Bajban a bor, méghozzá nem is akármekkorában. Nálunk és Európa-szerte egyaránt, de ez utóbbi számunkra nem vigasz. És mivel a baj csőstül jön, a támadás egyszerre több irányból érkezik.
A legnagyobb átoknak momentán az amerikai szőlőkabóca megjelenése tűnik, mivel ez a rovar terjeszti a szőlőültetvényeket letaroló aranyszínű sárgaságot. Ahol pedig ez megjelenik, előbb-utóbb kivágják az ültetvényeket.
Az anno szintén Amerikából „importált” filoxéra után ez látszik egyelőre a legdurvább csapásnak. A szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazma ellen nincs növényvédő szeres eljárás, marad a háború magával a rovarral. A helyzetet nehezíti, hogy egyre több az elhagyott ültetvény, ahol a szőlőkabóca szabadon garázdálkodhat. Ez nem feltétlenül slendriánságból fakad, a gazda megbetegszik, meghal, örökösök nincsenek, és jön a gaz, az akác. Vagy ha vannak örökösök, nem akarnak már szőlővel, borral foglalkozni, mert nincs rá idejük, nem éri meg, és hát kemény munka.
Az egyik nagy bortermelő vidékünkön élek, látom, hogy megy ez. Azok a kicsik is sorra abbahagyják, akik nemcsak a családi szükséglet kielégítésére borászkodtak, de már a nagyoknak sem könnyű. Mindeközben
az egyik szemünk sír, a másik nevet, mivel Magyarországon a kemény növényvédő szerek használata rendkívül szigorúan szabályozott, ám most a szükséghelyzetre reagálva a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal engedélyezte két újabb rovarölő szer használatát az amerikai szőlőkabóca ellen.
Nem akarok okoskodni, nem értek hozzá, de ha nem csupán a célpont semmisül meg, hanem vele együtt megy a levesbe a tücsöktől a hangyáig minden, az sem boldogság.
Mindenesetre őszintén drukkolok a borászoknak, akik a rendszerváltás utáni években kirobbantották a borforradalmat, és egymás után adták vissza a kadarka, a kékfrankos vagy éppen az olaszrizling becsületét. Ugyanis élénken emlékszem arra a rengeteg borzadályra, ami (tisztelet a kivételnek) előtte jellemezte a borpiacot. Még szerencse, hogy a „javát” elvitték a Szovjetunióba. A munkájuknak köszönhetően bort inni újra sikk lett, a baráti társaságoktól a poharuk alján rozét lögybölő sznobokig. Aztán az elmúlt években valami megváltozott.
