Most, hogy a felbőszült farkas ismét azzal vádolja a patak folyását tekintve lejjebb álló bárányt, hogy utóbbi összezavarta a vizét, ráadásul végtelenül megsértődött, amiért a medve az ártatlan védelmére kelt, érdemes átgondolni ismét az ókori mese tanulságát: az igazságtalan emberekkel szemben képtelenség igazsággal védekezni. Az örökérvényű dilemma úgy vetődött fel a minap, hogy helyes volt-e Menczer Tamás akciója, amivel egy gyermekvédelmi intézet előtt szembesítette Magyar Pétert politikai tevékenységének álságos voltával.

Sokan sokféle véleményt megfogalmaztak arról, megengedhető-e az a stílus, amit a kormánypárt kommunikációs igazgatója megengedett magának a performanszára készülő ellenzéki pártelnökkel szemben. Azt, hogy a közbeszéddel, a vitakultúrával baj van hazánkban, senki nem tagadja. Jómagam legalább három írást szenteltem a témának az elmúlt hónapokban, és nem én voltam a legtermékenyebb. 

Érdemes tehát ismét elgondolkodni azon, mi történt a pécsi gyermekotthon előtt, mi vezetett odáig, és ki miért felelős. Közismert, hogy Magyar Péter a gyermekek jogainak világnapján jelentette be, megkezdi a gyermekvédelmi intézmények látogatását és tapasztalatainak bemutatását. Magyarra fordítva, beemelte az egészségügy, az oktatás és a közösségi közlekedés szokványos balliberális kampányeszközei közé a szociális szférát is. A választás nem véletlen, hiszen a kegyelmi botrány hullámaiból előbukkanó politikai szörnyeteg affinitása ezen intézmények iránt legendás. Saját gyermekeit is megfenyegette azzal, hogy bedugja őket egy ilyenbe, miután tönkreteszi az édesanyjukat.

El is indult előre hozott kampánykörútjára, de már az első miskolci állomáson botrányba fulladt próbálkozása, amivel igyekezett Orbán Viktort és kormányát felelőssé tenni a világ összes szenvedéséért és megoldatlan problémájáért. Jól látszott, hogy még véletlenül sem tájékozódni és tapasztalatokat szerezni indult el, hanem csupán jó helyszíneket keres élő közvetítéseihez a közösségi médiában. Prekoncepcióit aztán a tőle megszokott agresszív, pökhendi hangnemben a fejére olvassa az intémény vezetőjének és dolgozóinak, ellentmondást nem tűr, és durván fenyegetőzik, ha valami nem úgy alakul, ahogyan elképzelte. Nincs mit csodálkozni azon, hogy a területért felelős államtitkár kitiltotta a hasonló intézményekből.

A felfuvalkodott demagóg nem riadt vissza attól sem, hogy gátlástalanul hazudozzon, csúsztasson a gyermekvédelem ingatlanjainak állapotáról. Egy felújítás alatt álló épületről közölt például elrettentőnek szánt képeket, de pillanatok alatt lebukott. Elindult tehát egy agresszív kampány, ami féligazságokkal és szemenszedett hazugságokkal próbálja alátámasztani erőszakos kormánybuktató szándékát, miszerint az önmagát családbarátnak és gyermekvédőnek beállító kabinet ezen a területen sem tesz semmit a problémák megoldása érdekében. Mivel gátlástalanul kever össze valós és a valóságtól teljesen elrugaszkodott elemeket a propagandájában, érdemben lehetetlen vitába szállni vele, mert amikor szembesíti valaki hazugságaival, akkor rögtön valami evidenciá­val vág vissza. Fényképekkel bizonyítja az államtitkár, hogy felújítás zajlik a lepusztultnak hazudott helyen, erre azt kezdi el szajkózni a felfuvalkodott paprikajancsi, milyen kevés a dolgozók fizetése. És valóban kevés, meg kell emelni minél hamarabb. De ezt mindenki tudja Magyar Péter közbenjárása nélkül is. Teljesen fölösleges, öncélú tehát, az érintettekre nézvést pedig kifejezetten káros, amit a zsebmessiás művel a kampányában.

