Nézünk a Netflixen egy sorozatot, a címe: A rezidens. Olyan igazi, hamisítatlan amerikai alkotás, annak minden előnyével és hátrányával. Amit viszont az Egyesült Államok egészségügyéről elmond, hát az egészen egyszerűen elképesztő. Olykor megdöbbentőbb, mint Michael Moore dokumentumfilmje, a Sicko, pedig az sem volt „játszi virány”.
Látta valaki a Sickót? Érdemes megnézni.
Megnézni például, hogyan bánik az amerikai egészségügy a 2001. szeptember 11-i terrortámadás utáni önkéntesekkel, akik sokféle egészségkárosodást szenvedtek, miközben honfitársaikat mentették. Ők ingüket-gatyájukat kifizették, hogy egyáltalán kapjanak valamiféle egészségügyi ellátást (sokan közülük nem kaptak semmilyet), majd Moore átviszi őket Kubába, ahol ingyen ellátják őket, illetve a kubai gyógyszertárakban fillérekért megkapják azokat a gyógyszereket, amikre odahaza ráment a házuk. De megismerhetjük a filmből Doug Noe esetét is. Kislánya halláskárosult, ám biztosítója csak az egyik fülének műtétjét hajlandó finanszírozni. Megismerünk egy nőt, aki autóbalesetet szenvedett, elvesztette az eszméletét, majd kiküldték neki a mentővel való kórházba szállításának költségét, mert – figyelj! – nem rendezte előre biztosítójával az ügyet…
„Kedvencem” pedig Rick barátunk esete, aki levágta otthon két ujját, majd a kórházban ellátása előtt azt a kérdést tették fel neki, hogy a középső ujját vagy a gyűrűsujját varrják-e vissza, mert biztosítója csak az egyiket fedezi.
Na hát, ilyesmikről beszél A rezidens is.
S bár normális lelkületű ember nem képes helyeselni egy gyilkosságot sem, be kell látnunk, legalábbis érthető, miért ünneplik milliók a UnitedHealthcare vezérigazgatójának, Brian Thompsonnak meggyilkolását, s a tettest, Luigi Mangionét miért rajongja körül Robin Hoodként az amerikai közvélemény.
Az egészségügy meggyújtott kanócú bomba, szerte a világon. Ez pedig szikár tény, attól teljesen függetlenül, hogy az amerikai egészségügy tényleg egyedülállóan és felfoghatatlanul elborzasztó.
Az egészségügy meggyújtott kanócú bomba az egész nyugati világban, azon egyszerű oknál fogva, hogy a várható élettartam folyamatosan növekszik, ezzel szemben a termékenységi ráták már mélyen az önfenntartási szint alatt járnak, vagyis a társadalmak rohamosan elöregszenek, egyre szűkebb rétegnek kell finanszíroznia az egyre nagyobb létszámú öregeket, s a társadalom felső harmada által befizetett társadalombiztosítást a társadalom alsó harmada használja el.
S az eleve fenntarthatatlan és már középtávon is finanszírozhatatlan rendszereket tovább nehezíti a liberális (valójában elmebeteg és emberellenes) világkép hegemóniája, amely szerint az „emberi szabadságjogokkal” nem egyeztethető össze a kötelező szűrések gyakorlata, amely ingyenessé teszi (tette) az abortuszokat és a nemváltó műtéteket, s amelyben fel sem merülhet, hogy aki saját egészségének ellensége – például dohányzik –, az eleve fizessen lényegesen magasabb egészségügyi hozzájárulást, vagy ha bekövetkezik a baj, akkor járuljon hozzá kezelésének költségeihez.
Mindenesetre jó lenne elvinni egy tanulmányútra a magyar egészségügy rettenetével házaló, abból politikát csináló új s még újabb gazembereket, s velük együtt a napi két doboz ukrán Lifét szívó s mellé kannásbort fogyasztó honfit, aki rekedt hangján szidja az egészségügyet s követel magának ingyenes és azonnali ellátást.
