Vélhetően kellene egy új téma is, ami újra azt mutatná a választóknak, hogy a kormány sokoldalúan harcol a maga igazáért, és nemcsak országon belül, de országon kívül is úgy, hogy az mindig a magyar emberek érde­keit védi. Nem kertelek tovább, kimondom: az ­Európai Unió az, amivel kezdeni kell valamit. 

A magyar emberek az elmúlt időszakban megtanulhatták, hogy Brüsszel, pontosabban az uniót irányító brüsszeli elit nem a barátjuk. Állandóak az elítélő határozatok, a kötelezettségszegési eljárások s immáron a bírósági ítéletek, amelyek elképesztő összegekkel igyekeznek megkopasztani bennünket. Ennek természetesen az a valódi oka, hogy mi – néhány politikussal, párttal, egy-egy kormánnyal és most legutóbb a Patrióták Szövetségét megalkotva – ellenállunk annak a főként nyugat-európai nyomásnak, amelynek során bele akarnak minket kényszeríteni a háborúban való részvételbe, a migráció elfogadásába és Európa kevert fajúvá tételébe, a hagyományos család felbomlasztásába, a zöldideo­lógiába és még számos más dologba, többek között a WHO nemzetek feletti hatalmába is.

Éppen ebből kiindulva szerintem az új téma nem lehetne más – pontosabban szerintem az egyik legjobb új téma lenne –, mint az unió megreformálása. Tudom, hogy eddig is mindent megtettünk hazánk szuverenitásának védelme érdekében, sőt mi tettük a legtöbbet talán egész Európában a szuverén államokra épülő unióért. Ezzel együtt arra gondolok, hogy – felhasználva az éppen aktuális féléves elnökségünket is – kezdeményeznünk kellene az unió egyfajta megújítását, új alapokra helyezését. 

Teljesen világos ma már, hogy Brüsszel döntéseit Amerika mélyállama és mögötte a globális elit határozza meg a háttérből, sőt ma már nem is annyira a háttérből, hanem az előtérből (gondoljunk a Soros-hálózatra vagy éppen a Világgazdasági Fórumra, a WEF-re).

Nem kell másra gondolnunk, mint Németország kétségbeesett döntésére, mellyel minden szomszédos állam határán újra bevezette a szigorú határellenőrzést, s ehhez persze Brüsszelnek egy szava sem. Ha ugyanis Németország így dönt, akkor a többi ország követni fogja, s akkor vége a schengeni rendszernek, ami az unió egyik legfontosabb vívmánya, az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke szabad áramlása. Mit mondott Orbán és mások a kormányban? „Mindez szétfeszítheti az uniót” – és ehhez hozzáteszem, nemcsak ez, de ez most épp újabb hab a tortán, mely a szétesés felé mutat.

Miből és hogyan lesz itt versenyképességi javulás? Ennek az ellenkezője látszik: a romlás, a teljes lemaradás a világ más nagyhatalmaitól. Éppen ezért a kormánynak kezdeményeznie kellene – a saját érdekünkben is – az unió tartalmi és intézményi megújulását, új együttműködést a felek között. Azért, hogy megmaradjon és erős maradjon az unió, és ne essen szét véglegesen. Mert ennek a közelében van.

Mit jelent a tartalmi megújulás? 

S épp a gazdaságra fókuszálás érdekében egyszerűen meg kellene szüntetni a többi területen a kötelező együttműködéseket, s főleg azt, hogy a föderális vággyal rendelkező, magát kormánynak képzelő bizottság akarja meghatározni, hogy a tagállamok kulturális, oktatási, családpolitikai, szociális, civil társadalmi, környezetvédelmi stb. kérdésekben hogyan, mit cselekednek saját otthonukban. Legyen egy laza közös piac, amely a win-win elv alapján működik a gazdasági együttműködés terén, s ezzel esélyt ad magának arra, hogy a csőd széléről visszatáncoljon.

Távirati stílusban: az Európai Tanács kezébe kerüljön a valódi irányítás, a bizottság ne „kormány”, hanem a tanács egyszerű hivatala legyen, mely végrehajtja a tanácsban konszenzussal meghozott döntéseket, a parlament tagjait pedig újra a nemzeti parlamentek delegálják (ez 1979-ig így működött!), s nemzeti alapokon működjön, szétverve a globalisták jelenlegi politikai-ideológiai uralmát a teljes testület felett. S végül, bár szentségtörésnek tűnik, de felvetem: az unió bírósága anno, a hatvanas években önkényesen emelte fel magát a nemzetek fölé. Hát vegyük le onnan, s döntései ne legyenek a nemzetek számára kötelezők, csak azoknak, akik ezt önként vállalják (lásd a Nemzetközi Bíróság döntéseit, mely csak azokra nézve kötelező, akik beléptek ebbe a körbe).

Tehát: kezdeményezzünk olyan átfogó vitákat, amelyek alapjaiban újratárgyalják, hogy milyen volt eddig s mi legyen az Európai Unió­ból. Ez olyan téma, amellyel az Orbán-kormány ismét magához ragadhatja a kezdeményezést, egyszerre nemzetközi és hazai vonatkozásban is.

És ennek nagy jelentősége lehetne a 2026-os választások szempontjából is.