Teljes mértékben egyetértek a magyar kormány programjának alapelvével: gazdasági semlegességre kell törekednünk. Ez konkrétan azt jelenti, hogy Nyugat és Kelet, Észak és Dél irányában is kereskedünk. Mondhatjuk úgy is, hogy konnektivitást folytatunk, azaz minden irányban gazdasági kapcsolatokat tartunk fenn, amelyek az érdekeinket szolgálják. Ez persze azt jelenti, hogy demokráciákkal és diktatúrákkal is egyaránt kereskedünk, együttműködünk gazdaságilag, ha ez nekünk megéri.
Persze nyilván vannak kivételek. Nem ajánlanám, hogy Észak-Koreával széles körű gazdasági kapcsolatokat alakítsunk ki, mert azért mindenben léteznie kell egy vörös vonalnak, még a gazdaságban és a kereskedelemben is. Talán az Iszlám Állammal sem (ha lenne még ilyen) vagy az afganisztáni tálibokkal sem kötnénk államközi egyezményeket, gondolom én. De ezen túl, ismétlem, mélyen egyetértek a semlegességi koncepcióval.
Ez a koncepció következik abból, hogy kis, nyitott gazdaságként erősen ki vagyunk szolgáltatva a külkereskedelemnek, illetve az ide bejövő külföldi tőkének, mely nélkül ma már nem boldogulnánk. Bár azt azért meg kell jegyezni, hogy 35 év alatt többet kellett és lehetett volna tenni az önjáró, saját lábán megállni tudó magyar gazdaság megteremtéséért. A jelenlegi kitettségünkben mind az Antall-, mind a Horn-kormánynak negatív történelmi szerepe van, hiszen ez a nyolc év volt az, amikor a rendszerváltás után bősz lendülettel adtunk el mindent borzalmasan olcsón a külföldi befektetőknek, amelyek ezt a saját érdekükben vagy felszámolták, vagy eladták, vagy hatalmas hasznot termeltek saját maguknak.
Az Orbán-kormányok ezek után mindent megtettek, hogy visszaszerezzék az eltékozolt, stratégiai jelentőségű nemzeti vagyon, állami vállalatok jelentős részét, s ez a törekvés nem kis sikerrel járt. Ma ezért vagyunk jobb állapotban, ezért vagyunk kevésbé kitett ország, mint mondjuk 1994–1998 között vagy később a gyurcsányi évek alatt.
De ezzel együtt is a kitettségünk megmaradt, így nem tehetünk mást, mint hogy ennek megfelelő stratégiát alakítunk ki. Ez a gazdasági semlegesség. Ebből következik, hogy a konnektivitást kell választanunk. A blokkosodást pedig el kell vetnünk.