Ennek során ő és a potsdami Kelet-Európa Kulturális Fórum igazgatója II. Andrást gyenge uralkodónak jellemezték, és ebből vezették le a dokumentum kiadásának szükségességét. Továbbá a magyar nemességet kritikusan értékelték, mondván: az általuk gyakorolt „elnyomáshoz” képest az oszmán hódítókra a szászok potenciális felszabadítóként tekintettek. A Habsburg-uralom alatt történt, számukra negatív intézkedéseket is a magyar nemesség számlájára írták. A magyar fél távol tartása egyoldalúvá teszi a teljes rendezvénysorozatot. A teljes képhez feltétlenül szükség volna a magyar vélemény, álláspont bemutatására is, még akkor is, ha ez egyébként „divergál”.

Erdélyi származású vagyok, életem első harminc évét Romániában éltem le. Az ott szerzett és átélt tapasztalatok, beleértve az iskolai éveket is, késztettek arra, hogy írjam e sorokat. Ugyanis déjá vu érzések bukkantak fel.

Ugyanis köztudott, hogy a történelem az egyike azoknak a meghatározó tudományoknak, amely az emberek nemzeti identitásának kialakításához, megőrzéséhez járul hozzá. Elhallgatni, átírni vagy másnak tulajdonítani történelmi tényeket, felnagyítani jelentéktelen mellékszereplőket a valóban kulcsszereplők fölé azt célozzák, hogy a magyarság szerepét a Kárpát-medencében, Erdélyben minimalizálják, lehetőleg kitöröljék az emlékezetből, a történelemírásból. Mintha egy évezred alatt semmilyen értéket nem teremtettünk volna Erdélyben. A magyarság említése leginkább az elnyomó szerepében tűnik fel. És mindezt erőteljesen a külföld előtt kommunikálva. 

Ezek következtében sajnos vannak olyan erdélyi magyarok, akik szégyellik bevallani nemzeti hovatartozásukat, sőt ezt gyerekeiknek is továbbadják. Ez a tendencia főleg a szórványban tapasztalható.

Románia Magyarország stratégiai partnere, amely partnerség kölcsönös tiszteletre kell alapuljon. Ehhez tartozik a fenti kérdések rendezése is.

A szerző a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri különmegbízottja