G. K. Chesterton angol író Marxot a talpáról a fejére állítva azon a véleményen volt: éppenséggel nem a vallás, hanem a vallástalanság a tömegek ópiuma. Chesterton csaknem kilencven éve halott, márpedig azóta a világ csak még rosszabb, elbizakodottabb és istentagadóbb lett. 

A francia disztópiák szerzői (Houellebecq, Obertone) a vallástalanított francia keresztények helyébe lépő kalifátus rémével riogatnak. Paul Kingsnorth angol író azt tartja a mai Nyugatról: 

(Maradt még valami, amit érdemes konzerválni? Duo Gladii, 2024. december, Magyar Sándor fordítása.) A nem olyan régen megtért Kingsnorth szerint ma a kígyó útját követjük, nem pedig a teremtő útját. (Érdekes egyébként, hogy nyugati létére ő is az ortodox keleti kereszténységben, annak spiritualitásában lelte meg lelki otthonát, ahogy egykori amerikai katolikusként a hazánkban élő Rod Dreher író is.)

(A klubfutballon kívül már lényegében nincs kiemelkedő tevékenységi kör, amelyben kontinensünk viszi a prímet.) A világegyházban is belső átrendeződés zajlik: az euró­pai katolikusok visszaszorulnak az ­ázsiaiak, afrikaiak, amerikaiak javára. A mostani, első Európán kívüli (argentin) pápa még európai (olasz) gyökerű, de könnyen lehetséges, hogy az őt követő vagy annak az utódja már nem lesz az.

Amerikában novemberben kis híján megválasztották az első olyan elnököt (Kamala Harrist), aki büszkén tette tiszteletét egy abortuszklinikán. Ez tabudöntögetésnek hangzik, de nem az. 

– éppen abból az országból, amely könnyűzenéjével, filmiparával, sportéletével, tudományos eredményeivel az egész világon tömegeknek szolgál mintaként, különösen a fiataloknak. Sok esetben okkal, sok más esetben kárt kifejtve. A távozó budapesti amerikai nagykövet egy messia­nisztikus woke-aktivista, ami abból is látszik, hogy még most, azután sem áll le küldetésnek szánt szellemi környezetszennyezésével, hogy ő és megbízói is lejárt lemezek lettek. Miközben a transzneműség (főleg annak nyomakodó erőltetése) éppen elég veszélyes támadás az ember természetes létállapota ellen, a mesterséges intelligencia pedig – hasznos találmányok és alkalmazások mellett – beláthatatlan bajokba sodorhat bennünket, még újabb kihívások is megjelentek a láthatáron. 

Az amerikai politika (viszonylag) új csodabogara már kint született nemzettársunk, Zoltán István, aki 2019-ben Donald Trumpot is kihívta a republikánus előválasztáson. Ő nemcsak vulkánszörfös (!), hanem az egyik legismertebb transzhumanista aktivista, aki nem kevesebbet tűz ki célként, mint a tudománynak az öregedés és a halál megszüntetésének irányába terelését. A vulkáni homokdűnéken űzött szörfözés sem éppen veszélytelen sportág, de az ember akkor a legveszélyesebb, amikor istennek képzeli magát.

Orbán Viktor kormányfő a nyáron nagy visszhangot keltett Tusnádfürdőn elmondott szavaival. 

– mondta.

Franciaország az egyház „legidősebb lánya”. Az öt és fél éve leégett, majd újjáépített Notre-Dame-ba már két hete visszaköltözött a Szűz Mária és a gyermek megmenekült szobra, a kereszténység – és egész Európa – elveszőben lévő szakralitásának reményt keltő visszatéréseként. 

Kötődjünk bár, ha a kelleténél talán lazábban is, bármilyen valláshoz – vagy esetleg többhöz; Otto Bettmannt, a képi archívumok megteremtőjét például péntekenként a lipcsei zsinagógába vitték a szülei, vasárnap pedig a Thomaskirche kórusában énekelt –, mondogassuk a manapság gyakran hallható fordulatot: a „magam módján vagyok vallásos”, a legfontosabb mégis az, hogy ne szakadjunk el civilizációnk gyökereitől, és ne képzeljük magunkat isteneknek. Vagyis ne jussunk el ahhoz a „zéró vallási állapothoz”, ahonnan talán már nincs visszaút.