Őket kellene elvinni az Egyesült Államokba vagy éppen Kanadába. Igen, a szintén nagyon gazdag és „bezzeg” Kanadába, ahol a következő a helyzet:
„15 474 kanadai halt meg egészségügyi ellátásra várva 2023–2024-ben.
A SecondStreet.org ma közzétette a kormányzati adatokat, amelyek szerint Kanadában további 15 474 beteg halt meg 2023–24-ben, mielőtt különféle műtéteket vagy diagnosztikai vizsgálatokat végeztek volna el rajtuk. Ez a szám azonban nem teljes, mivel több kormány vagy részleges adatokat szolgáltat, vagy egyszerűen nem követi nyomon a problémát.
A SecondStreet.org az adatokat az információszabadságra (FOI) vonatkozó kérelmek benyújtásával gyűjtötte be Kanadában. Ha az összegyűjtött adatokat olyan joghatóságokra extrapolálják, amelyek nem szolgáltattak adatokat, a szám valójában majdnem megduplázódik, körülbelül 28 077-re tehető. Ezek a számok mindent lefednek a rákkezeléstől és a szívműtétektől a szürkehályog-műtétig és az MRI-vizsgálatokig.
»A kanadaiak nagyon magas adókat fizetnek, egészségügyi rendszerünk mégis kudarcot vall a jobban teljesítő európai egyetemes rendszerekhez képest« – mondta Harrison Fleming, a SecondStreet.org jogalkotási és politikai igazgatója. »Országszerte több ezer kanadai találja magát várólistákon – egyes esetekben több évre is –, és túl sokan halnak meg tragikusan, mielőtt kezelést kapnának vagy akár diagnosztizálnák őket.«
Ez a jelentés a SecondStreet.org által a tartományi kormányoktól és egészségügyi hatóságaiktól 2023. április 1. és 2024. március 31. között gyűjtött adatokat vizsgálja. A kutatás legfontosabb elemei:
Legalább 15 474 beteg halt meg Kanadában, miközben műtétre vagy diagnosztikai vizsgálatra várt. Ez a szám nem tartalmazza Quebec, Alberta, Newfoundland és Labrador, valamint Manitoba nagy részét. Saskatchewan és Nova Scotia csak azokról a betegekről szolgáltatott adatokat, akik műtétre várva haltak meg – a diagnosztikai vizsgálatokra várókat nem.
Ha extrapoláljuk a szolgáltatott adatokat olyan tartományokra és egészségügyi régiókra vonatkozóan, amelyek nem szolgáltattak adatokat, a becslések szerint tavaly 28 077 beteg halt meg az egészségügyi várólistákon.
Bár egyes válasz adatok homályosak, a SecondStreet.org olyan eseteket figyelt meg, amikor a betegek meghaltak, miután kevesebb mint egy héttől több mint 14 évig (!) vártak a kezelésre.
Az Ontario Health új adatai szerint 378 beteg halt meg szívműtétre várva.
2018 áprilisa óta a SecondStreet.org elképesztő számú, 74 677 esetet azonosított, amikor kanadaiak haltak meg ellátásra várva.
»Amikor egy étterem megbukik az egészségügyi vizsgálaton, a kormány nyilvánosan megosztja a hírt, és néha figyelmeztetéseket tesznek közzé az intézmény ablakaiban, hogy mindenki láthassa« – mondta Colin Craig, a SecondStreet.org elnöke. »De amikor csaknem 75 ezer kanadai halt meg, mielőtt megkapta volna a szükséges ellátást, a kormányok nem tesznek közzé semmit. Talán itt az ideje, hogy a kormányok ugyanazokhoz a mércékhez tartsák magukat, mint a többiek.«
»Ezt a kutatást olyan történetek ihlették, mint Laura Hillier, a 18 éves ontariói beteg, aki a rákkezelési várólistán halt meg« – tette hozzá Craig. »A kormányoknak jobb munkát kell végezniük az olyan tragikus történetek nyomon követésében, mint az övé, értesíteni kell a közvéleményt a várólistákon bekövetkezett halálesetekről, és ami a legfontosabb, reformot kell kezdeményezniük az életek megmentése érdekében.«”
(Eredeti cikk itt: https://secondstreet.org/2025/01/15/15474-canadians-died-waiting-for-health-care-in-2023-24/)
Ugyanitt ezt is olvashatjuk:
„Növekszik a szívbetegségben elhunytak száma Ontarióban.
