Most, hogy a felbőszült farkas ismét azzal vádolja a patak folyását tekintve lejjebb álló bárányt, hogy utóbbi összezavarta a vizét, ráadásul végtelenül megsértődött, amiért a medve az ártatlan védelmére kelt, érdemes átgondolni ismét az ókori mese tanulságát: az igazságtalan emberekkel szemben képtelenség igazsággal védekezni. Az örökérvényű dilemma úgy vetődött fel a minap, hogy helyes volt-e Menczer Tamás akciója, amivel egy gyermekvédelmi intézet előtt szembesítette Magyar Pétert politikai tevékenységének álságos voltával.
Sokan sokféle véleményt megfogalmaztak arról, megengedhető-e az a stílus, amit a kormánypárt kommunikációs igazgatója megengedett magának a performanszára készülő ellenzéki pártelnökkel szemben. Azt, hogy a közbeszéddel, a vitakultúrával baj van hazánkban, senki nem tagadja. Jómagam legalább három írást szenteltem a témának az elmúlt hónapokban, és nem én voltam a legtermékenyebb.
Beszédes, hogy a vulgárosodás veszélyeiről, a verbális agreszió terjedéséről, a közbeszéd eldurvulásáról szóló írásokban rendre feltűnik elkövetőként Magyar Péter. Így aztán rendkívül izzadságszagú, hogy most a dollármédia nagyágyúi és a balliberális megmondóemberek az önjelölt zsebmessiást próbálják ártatlan áldozatnak beállítani.
Érdemes tehát ismét elgondolkodni azon, mi történt a pécsi gyermekotthon előtt, mi vezetett odáig, és ki miért felelős. Közismert, hogy Magyar Péter a gyermekek jogainak világnapján jelentette be, megkezdi a gyermekvédelmi intézmények látogatását és tapasztalatainak bemutatását. Magyarra fordítva, beemelte az egészségügy, az oktatás és a közösségi közlekedés szokványos balliberális kampányeszközei közé a szociális szférát is. A választás nem véletlen, hiszen a kegyelmi botrány hullámaiból előbukkanó politikai szörnyeteg affinitása ezen intézmények iránt legendás. Saját gyermekeit is megfenyegette azzal, hogy bedugja őket egy ilyenbe, miután tönkreteszi az édesanyjukat.
El is indult előre hozott kampánykörútjára, de már az első miskolci állomáson botrányba fulladt próbálkozása, amivel igyekezett Orbán Viktort és kormányát felelőssé tenni a világ összes szenvedéséért és megoldatlan problémájáért. Jól látszott, hogy még véletlenül sem tájékozódni és tapasztalatokat szerezni indult el, hanem csupán jó helyszíneket keres élő közvetítéseihez a közösségi médiában. Prekoncepcióit aztán a tőle megszokott agresszív, pökhendi hangnemben a fejére olvassa az intémény vezetőjének és dolgozóinak, ellentmondást nem tűr, és durván fenyegetőzik, ha valami nem úgy alakul, ahogyan elképzelte. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a területért felelős államtitkár kitiltotta a hasonló intézményekből.