Néhány napos hír: a Tisza Párt képviselői ukrán zászlós pólóban bazsalyogtak az Európai Parlamentben. Azok a képviselők, akik Magyar Péter szerint agyhalottak, antitalentumok, beszélni nem, csak ártani tudnak, nem szimpik, illetve Soros-ügynökök. Így, a pólós idétlenkedés után nincsenek is további kételyeink a képességeiket illetően.

A hivatalos magyarázat szerint a tiszás mamelukok azért bújtak idegen zászlós rongyokba, hogy kifejezzék a teljes egyetértésüket az Európai Néppárt frakcióvezetőjének, Manfred Webernek a szlogenjével, amely így szól: „Addig támogatjuk Ukrajnát, amíg szükséges.” Tehát: az utolsó ukránig.
Emlékszem, amikor anno Morvai Krisztina képviselő az Európai Parlamentben kitett az asztalára egy apró magyar zászlót, és a globalista házvezetés fölszólította, azonnal tegye el. Zavarta őket a piros-fehér-zöld. Arra hivatkoztak, hogy nemzeti jelképeket nem szabad használni az Európai Parlamentben, mert az kártékony „nacionalizmus”, továbbá a házszabály sem engedi. Az ukrán zászló viszont valahogy nem zavarja őket meg a paragrafusaikat. Olyannyira, hogy rendre ukrán színekbe csomagolják magukat. Néha az sms-királynő, Ursula is sárga-kék kosztümben idétlenkedik. A birodalom érdeke mindent fölülír.

Az amerikai mélyállam háborút akar, Oroszország meggyengítését. Ezért kiprovokálták a háborút, megakadályozták, hogy véget érjen (a 2022-es béketervezet megfúrása), és addig küldik a fegyvert az ő szent háborújukat vívó Ukrajnának, míg az utolsó ukrán kisnyugdíjas el nem hamvad a lövészárkokban. Ezt a háborút Ukrajna nem nyerheti meg, és minél tovább harcoltatják őket, annál valószínűbb, hogy államként megszűnik létezni. (Valódi önállósága eddig sem nagyon volt, báb- és maffiakormányok váltották egymást.) Józan ésszel mindenki békét, fegyverszünetet szorgalmaz – az agyhalottak viszont Ukrajnát támogató pólóban követelik a háború elnyújtását. Akik pedig nem agyhalottak, hanem az ördög küldöncei, azok immár Ukrajna atombombákkal fölfegyverzését követelik, ami egyenes út az armageddonba.

Az agyhalottaktól természetesen senki sem várja el, hogy gondolkodjanak. Ám a tiszás képviselők egyfajta vállalt agyhalottak. Ha képesek lennének rá, akkor sem gondolkodnának, mert azt nekik nem szabad. Mindezt Tarr Zoltán, a párt EP-s különítményének vezetője ekképpen fogalmazta meg: – Néppárti álláspontra támaszkodunk, ami egyfajta kötelezettség. A néppárti álláspontot elfogadtuk és elfogadjuk, és ezeket az álláspontokat magunkévá tesszük. Bármi is legyen az az álláspont, ők feltétlenül bólogatnak, vezényszóra nyomják a gombot, és idegen rongyokba is szívesen beöltöznek. Mindig és mindenben követik Manfred Weber úrék bölcs és példamutató iránymutatását, na. 

És akkor képzeljék el, amint egy ilyen kompánia – ne adja az ég! – esetleg kormányra kerülne, és a nemzeti érdekeinket kellene képviselnie, érvényesítenie a birodalmi gépezet ellen. Megpróbálnák? Kizárt! A tekintetüket sem bírnák fölemelni a futószőnyegről, amelyen térdelnének gazdáik előtt.

És majd jön a többi is, szép sorban. Az óvodai gender­eligazítás, az iskolai LMBTQ-agymosások, a migránstáborok (mint Tusk Lengyelországában) és így tovább. Mindenben meghajolnak zokszó nélkül, miként az óbaloldal tette. Különben nem gurul majd az euró meg a dollár. És akkor miből futná 103 milliós Hősök terei dzsemborikra?

