II. András királyunk 1224-ben adta ki az Andreanumot, amely dokumentum biztosította az erdélyi szászok önrendelkezését, autonómiáját. Ennek következtében az ország délkeleti része benépesült olyan dolgos, szorgalmas mesteremberekkel, akik fejlődést hoztak és biztosítottak évszázadokon keresztül Erdélyben. Nyolcszáz év távlatából megállapítható, hogy az Andreanum és ennek további megerősítése Károly Róbert és Mátyás király által biztosította a szász közösség fennmaradását. A Ceausescu-rezsim pedig eladta őket az NSZK-nak. A kilencvenes évek elején, amikor már szabadon lehetett utazni, költözni, tömeges kivándorlás következett be, így a negyven évvel ezelőtti körülbelül nyolcszázezer romániai németből mára cirka harmincezer maradt még szülőföldjén.
A jelenkor számára az Andreanum modellértékű Európában, ahol a nemzeti sokszínűség állítólag érték, bár egyesek ezt csak mondják, de tetteik az ellenkezőt bizonyítják. A dokumentum évszázadokon keresztül biztosította e közösség fennmaradását, gyarapodását és értékteremtő munkájának lehetőségét.
A 800. évforduló alkalmából a román kormány Interetnikai Párbeszéd Hivatala indított egy rendezvénysorozatot, amelynek címe: „Andreanum 800 év – törvény és alkotmány az erdélyi szászoknál”. Ennek első állomása Nagyszebenben volt augusztus 2. és 4. között. Ekkor bemutatták a Nemzeti Levéltár Szeben megyei részlegénél őrzött, a hivatal honlapja szerint felbecsülhetetlen értékű Andreanum legrégibb formájában található példányát. A fenti helyszínt még követte Segesvár, Szászváros, valamint szeptember 4-től Beszterce.
Az egyedüli külföldi rendezvény Németországban, Düsseldorfban zajlik szeptember 4. és október 4. között. Itt előadások, könyvbemutatók, kiállítás is lesz. Mindez román, német és angol nyelven. Magyarul nem, pedig az Andreanum a magyar történelem része.
Itthon Szili Katalin kezdeményezésére és Pomozi Péter szerkesztésében, a Bethlen Gábor Alap kiadásában megjelent az Andreanum 800 – az európai önrendelkezés kezdetei a Magyar Királyságban című, magyar és német kétnyelvű kötet, amelyet Tusványoson mutattak be. A könyvet a közeljövőben több nyelvre, románra is lefordítják. Az újonnan megválasztott EP-képviselőknek is hasznos volna e könyv megismerése.
Megjegyzem, hogy egyes romániai és németországi honlapokon említést sem tesznek arról, hogy II. András magyar király volt.
A düsseldorfi rendezvény jó alkalmat nyújthatna a könyv németországi bemutatására. Ezt ottani képviseletünkön keresztül javasoltuk is a rendezőknek, rámutatva: magyar történészt vagy politikust nem hívtak meg, holott az Andreanum a magyar történelem része. S bár az egyik szervező, az Erdélyi Szászok Szövetsége előzetesen nyitottságot mutatott a kiadvány ismertetésére, a projektpartnerekkel történt egyeztetés után már elutasították ezt. Mint mondták, a társszervező román fél, illetve a potsdami kulturális fórum a miénktől eltérő értelmezést képvisel a kérdésben, s szeretnék elkerülni az ebből adódó irritációkat – miként azt is, hogy a az esemény politikai jelleget öltsön. Ehhez képest a megnyitó egyik előadója a román Interetnikai Párbeszéd Hivatal helyettes államtitkára volt…
Ennek során ő és a potsdami Kelet-Európa Kulturális Fórum igazgatója II. Andrást gyenge uralkodónak jellemezték, és ebből vezették le a dokumentum kiadásának szükségességét. Továbbá a magyar nemességet kritikusan értékelték, mondván: az általuk gyakorolt „elnyomáshoz” képest az oszmán hódítókra a szászok potenciális felszabadítóként tekintettek. A Habsburg-uralom alatt történt, számukra negatív intézkedéseket is a magyar nemesség számlájára írták. A magyar fél távol tartása egyoldalúvá teszi a teljes rendezvénysorozatot. A teljes képhez feltétlenül szükség volna a magyar vélemény, álláspont bemutatására is, még akkor is, ha ez egyébként „divergál”.
Erdélyi származású vagyok, életem első harminc évét Romániában éltem le. Az ott szerzett és átélt tapasztalatok, beleértve az iskolai éveket is, késztettek arra, hogy írjam e sorokat. Ugyanis déjá vu érzések bukkantak fel.
Az egész rendezvénysorozat beleillik abba az alattomos magyar identitást elbizonytalanító, felmorzsoló gyakorlatba, amely hosszú évtizedek óta folyik Romániában.
Ugyanis köztudott, hogy a történelem az egyike azoknak a meghatározó tudományoknak, amely az emberek nemzeti identitásának kialakításához, megőrzéséhez járul hozzá. Elhallgatni, átírni vagy másnak tulajdonítani történelmi tényeket, felnagyítani jelentéktelen mellékszereplőket a valóban kulcsszereplők fölé azt célozzák, hogy a magyarság szerepét a Kárpát-medencében, Erdélyben minimalizálják, lehetőleg kitöröljék az emlékezetből, a történelemírásból. Mintha egy évezred alatt semmilyen értéket nem teremtettünk volna Erdélyben. A magyarság említése leginkább az elnyomó szerepében tűnik fel. És mindezt erőteljesen a külföld előtt kommunikálva.
Ez a recept.
Ezek következtében sajnos vannak olyan erdélyi magyarok, akik szégyellik bevallani nemzeti hovatartozásukat, sőt ezt gyerekeiknek is továbbadják. Ez a tendencia főleg a szórványban tapasztalható.
Románia Magyarország stratégiai partnere, amely partnerség kölcsönös tiszteletre kell alapuljon. Ehhez tartozik a fenti kérdések rendezése is.
A szerző a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri különmegbízottja
