„A rendszerváltás fő törekvése a többpárti demokrácia volt, amelyet a jogállamiság keretébe igyekeztek beilleszteni. A rendszerváltás utáni időkben azonban magával a demokráciával fordították szembe annak jogállami keretét, és a szabad törvényhozást a jogállam nevében kezdték korlátozni. A kormánypárt cselekvési lehetőségét lebénítják a »jogállamiságra« hivatkozva – ennek eszközeként az elmúlt húsz évben az Alkotmánybíróságot használták –, újabban pedig azt szorgalmazzák, hogy ha a rendes bíróságok bírái úgy látják, akkor absztrakt jogelvek és absztrakt alapjogi érvek alapján dönthessenek a vonatkozó törvényi előírással szemben is” (A jogállam kijátszása a demokráciával szemben).
Pár évvel ezelőtt írtam a Magyar Nemzetben a fenti idézetet, és ma fokozottan vallom ezt.
A jogállamot sok szempontból nemcsak belpolitikai küzdelmekben és világhatalmi machinációkban játsszák ki a demokrácia ellen, hanem az emögött álló hatalmi csoportok egy párhuzamos politikai gépezetet is felépítettek a demokratikus többpártrendszer mellett.
Ennek részeként: 1. Igyekeznek az alkotmánybíróságokat és más legfelsőbb bírói fórumokat befolyásuk alá vonni. 2. A bírói döntési folyamatok köré globális NGO-jogvédő hálózatot építenek (mint ahogy a parlamentarizmus köré a pártok épülnek), melyek Kelet-Európában zömmel USA-gyökerű alapítványhálózat leányszervezeteit jelentik, az összes itteni országba beépítve ezeket, és közöttük szoros összeköttetést és felettük központi irányítást gründolva az alapítványi vezérkarok révén. 3. Végül a harmadik elem egy zárt egyetemi jogászhálózat létrehozása egy-egy itteni országban, és ezeket az egész régióban összekapcsolják közös angol nyelvű folyóiratokkal, rendszeres konferenciákkal és konferenciakötetekkel, melyek az NGO-hálózatok perlései számára a kipróbált és sikeresnek bizonyult érvelési mintákat és perlési taktikákat tartalmazzák.
A jogállam tehát a fenti torzulások révén jórészt nem a demokrácia megnemesítéseként működik a világ nagy részén, hanem a demokráciával szembeni politikai gépezetként, jurisztokráciaként.
A magyar államnak a jogállam eszméjének torzulásával és globalista jurisztokráciává válása elleni spontán védekezése a 2010-től induló NER fokozatos átalakulásával jött létre. Hol mert volna Orbán Viktor még 2011-ben dacolni azzal, amit a 2015-ös milliós migránsáradat nyomán az önvédelmi reflex az utóbbi években egyre inkább kiváltott?! De
az amerikai mélyállami birodalmi törekvéseknek egyre inkább magát alávető brüsszeli és luxembourgi uniós intézmények nyilvánvalóvá tették, hogy be akarják engedni az iszlám migránstömegeket, és szankcionálni kezdték az ezzel szembeszegülőket.
A luxembourgi uniós főbíróság ennek csúcsaként még azt is kimondta egy 2018. tavaszi ítéletében, hogy a családegyesítéshez való jog révén egy illegális migránsként egyedül ide érkező kiskorú lány még akkor is jogosult családja beengedését kérelmezni, ha időközben már nagykorúvá vált, mert az egyszer megszerzett jog már nem szűnik meg az idő múlásával. Az adott esetben a szülők mellett még három bátyja is ott várt a családegyesítési procedúrára a holland állam költségén, mert hogy ide jött be a leányzó kalandos úton. Az aggódó németek ki is számolták ezután, hogy náluk tízezer ilyen, időközben nagykorúvá lett, egyedül érkezett kiskorú vált ezzel a döntéssel jogosulttá a családjuk beengedését követelni.
Ezzel szállt szembe az utóbbi években már hezitálás és félelem nélkül a magyar kormányzat, maga mögött tudva a nép és a választók ezt követelő akaratát, csak hát ez az idén nyárra már a luxembourgi bírák nyolcvanmilliárd forintos bírságát vonta maga után, tetézve napi félmilliárd körüli további büntetéssel.
Mindezt a jogállamiság elemeként felfogott emberi jogok követelményeként megindokolva.
De nem vagyunk egyedül, mert Matteo Salvini olasz miniszterelnök-helyettes egy rendelete és intézkedése miatt ez ügyben most börtönbüntetés elé néz. Ugyanis az embercsempészekkel egyeztetve működő globális NGO-hajók iszlám migránstömegét nem engedte leszállni a kikötőkben az olasz állam szuverenitásának védelmére hivatkozva.
Ám a Soros-féle bíróérzékenyítésen átesett ügyész azzal az érvvel emelt vádat ellene, hogy az emberi jogok megelőzik az olasz állam szuverenitását, így Salvini az emberijog-sértésével megérdemelte a börtönbe zárást. Azt pedig elfogadhatatlan érvelésnek minősítette, hogy Salvinira épp ennek ígérete miatt szavaztak az olasz választók milliói.
A jogállam az jogállam.
A szerző professor emeritus