Az új szériás helytartójelölteknek annyiban több sütnivalójuk van elődeiknél: ők már nem hirdetik nyíltan, melldöngetve, mennyire letojják a magyar nemzeti érdekeket. Ehelyett frissen vásárolt, árcímkés magyar zászlókat lengetnek, ezzel mutatva, mekkora magyarok. Néhány Jobbik-árvát talán elkábítanak vele.

Ezt leszámítva nagyjából ugyanaz a műsor várható az elkövetkező másfél évben, mint a korábbi kampányokban. A globalisták helyi jelöltjei megígérik, hogy elhozzák nekünk a birodalom magországainak jólétét, virágzását. („Jóléti rendszerváltás” újratöltve.) Most nem uniós minimálnyugdíjjal etetnek majd minket (amit Gyurcsányné 2019-ben megígért, és azóta is hozza), hanem kórházi légkondicionálóval meg európai bérszínvonallal. Fölteszem, nyugat-európai közbiztonságot nem ígér majd az Övcsatos, tudniillik olyan már nem nagyon van.

Az európai jóléttel mindössze annyi a gond, hogy: hol van? Nem éppen a virágzás jele, mikor az átlag nyugat-európai kispolgár képtelen fizetni a gáz- és villanyszámláját, kabátban tévézik. A legnagyobb német autógyár meg a tengerentúlra menekül. Hová tűnt az a mesés gazdagság, amely miatt a nyolcvanas–kilencvenes években ájuldozni volt szokás a Nyugattól? Épp elhamvad a migránstutujgatás, az iparellenes méregzöld ámokfutás, az ukrán háborúba lapátolt pénzhegyek és az olcsó orosz energiáról leválás tüzében. E kohókba először a Nyugat ethoszát, közerkölcsét lapátolták, azzal fűtötték föl, s minden más abból következik.

A magyarországi helytartójelöltek első gondja tehát, hogy az a nyugati csoda, aminek honi megvalósításával kábítják a kábíthatóbbakat: kimúlóban. 

A második gond: ha az a fene nagy nyugati jólét még meg is lenne, épp a birodalom helyi ágenseitől várható utoljára, hogy valaha is elhozzák azt nekünk. Az ő feladatuk a birodalom feltétel nélküli kiszolgálása, utasításaik végrehajtása, az állami vagyon külföldi kézre juttatása, a multik profitszivattyújának turbóra kapcsolása, az agyelszívás fokozása. A birodalom csinovnyikjai csak szuverenitásunk maradékának fölszámolását hozhatják el, azért is böki annyira a csőrüket a Szuverenitásvédelmi Hivatal. Eszükben sincs közelíteni Magyarországot a nyugati magállamok eltűnőben lévő jólétéhez – éppen az a feladatuk, hogy minket a periférián tartsanak, vazallus­államként. Felzárkóztatni csupán annyiban óhajtanának minket, hogy a miénk is váljon ugyanolyan kevert fajú, multikulti, atomizált, fogyasztózombi társadalommá, mint a nyugatiak. Amíg nem válunk, addig nagy, egyre nagyobb a kontraszt Közép- és Nyugat-Európa között. Addig az ottaniak láthatják, mennyivel biztonságosabb, élhetőbb ez a világ. Amilyen az övék is volt nem oly rég. Azért költöznek immár tízezrével hozzánk németek, hollandok. Hát ezt nem akarják, ezt nem hagyhatják Weberék és ukrán zászlós cselédeik.

A harmadik gond Magyar Péterék Nyugat-majmolásával: a bezzegezés nemcsak hányingerkeltő, hanem kontraproduktív. Lehet hergelni azzal, hogy a németországi Lidlben éppen olcsóbb a répa vagy a pelenka, mint nálunk, de aki nem most érkezett a falvédőről, tudja: 

Amúgy mennyi tisztesség, becsület kell ahhoz, hogy valaki a magyarok életszínvonalát a szerencsésebb csillagzatú, másokat kifosztó birodalmi magországokéhoz hasonlítsa?
Természetesen lehet ilyen kampányt is tolni. A Több pénzt az embereknek! szlogen 2002-ben működött. De hát azt a szocialista párt vitte. Ott még volt némi szürkeállomány. A Tisza Párt viszont – a vezetőjétől tudjuk – tele van agyhalottakkal. Így nehéz lesz. Magyarország szerencséjére.