellékeinek, a lőfegyvereknek és a robbanószereknek a beszerzését, szállítását, akkor előkerülnek a kések, gyakorivá válnak a lopott gépjárművel okozott szándékos tömegbalesetek és a gyújtogatással kombinált vandalizmus. Mindenesetre az a német terv, ami szerint korlátozzák az utcán hordható kések pengehosszúságát, totális tévedés, idétlen pótcselekvés. Az egész migránspolitika generális újragondolására lenne szükség. De lehet, már az is késő.