A szuverenitás egy és oszthatatlan

Pici vagy nagy szuverenitás? Egyik sem. A szuverenitásnak nincs nagysága, mivel sem pici, sem nagy nem lehet. Egyetlen szuverenitás van, ahhoz nem mérhető semmi, részei sincsenek. A szuverenitás birtokosa az egyén, minden egyes ember. Az egyén szuverén. Az állami szuverenitás ennek levezetett vagy átruházott megnyilvánulása.

Kezdjük elölről! A kifejezés eredete a klasszikus latin super szó, amely azt jelenti, „felül”. A szuverén az, ami vagy aki saját területén minőség szerint legfelül van. Modern használatában a francia souverain szóból ered, és a legfelső mellett használják még jó, hatékony, eszmei, tévedhetetlen, uralmi, tökéletes, legfelső, totális értelemben is. Ha legfelső, akkor nincs fölötte semmi, nem uralja semmi, nem is oszthatja meg semmi.

A szuverenitás legfőbb jegyei egyik első teoretikusa, Jean Bodin szerint, hogy abszolút és örök, a közösséghez tartozik. A döntés és a végrehajtás hatalmával rendelkezik. Enélkül nincs közös cselekvés és nincsenek törvények a társadalomban. Az igazi szuverén folyamatosan a hatalom tulajdonosa.
Immanuel Kant a legmagasabb jónak az erényt tartja, amely az emberi elmébe plántált gyakorlati racionalitás szabályainak követését jelenti. Az jó, ami észszerű. Az ember ésszel bíró lény, a jó lehetőségének hordozója a világban. Mint ilyen, nem áll senki és semmi fölötte. Ugyanis egyedül az embernek van öntudata. Semmi fizikai értelemben fölötte állónak (közösség, társadalom, világegyetem) és semmi alatta állónak (gyíkok, sejtek, kövek) sincs tudása önmagáról. Ennél fogva nem is képes önuralomra és önmagának törvény adásra és annak betartására.

Az ember személy, szubjektum, öntudat, melynek egyik fő jegye, hogy oszthatatlan. A tárgyak, testek oszthatók – az ember mint ember nem osztható. Egy testet kettévágva két testet kapunk. A személlyel ezt nem tehetjük meg. A megismerés, a gondolkodás és a cselekvés során a személy törvényt ad önmagának, cselekszik és felelős tetteiért. Sem a nála nagyobb, sem a nála kisebb létezők nem rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal. Ahogy Immanuel Kant írja, minden gondolkodását és cselekvését kísérnie kell tudnia az oszthatatlan „én gondolkodom” képzetének, mely képzetet semmilyen más képzet nem kísérhet. Az embernek ez a jellemzője az, amely önmaga felett királlyá, szuverénné teszi.

Egy állam szuverenitása az azt létrehozó és benne élő egyének szuverenitásából ered. „Gyertek hát, alapítsunk államot” a kijelentés minden állam alapja, ahogy ezt már Platón megállapította. Az állam az emberek közös akaratából, szuverenitásából ered. Nem az állam uralkodik fölöttük, hanem az emberek együtt uralkodnak az állam fölött, mint létrehozói és törvényadói. Ahogy az egyén nem megosztható, úgy az egyének közös akaratából létrehozott állam mint szuverén, törvényhozó és törvényfenntartó egység, nem osztható részekre. Az állam az ember szuverenitásának hordozója a közösség szintjén, de mivel öntudattal nem rendelkezik, felsőbbsége mindig az államot közösen létrehozó egyének szuverenitásából ered, átruházás révén.

Amikor egy aktuális politikus azt állítja, hogy „egy pici részéről a nemzeti szuverenitásnak le kell mondania annak a tagállamnak, amelyik csatlakozni akar az Európai Ügyészséghez”, akkor elárulja, hogy nem érti e fogalom történetét és jelentését, hiszen a szuverenitás egyetlen és oszthatatlan, nincsenek pici részei, amelyekről lemondhatna.

