Egy állam szuverenitása az azt létrehozó és benne élő egyének szuverenitásából ered. „Gyertek hát, alapítsunk államot” a kijelentés minden állam alapja, ahogy ezt már Platón megállapította. Az állam az emberek közös akaratából, szuverenitásából ered. Nem az állam uralkodik fölöttük, hanem az emberek együtt uralkodnak az állam fölött, mint létrehozói és törvényadói. Ahogy az egyén nem megosztható, úgy az egyének közös akaratából létrehozott állam mint szuverén, törvényhozó és törvényfenntartó egység, nem osztható részekre. Az állam az ember szuverenitásának hordozója a közösség szintjén, de mivel öntudattal nem rendelkezik, felsőbbsége mindig az államot közösen létrehozó egyének szuverenitásából ered, átruházás révén.
Amikor egy aktuális politikus azt állítja, hogy „egy pici részéről a nemzeti szuverenitásnak le kell mondania annak a tagállamnak, amelyik csatlakozni akar az Európai Ügyészséghez”, akkor elárulja, hogy nem érti e fogalom történetét és jelentését, hiszen a szuverenitás egyetlen és oszthatatlan, nincsenek pici részei, amelyekről lemondhatna.
A politika a fogalmak segítségével történő munkálkodás a közjó érdekében, ezért közösségére nagyon veszélyes az a politikus, aki nem érti, mit beszél. Mivel a cselekvés a fogalmi gondolkodásból ered, ezért aki nem ismeri a fogalmainak jelentését és kapcsolatrendszerét, annak a tettei is átgondolatlanok, követhetetlenek lesznek. Egy politikus néhány kijelentéséből meg lehet állapítani, hogy van-e struktúrája annak, amit mond és ebből következően gondolkodásának és cselekvésének. A diktátorok azok, akik az észen folyamatos erőszakot követnek el, az ilyen nem lehet a demokrácia politikusa.
Az igazságos társadalom és a demokrácia híveinek ébereknek kell lenniük, ha egy európai parlamenti képviselő még az „Európai Unióról szóló szerződés” alapelvét sem ismeri, melynek első cikke szerint „a szerződő felek egymás között létrehozzák az Európai Uniót, amelyre közös célkitűzéseik elérése érdekében a tagállamok hatásköröket ruháznak”. Szó sincs szuverenitásról vagy ennek egy részéről való „pici” lemondásról, pusztán a szuverén államok bizonyos feladatokkal bízzák meg az Európai Unió intézményeit. Az egészséges emberi gondolkodás és az ebből eredő jog számára teljesen abszurd a kijelentés, mely szerint „ennek a szuverenitásnak jóval nagyobb részéről mondtunk mi le, amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz vagy amikor beléptünk a schengeni övezetbe, és tulajdonképpen rengeteg jogalkotásnál még mondunk le egy pici részéről a szuverenitásnak”. Még aki ilyent állít, sem tud lemondani saját személyes szuverenitásáról. Nem tudja azt mondani, hogy én most egy kicsit nem vagyok én, az énem egy „pici” részéről lemondok és átadom másnak. Arról nem is beszélve, hogy egyetlen politikusnak sincs joga a minden egyes emberből egyenlő és teljes mértékben levezetett állami szuverenitást piaci alkudozás tárgyává tenni.
Amikor az alaptörvény megfogalmazza, hogy Magyarország nem mond le a szuverenitásáról, akkor valójában megfogalmazza, hogy a logika, a gondolkodás, a fogalmi összefüggések kívánalmai szerint mit nem tehet meg.
A levezetett vagy átruházott szuverenitás gondolkodástörténetileg kiérlelt megnyilvánulása az angol király pozíciója. Ő az állam megtestesülése. Az állam szuverenitásának, vagyis minden egyes angol állampolgár egyenkénti szuverenitásának egy emberben, vagy inkább egy létezőben való egyesítése és megnyilvánulása. Mint ilyen, a törvény felett áll, nincs törvény elmozdításáról, hiszen a törvény saját magát nem mozdíthatja el. Ő a legfőbb törvényhozó, belőle erednek a törvények. Ebből következően állami cselekvései törvényértékűek. Ebben az összefüggésben sok olyasmi is megérthető, mint hogy az angol királynak nincs útlevele. Természetesen, hiszen ő adja az útlevelet mint törvényt. A törvény azonos a törvény adásával. Az angol király azonos az útlevéllel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!