Amikor David Axelrodnak, Barack Obama egyik kitalálójának, az egyik legismertebb demokrata párti stratégának a szája már szinte sírásra görbült a CNN éjjeli adásának stúdióvendégeként, és elkezdte félteni a demokráciát, már lehetett tudni, hogy mi, Magyarországon pezsgőt bonthatunk. Amerikaiak tízmillióival együtt, persze.
A bennfentesek a médiát követő köznéptől eltérően már órákkal előbb tudták, hogy Donald Trump lesz az Egyesült Államok 47. elnöke, ahogyan a kettővel korábbi is ő volt. „Trump erőt mutat” – írta ugyanakkor szalagcímében a The New York Times online kiadása még meglehetősen visszafogottan a republikánus jelölt győzelmi beszéde idején is. Pedig már elment a hajó.
Éppen ez a demokrácia győzelme: Trump sikere a fősodorbeli médiafölény és hangulatkeltés dacára. A fasiszta és hasonló jelzőket úgy aggatták rá, ahogy Homérosz fényesnek és leleményesnek nevezte Odüsszeuszt. Nem számoltak azzal, hogy ez vissza is üthet. A demokrácia a nép akaratát jelenti, nem pedig a magukat elitnek képzelő kiváltságosokét. Amerika kedd éjjelre vörösbe borult; ez ott a Republikánus Párt színe.
Nehezemre esik papírra vetni, de ha Donald Trump győz, akkor az általam ismert Amerika alighanem megszűnik létezni
– írta pár napja a Népszava hasábjain Charles („CIA-konferencia”) Gati, magyar származású washingtoni háttérhatalmi szereplő.
Tehát akkor a jelek szerint meg is szűnt. És ennek Amerika jobbik fele örül is, velünk együtt.
A józan eszükre hallgató amerikai választópolgárok a normalitás irányába lökték a mérleg nyelvét. A háborúval szemben a békét választották – egy Van Jones nevű figura a CNN stúdiójában azon aggódott, mi lesz most Ukrajnában, de ez, mondjuk, Mississippiben láthatóan senkit nem érdekelt –, az átműtöttekkel, a beöltözött pucckirálynőkkel és a méhkaparás jogáért tüntetőkkel szemben pedig a zsidó-keresztény kultúrkör évezredes értékeit.
(Kamala Harris volt az első amerikai alelnök, aki egy küretklinikán a tiszteletét tette.) A törvénytelen bevándorlókkal, köztük a migránsbűnözőkkel szemben a törvénytisztelő amerikaiak mellett tették le a voksukat.
Trumpban valóban van valami rendkívüli. Megosztó, de karizmája igen jól érvényesül, maga mellé tud állítani tömegeket.
Még a XIX. században, Grover Cleveland volt az eddig egyetlen amerikai elnök, aki egy ciklus kihagyásával újra elnökválasztást nyert. Most pedig Trump a második. Van benne valami levakarhatatlan, ahogy az amerikai mondja, teflonszerű. Főnixmadár, feltámad poraiból. A Capitolium 2021. január 6-i ostroma után pedig már sokan eltemették politikailag. Kamala Harris viszont nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
E sorok írójának meggyőződése volt eddig is: a demens Joe Biden pár hónappal ezelőtti visszaléptetése előre eltervezett lépés volt – és a Trumppal folytatott vitán való szereplése csak ürügy, igaz, megfelelő ürügy erre –, ugyanis a demokrata stratégák is tudták, hogy Harris nem nyerne meg egy előválasztást a vidéki Amerikában. Ugyanúgy, ahogy most az elnökválasztást is elveszítette. Az okokat most hosszasan magyarázhatják az erre illetékesek, miután átnyalogatták vérző sebeiket.
Minket a jövő érdekel.
Trumptól várjuk, hogy hasson oda az ukrajnai háború befejezésére mindkét érintett fővárosban. Várjuk tőle ígérete beteljesítését. Várjuk továbbá – és okkal – a baráti magyar–amerikai viszony újbóli felvirágzását Biden négy évének Csipkerózsika-álma után.
Ugyancsak megalapozottan számítunk arra, hogy vessenek véget a magyarországi ellenzék és holdudvara egyre kevésbé leplezett pénzelésének. Jó hazautat kívánunk továbbá David Pressman „nagykövetnek” és „családjának”.
