A globalista világelitnek a történelemben soha nem látott tudatipari fegyverarzenálja van, a szórakoztató-, azon belül főként filmipari eszközökkel, az igazság kimondását szankcio­náló közösségi platformokkal, formális sajtóval, de ne hagyjuk ki a felsorolásból a tudományos szféra gyarmatosítását és a jogalkalmazók „érzékenyítésnek” nevezett tudati átprogramozását. Az „eredmény” látványos:

Az, hogy az országát belügyminiszterként megvédő Matteo Salvini ellen büntetőper indulhatott túszejtés vádjával – miközben legfeljebb az Európa népességcseréjét célzó bevándoroltatás ágense, a hajó kapitánya vádolható ezzel a bűncselekménnyel –, híven illusztrálja, hogy hova vezet a jogi szakma globalista korrumpálása, tudati befolyásolása.

Az ügy kontextusa rávilágít a jelenlegi jogi szabályozás tarthatatlanságára és a beleegyezési korhatár növelésének szükségességére, bár nem elsősorban erről szól, hiszen gyermekprostitúció s nemi erőszak gyanúját veti fel. Teljeséggel abszurd, hogy egy harminc-negyven éves férfi úgy létesíthet szexuális viszonyt egy tizennegyedik életévét éppen betöltött fiúgyermekkel, hogy ahhoz az államnak egy szava sincs, s hogy ezért legfeljebb a gyermek szülei előtt kell felelnie. Nem véletlen, hogy a Lakatos-ügy valószínűsíthető sértettjei kiszolgáltatott állami gondozott gyermekek.

Felhördülhetnek nagy tekintélyű gyakorló jogászkollégák, de 

amelynek elvi-értékrendi alapja, miszerint a heteroszexuális és a homoszexuális viszony társadalmi szempontból azonos értékű, égbekiáltóan abszurd. Immanuel Kanttól Jean-Paul Sartre-ig többen többféleképpen is megfogalmazták azt az alapgondolatot, hogy egy tett erkölcsi értéke nem függetleníthető attól a megfontolástól, hogy mi lenne, ha mindenki úgy cselekedne. Ez a híres „kategorikus imperatívusz” veleje. Nos, ha mindenki homoszexuá­lis lenne, az emberi fajt a kihalás fenyegetné, s legfeljebb laboratóriumi körülmények között lenne fenntartható.

A magas rangú testület említett döntése kapcsán született két, a korábbi szabályozás fenntartása mellett érvelő, annak alkotmányellenességét tagadó különvélemény is, érdemes ezekből idézni. Dr. Strausz János szerint: 

Vaslogika ez, tagadhatatlan tények hadrendbe állítása, amiért tőlünk Nyugatra kiközösítés járna, de még itthon is szakmai kockázatokat vetne fel ez idő tájt e gondolatok megfogalmazása. Strausz János arra is rámutatott, hogy

Érdemes egy passzust idézni Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva különvéleményéből is: 

Nem evidens, hogy azért kerülhettek kiszolgáltatott kamasz gyermekek a szexuális ragadozók célkeresztjébe, mert ha nem vetemednek erőszakra, akkor a jog tehetetlen velük szemben?

A legkevesebb, ami elvárható a bűnüldöző szervektől, hogy mihamarabb maradéktalanul felgöngyölítsék ezt a riasztóan szerteágazó, gyalázatos ügyet, a nemzeti oldal által uralt törvényhozástól pedig az, hogy felemelje a beleegyezési korhatárt. Közelítve ezzel jogrendszerünket a magyar társadalom erkölcsi közfelfogásához.