Macron ugyancsak látja, hogy örökké nem lehet náci veszéllyel riogatni a franciákat, válaszokat kell adni a fontos kérdésekre, hogy miért nem lehet nyugodtan sétálni az utcákon, miért gyártanak mindent külföldön, miért kell hagyományosan néhány havonta a földműveseknek megharcolniuk a brüsszeli irányítókkal, s hová lett az az ősi dicsőség, amely beragyogta Franciaországot?
Az egyszerű válasz, amelyet mindig mondanak, hogy a szélsőjobboldal hazudik és hazug ígéreteit az istenadta nép elhiszi. Ezzel a felelősséget azonnal lerázzák magukról a túlságosan is kényelmes és elnehezült öreg pártok, a hatalomba született adminisztrátorok, s a népet teszik meg hibásnak.
Pedig ezek a fiatal és radikális mozgalmak ugyanannak a betegségnek a tünetei, amelynek következtében Kínában gyártják az olasz divatházak öltönyeit. Kína pedig már rég túllépett a kulcstartókon.
