Sokszor keressük az okokat, hogy mi miért történik a világban. Miért tör ki egy-egy háború, miért győz valaki egy választáson és miért veszít a másik. De a kevésbé konkrét események, nem ennyire kézzelfogható történések, átfogóbb politikai folyamatok megértéséhez is igyekszünk magyarázatokat találni. Ebben a válaszkeresésben gazdasági, demográfiai elemzések, és általában mindenféle adatok segíthetnek minket. De érdemes a társadalomtudományokat, a szociológiát, a történelmet is segítségül hívni.
A kérdés, amire a válaszokat keressük, és amit ma már egyre többen, egyre hangosabban tesznek fel: miért van ekkora feszültség a világban, miért lett ekkora a vagyoni egyenlőtlenség, miért egyre nagyobb a különbség a szegények és a gazdagok között, miért történt mindez ilyen gyorsan, mindössze két-három évtized alatt?
Hiszen korábban, a Szovjetunió összeomlását követően, a 90-es években általános jólétnövekedést láthattunk világszerte.
A posztszocialista országokban beköszöntött a szabadság, valamint a korábbi, rosszul működő, de valamilyen stabilitást nyújtó struktúrák összeomlását követő néhány éves visszaesés után a piacgazdasági viszonyok markáns növekedést hoztak a gazdaságban is. Időben némi csúszással ugyan, de ezt a trendet követték a harmadik világ demokratizálódó országai. Elsősorban a nyersanyagaik és az olcsó munkaerejük iránti igény, illetve az ezek kiaknázására érkező befektetések hatására ezekben is jelentős paradigma- és életmódváltás zajlott le, a lakosság viszonylag szélesebb rétegeit tekintve. A már korábban drasztikusan átalakított Japánt követték az úgynevezett kistigrisek (Dél-Korea, Hongkong, Tajvan, Szingapúr), majd pedig a legnagyobb tigris, Kína. De a nyomában jött Indonézia, Malajzia, Vietnám, a Fülöp-szigetek, sőt már Banglades, Mianmar és Srí Lanka is, egy újabb nagytigrisről, Indiáról nem is beszélve. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mára az utóbbiak gazdag országgá váltak volna, de mindegyik jelentős átalakuláson ment keresztül, megjelent egy vékony, de erősödő középosztály, és néhányan kifejezetten meg is gazdagodtak. (A másfél milliárd lakosú Indiában ez a „néhányan” 2018 és 2022 között napi 70 új milliomost jelentett – erről a jelenségről még lesz szó.) Kína pedig megszűnt fejlődő ország lenni, sőt, mára a világ második legnagyobb gazdasága, az Egyesült Államok számára is kihívást jelentő szuperhatalom lett.
