A tabudöntő Hunnia emlékezete

A rendszerváltozás időszakának meghatározó folyóirata szellemi iránytű volt.

Szabó Dezső 1956 jobboldali 2024. 09. 27. 4:40

A Hunnia másik alapítója, a páratlanul széles látókörű műveltséggel rendelkező Szőcs Zoltán író, publicista (1951–2020) minden személyes elvi és emberi konfliktusuk ellenére is évekig méltó és sikeres szerkesztőtársa volt Kunszabónak. Nevéhez fűződik a

Szabó Dezső Emléktársaság 1988-as megalapítása, a nagy író „minden magyar felelős minden magyarért” gondolatának visszaemelése a nemzeti közgondolkodásba. Az ő kezdeményezésére, közadakozásból állították fel Szabó Dezső gellérthegyi szobrát, Szervátiusz Tibor szép, kifejező alkotását 1990. június 10-én, az író születésnapján.

Kettejük munkássága határozta meg a Hunnia irányvonalát, amelyre mindvégig jellemző volt a korszellemhez nem igazodó bátorság és a magyar érdek kompromisszumokat nem ismerő képviselete. A Hunnia afféle faltörő kos volt, elsőként ébresztette Szabó Dezső mellett olyan irodalmi nagyságainkat, mint Wass Albert, Nyirő József, Sinka István, de közöltek verset a nyugati emigrációs magyarság olyan költőitől is, mint Zas Lóránt, Kannás Alajos vagy Tollas Tibor. Mi több, a lap 1992. áprilisi számában látott napvilágot Semjén Zsolt Az apokalipszis angyala című műve, ami később, 2018-ban a szerző Megsejteni a sejthetetlent című kötetében is megjelent.

A kommunista diktatúra után a Hunnia közölt először írást a két világháború közötti keresztény-nemzeti médiabirodalom, a Központi Sajtóvállalat Rt. atyjától, a sajtóapostolnak is nevezett Bangha Béla jezsuita atyától, valamint ausztráliai emigrációba kényszerült jeles történészünktől, Padányi Viktortól; a Hunnia 1991 áprilisában megjelent, legendássá vált 18-as számát épp az ő egyik tanulmánya miatt betiltották-bezúzták az új magyar demokrácia nagyobb dicsőségére. Évekkel később a lap megnyerte az ez ügyben a kiadó ellen indított pert, a kártételt azonban senki nem orvosolta…

A Hunnia bátran döntögette a történelmi tabukat, számos kényes témát vett napirendre, nem utolsósorban a hunok legnagyobb uralkodójának máig alig ismert életművét, folytatásokban megjelentetve a neves amerikai katonai kiképző, Wess Roberts őrnagy Attila, a modern című nagyszerű, ma is figyelemre méltó államszervezési és hadvezetési gyakorlatokat ismertető tanulmányát.

Ugyancsak a Hunniában jelent meg először, 1993 januárjában írás Alain de Benoist-tól, az Új Jobboldal nevű francia gondolatiskola, filozófiai közösség meghatározó személyiségétől, aki tavalyelőtt a XXI. Század Intézet meghívottjaként tartott előadást Budapesten. A lap gyakori szerzője volt Benedek István orvos, író, művelődéstörténész, Fekete Gyula, a magyar népesedésügy legharcosabb képviselője, az Egyesült Államokból hazatért Stolmár G. Ilona orgonaművész, publicista, lapszerkesztő, Molnár V. József néprajzkutató, Fitos Vilmos tanár, szerkesztő, a két világháború közötti népi mozgalom egyik ismert személyisége.

A Hunnia nagy erénye volt, hogy távolságot tartott minden politikai szekértábortól, ha nem is egyenlőt, hiszen a kommunistáknak és a liberálisoknak kérlelhetetlen ellenfele volt, de az Antall-kormánnyal szemben is kritikus hangot ütött meg például a privatizáció vagy épp a kárpótlás korabeli gyakorlata kapcsán, feketén-fehéren kimondva, hogy e folyamatok a magyarság újabb kifosztását eredményezik.

A folyóirat jelentősége az 1990-es évek második felében csökkent, mégis, ma már látható, hogy az általa keltett szellemi pezsgés jótékonyan hatott a magyar szellemi életre, hiszen számos alapelv, amelyet egykor e lap hirdetett, ma már kormányzati intézkedésekben is visszaköszön.