Magam egyébként (mivel nem vagyok hajlandó bekockulni) bírok néhány balost is. Varufákisz közéjük tartozik. Jól szórakoztam például, amikor visszaszólt a németeknek, akik lelustázták a görögöket a pénzügyi válság idején. Türelmesen várt néhány évet, aztán amikor beütött az energiaválság, bemondta a frankót. Az eleje után nézzük a végét Böszörményi Varufákisz-cikkének. „Szerzőnk szerint a nyugati jobboldal hibát követ el, amikor magától értetődőnek (»a légkörhöz hasonló adottságnak«) tekinti a kapitalizmust. Ahogyan a baloldal is téved, amikor azt gondolja, hogy a kapitalizmusnak csak valamiféle marxista alternatívája lehet. Akad egy harmadik lehetőség, ami rosszabb mindennél: az óriási techcégekkel ugyanis »vége a feudalizmust feloszlató megállapodásnak, amelyből a kapitalizmus és a demokrácia is kinőtt«.” A Facebookról például lassan kihalunk, de a legtöbb magyarországi felhasználó még mindig ezt a felületet tekinti valamiféle „közösségi” platformnak.

Félelmetes az a magabiztosság, ahogyan ezek a mindent is tudók szétosztják az észt. Azt írja nekem az egyik, a női mezőnyt szétverő ökölvívó apropóján, hogy a te gyereked is járhatott volna így.

Na, az van, drágám, te derék nagy virtuális barom, hogy neked fogalmad sincs arról, hogy a valóságban miken mentem keresztül, miközben különféle gyerekekkel kísérleteztünk, ahogy a költő mondta. Mennyi kínon, szenvedésen, örökre beégett órákon, éveken. De igazad van, bejöhetett volna még ez is. És akkor arra hajtottam volna, hogy menjen el sakkozni.