idezojelek

Csendélet a Pokol lokálban

HETI AGYRÉMEK – A sötét energiákat nem tudjuk megfogni és időbuborékokból áll a világ.

Hegyi Zoltán avatarja
Hegyi Zoltán
Cikk kép: undefined
álomvalóságpolitika 2025. 01. 14. 5:45
Fotó: Lysenko Andrii

Már messziről látszódtak a neonbetűk. Mondjuk az egyik csak fel-felvillant és olyankor zümmögött egy kicsit. De azért könnyen el lehetett olvasni. Jó név, gondoltam álmomban, van ritmusa. Talán még dallama is. A Pokol lokál egyfajta éjjeli menedékhely volt, legalábbis annak tűnt. Álomtanyának. Mindenki a teraszon ült, odabent csupán a csapos törölgette a poharakat. Így ment ez már évek óta, amióta egy idióta odavágott egyet az általa bizonyára nem ismert évszázados európai kávéházi és kocsmakultúrának és betiltotta a dohányzást.

Ez hát akkor itt a Pokol tornáca. Kint még lehet cigizni, bent, a Pokolban már nem. Leültem egy padra az utca másik oldalán. A tornác egy része első pillantásra úgy nézett ki, mint egy gyerekmegőrző. Másodikra már nem. Azon az oldalon valójában katonák ültek és drónokat eregettek a levegőbe, a modern kor sárkányait, ez tévesztett meg néhány pillanatra. Tisztára, mint a gyerekek. Aztán további gyerekek, illetve katonák érkeztek elektromos rollereken, néhányukon szakadt és véres volt az egyenruha. Oroszul beszélgettek egymás között. Tőlük jobbra, a csapost irányomból kissé takarva egy zavartnak tűnő férfi üldögélt és néha maga elé üvöltött valamit, majd apátiába süllyedt.

Biporalitásának felszálló ágában a következőket lehetett kihámozni a barátságos kocsmazajból: monnyon le… Jöjjön haza… Pálmafák… Hány lábujja van? …utcára! A háta mögött álló, ápoló külsejű egyén próbálta megnyugtatni néhány moldáv versrészlettel, vajmi kevés sikerrel. Sőt mindez inkább olaj volt a tűzre, a szerencsétlen tébolyodott az orosz rolleresek számára is váratlanul előkapta Rogán Antal gyerekkori buszbérletét és szúrkálni kezdte egy kötőtűvel.

Ekkor elszabadulni látszott a Pokol, mert egy addig teljesen jelentéktelennek látszó figura viszont Ursula von den Leyen bikinis képével kezdett el hadonászni, amelyen teljesen valószínűtlen módon még az is jól látszott, hogy a császárnőként ábrázolt hölgy egy le a korrupcióval feliratú tetoválást visel a szíve fölött, miközben azt ordította, hogy ő nem Sikorski tábornok leszármazottja, ellenben teljesen hidegen hagyja az ezeréves lengyel–magyar dwa bratanki, bort nem iszik, mert nem bírja, de a kardot se, mert ízületes, ellenben beleszeretett az ukrán hazafiakba és őt ugyan nem foglalkoztatja már, hogy ki ölt meg kit, legkevésbé a megerőszakolt és lemészárolt nagymamája érdekli, bármilyen sorrendben is történtek vele a sajnálatos események.

A lényeg az – sikoltotta még –, hogy szakítsuk meg a diplomáciai kapcsolatokat a magyarokkal (ezen a ponton a háttérben egy tábornok diadalmasan a magasba emelt egy tankelhárító aknát afeletti örömében, hogy az végre előkerült egy bútoráruház raktárából), mire a beteg ember megtáltosodott, kitépte magát a moldáv kezéből és tapsolni kezdett, majd így szólt: monnyon le, jöjjön haza, kétmillióan követeljük. Erre, mintegy végszóként a tömeg a távolból veszettül cigányozni kezdett. Kicsit olyan volt, mint a zümmögő kórus Puccini Pillangókisasszony című operájából, csak hangosabb. Kétmillió rasszista – gondolta a moldáv embercsempész – csinos. Ezek lehetnek az agyhalottak – vélte még –, hiszen ha valaki azt hiszi, hogy ő a majommessiás, az szinte költészet. A követőkkel van a sokkal nagyobb baj.

Mindeközben a moldáv költőtől kissé jobbra javában zajlott a tartalom-ellenőrzőket ellenőrzők vándorgyűlése. A heves vita csak akkor szakadt félbe, amikor megérkezett a tartalom-ellenőrzőket ellenőrző tényellenőrök rohamosztaga és a verbális torzsalkodás dulakodásba torkolt, amit csak nagy üggyel-bajjal tudtak leállítani az egyik multinacionális kiskereskedelmi lánc zöldség-gyümölcs frissességellenőrei. A kivetítőn közben folyamatosan ment egy híradófelvétel a lángokban álló Hollywoodról, az aláfestő zenét lassan elnyomták a P. Mobil együttes Pokolba tartó vonat című szerzeményének kezdő dallamai, amelyeket egy lassan ébredező transzvesztita szalonzenekar kezdett játszani a sarokban, közvetlenül a likőrösállvány mellett, amelyhez támaszkodva egy szemüveges ember jegyzetelt buzgón, majd elindult felém és leült mellém a padra.

Ennek itt semmi értelme – mondta –, ugyanis tágul a világegyetem. Ez sajnálatos – válaszoltam –, de mi közöm nekem ehhez az egészhez? Ráadásul az van – folytatta zavartalanul –, hogy a sötét energiákat nem tudjuk megfogni és időbuborékokból áll a világ. A világ szónál ébredtem fel arra, hogy feltehetően egy ideje már a plafont bámulom.

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

Isten árnyékában

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

Egy előre bejelentett árulás története

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

Vádolom az Európai Uniót!

Jeszenszky Zsolt avatarja
Jeszenszky Zsolt

Úton a demográfiai katasztrófa felé (3.)

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.