A történelmi korszakok sorában az újkor, majd a legújabb kor után elérkeztünk az abszurd kor küszöbéhez. A legújabb emberi „találmány” a teljesen abszurd értékek kiteljesedését képviseli az élet egyre több formájában, és egyre több területén. Az évszázadokon át megélt életmódok és normatívák mára már vita, sőt elutasítás tárgyává váltak. Új eszmék sugallatára burjánzik a megdöbbentő, a vérlázító és nem a teremtett emberhez méltó létforma.
Mert mit kezdjünk azzal – a téma persze agyonrágott csont –, amikor egy olimpiai versenyen megalázó módon férfi ütlegel egy nőt, miközben a nézők tömege nem lép közbe, nem siet a nő védelmére? Gondoljuk át a helyzet abszurd mivoltát, hisz a Btk.-ban büntető tétel a családon belüli erőszak. Ha a begőzölt férj brutalitása tettlegességbe csap át, szabadságvesztést is kiszabhatnak rá a törvény őrei. Ha más feleségét veri egy idegen férfi és azt egy ringben teszi, akkor már nem számít a józan ész törvényi tényállása?
Az abszurd kort megelőző legújabb kor végén is adódtak problémák bizonyos új trendekkel. Például mit keresnek a nők egy bokszmeccsen a szorítóban, ahelyett, hogy a nézőtéren ennék a perecet? A dolog úgy áll, hogy sem alkatilag, sem érzelmi értelemben nem nőknek való sport. Hogy valójában bárkinek való-e mondjuk az ökölvívás mellett a ketrecharc, a thai-box és hasonló vérre menő, játéknak nehezen definiálható küzdelem, azon is el kellene gondolkozni.