Ez a kiindulópont, amire reakcióképpen odaállt elé Menczer Tamás, és közölte vele, ne pojácáskodjon tovább, ne adja ki magát bősz gyermekvédőnek egy olyan ember, aki tönkretette saját családját, egyik gyereke már szóba sem áll vele, és ne használja fel alantas céljaira a szerencsétlen sorsú, sokat szenvedett kiskorúakat. És valóban, tette ezt ellentmondást nem tűrően, kemény szavakkal, mondhatni agresszív stílusban. Pontosan úgy, ahogyan Magyar Péter szokott másokkal beszélni. Mert az igaztalan emberrel szemben képtelenség igazságosan védekezni.

Aki tehát most Menczer Tamásba próbálja belelátni a tettlegességbe forduló verbális agresszó és suttyó stílustalanság társadalmunkat szétverő, az egész világot veszélyeztető kénkőszagú fenevadját, az súlyosan téved. 

Minél okosabb, képzettebb, felkészültebb az alternatív álvalóság hirdetője, annál nagyobb gazember. Mert megfosztják az embereket attól a képességtől, hogy külünbséget tudjanak tenni hatás és ellenhatás, akció és reakció, ok és okozat között.

Amikor tehát Lányi András író, filozófus azt mondja Menczer Tamás viselkedéséről, hogy éppen ezzel a kocsmai stílussal szerzett magának parlamenti többséget 1933-ban a német nemzetiszocialista párt is, akkor átlép egy olyan vonalat, amelyen józan gondolkodású ember, világnézettől függetlenül, nem léphet át. Mert ezzel Lányi András odacsapódott a leggusztustalanabbul nácizó, fasisztázó, hitlerező, goebbelsező balliberális propagandistákhoz, akiknek húsz éve nincs más mondanivalója a Fideszről, a nemzeti kormányról és Orbán Viktorról, mint a gyűlölettel átitatott löttyös indulatok felkorbácsolása a jobboldali politikai közösség iránt az arra fogékonyakban.

Rendkívül álságos, amikor Lányi azt a következtetést vonja le a történtekből, hogy a Fidesz lemondott a mellette mostanáig állhatatosan kitartó mérsékelten jobboldali, mérsékelten gyűlölködő, mérsékelten paranoiás szavazókról. Helyettük inkább az elégedetlen, tudatlan, könnyen befolyásolható tömegemberekre koncentrál, mert azok többen vannak. Nem más ez, mint a globalistáktól megszokott vágyvezérelt gondolkodás leirata. Nagyon szeretnék az ellenzéki oldalon, ha a Fidesz bármelyik társadalmi rétegről lemondana. De el kell keserítenem az erre játszókat, nekünk minden magyar számít. Nem nevezünk például senkit tudatlan tömegembernek, mert ez nagyon hasonlít Márki-Zay megfogalmazására a sötétben tartott, trágyával etetett gombákról vagy a büdösszájú agyhalottakra, amiről azt hittük, távol áll Lányi Andrásék kényes ízlésétől.

És a Lányi András által képviselt finnyás ízlés alapján milyen eszközökkel lehet megvédeni tőle mindazokat, akik agresszív, durva, erőszakos nyomulásának útjába kerülnek?

Kérdéseim persze költőiek. Nem várok választ olyan amnéziás filozófustól, aki szerint most veszett el az értelmes politikai viták esélye, és nem dereng már emlékfoszlány sem fejé­ben arról a tragikus pillanatról, amikor csaknem húsz éve Gyurcsány arról értekezett egy vitában, hogy nem igaz dolgokra nem lehet igaz országot építeni. Mondta ezt az a notórius hazudozó, az őszödi beszéd elkövetője, akinek ebbéli képességeit csak Magyar Péter tudta fölülmúlni a közelmúlt magyar politikatörténetében.