A politika a fogalmak segítségével történő munkálkodás a közjó érdekében, ezért közösségére nagyon veszélyes az a politikus, aki nem érti, mit beszél. Mivel a cselekvés a fogalmi gondolkodásból ered, ezért aki nem ismeri a fogalmainak jelentését és kapcsolatrendszerét, annak a tettei is átgondolatlanok, követhetetlenek lesznek. Egy politikus néhány kijelentéséből meg lehet állapítani, hogy van-e struktúrája annak, amit mond és ebből következően gondolkodásának és cselekvésének. A diktátorok azok, akik az észen folyamatos erőszakot követnek el, az ilyen nem lehet a demokrácia politikusa.

Az igazságos társadalom és a demokrácia híveinek ébereknek kell lenniük, ha egy európai parlamenti képviselő még az „Európai Unióról szóló szerződés” alapelvét sem ismeri, melynek első cikke szerint „a szerződő felek egymás között létrehozzák az Európai Uniót, amelyre közös célkitűzéseik elérése érdekében a tagállamok hatásköröket ruháznak”. Szó sincs szuverenitásról vagy ennek egy részéről való „pici” lemondásról, pusztán a szuverén államok bizonyos feladatokkal bízzák meg az Európai Unió intézményeit. Az egészséges emberi gondolkodás és az ebből eredő jog számára teljesen abszurd a kijelentés, mely szerint „ennek a szuverenitásnak jóval nagyobb részéről mondtunk mi le, amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz vagy amikor beléptünk a schengeni övezetbe, és tulajdonképpen rengeteg jogalkotásnál még mondunk le egy pici részéről a szuverenitásnak”. Még aki ilyent állít, sem tud lemondani saját személyes szuverenitásáról. Nem tudja azt mondani, hogy én most egy kicsit nem vagyok én, az énem egy „pici” részéről lemondok és átadom másnak. Arról nem is beszélve, hogy egyetlen politikusnak sincs joga a minden egyes emberből egyenlő és teljes mértékben levezetett állami szuverenitást piaci alkudozás tárgyává tenni.

Amikor az alaptörvény megfogalmazza, hogy Magyarország nem mond le a szuverenitásáról, akkor valójában megfogalmazza, hogy a logika, a gondolkodás, a fogalmi összefüggések kívánalmai szerint mit nem tehet meg.

A levezetett vagy átruházott szuverenitás gondolkodástörténetileg kiérlelt megnyilvánulása az angol király pozíciója. Ő az állam megtestesülése. Az állam szuverenitásának, vagyis minden egyes angol állampolgár egyenkénti szuverenitásának egy emberben, vagy inkább egy létezőben való egyesítése és megnyilvánulása. Mint ilyen, a törvény felett áll, nincs törvény elmozdításáról, hiszen a törvény saját magát nem mozdíthatja el. Ő a legfőbb törvényhozó, belőle erednek a törvények. Ebből következően állami cselekvései törvényértékűek. Ebben az összefüggésben sok olyasmi is megérthető, mint hogy az angol királynak nincs útlevele. Természetesen, hiszen ő adja az útlevelet mint törvényt. A törvény azonos a törvény adásával. Az angol király azonos az útlevéllel.

Magyar viszonylatban ezt a szuverenitást történelmi értelemben Szent István koronája hordozta. Mivel azonban az a régi Magyarország területére volt érvényes, az első világháború utáni országfelosztás során a királyságot is meg kellett szüntetni. A királyságot, a szuverént egy picit sem lehetett feldarabolni és kis királyságokat létrehozni – még ha lényegében azok is jöttek létre, sok kiskirállyal, a vele együtt járó fogalmi szétdaraboltsággal, mellyel törvényszerűen együtt jár a történelem meghamisítása.

A szuverén megtestesítője jelenleg Magyarországon az állam elnöke. Ő az állam, a törvényadás és végrehajtás megtestesítője, még ha maga nem is ad törvényt és nem is hajt végre.

Jogi és logikai szempontból azonban a törvény felett áll, tehát a királyhoz hasonlóan ő sem mozdítható el.