A SecondSteet.org ma közzétett új jelentése szerint 115 ontariói beteg halt meg szívműtétre várva 2023–24-ben. Ez növekedést jelent a tavalyi számokhoz (101), és azt is mutatja, hogy 41 beteg (36 százalék) halt meg az ajánlott várakozási időnél hosszabb várakozás közben. A jelentés előrejelzése szerint ez az összeg a következő három évben növekedni fog, ha nem hajtanak végre rendszerszintű változtatásokat.
»Az adatok azt sugallják, hogy egyes ontariói betegek valószínűleg azért halnak meg, mert a kormánynak egyszerűen túl sokáig tartott a szívműtét elvégzése« – mondta Harrison Fleming, a SecondStreet.org jogalkotási és politikai igazgatója. […] A SecondStreet.org tíz évre visszamenőleg az információszabadság kérelmeit felhasználva megállapította, hogy 1046 beteg halt meg szívműtétre várva. Közülük 285 (27 százalék) az ajánlott időkeretnél hosszabb várakozás után halt meg.
A jelentés legfontosabb részei a következők:
2023–24-ben 115-en haltak meg szívműtétre várva. Közülük 41 beteg (36 százalék) várt tovább, mint a maximálisan ajánlott várakozási idő.
2013 óta 1046 beteg halt meg szívműtétre várva. Közülük 285 (27 százalék) az ajánlott időkeretnél hosszabb várakozás után halt meg.
Az ontariói kardiológiai ellátásra várakozó betegek éves száma várhatóan növekedni fog a következő három évben, és 2026-27-re évi 164-re emelkedik, ha nem tesznek semmit a várakozási idők csökkentése érdekében.
Várhatóan tovább fog nőni azoknak a betegeknek a száma, akik az Ontarióban a szívkezelésre javasolt maximális várakozási időnél hosszabb várakozás után halnak meg.”
(Eredeti cikk itt: https://secondstreet.org/2024/11/18/cardiac-waiting-list-deaths-increase-in-ontario/)
De ez is érdekes:
„A kanadaiak otthon maradnak a várólista félelmei miatt.
Ma a SecondStreet.org kanadai agytröszt új közvélemény-kutatási adatokat tett közzé a kormány által fenntartott egészségügyi rendszerrel kapcsolatos közvéleményről. A számok továbbra is érdeklődést mutatnak az egészségügyi reform iránt, és frusztrációt mutatnak az állami rendszerrel szemben. A kanadai betegek csaknemfele (47 százalék) úgy dönt, hogy otthon marad ahelyett, hogy orvosi ellátást kérne, mert aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem tudnak hozzáférni az egészségügyi szolgáltatásokhoz anélkül, hogy jelentős várakozási idővel kell szembenézniük.
»Ezek az adatok azt mutatják, hogy Kanada egészségügyi rendszere válságban van, és a kanadai betegek tudják ezt« – mondta Harrison Fleming, a SecondStreet.org jogalkotási és politikai igazgatója. »Mivel a kanadaiak csaknem fele otthon marad, ahelyett, hogy orvoshoz vagy kórházba menne, amikor segítségre van szüksége, még a tartományok rekordmagas egészségügyi kiadásai mellett is, egyértelmű, hogy valami nem működik. Itt az ideje, hogy érdemi egészségügyi reformokat fontolgassunk, hogy újra felépítsük a kanadai betegek bizalmát.«”
(Eredeti cikk itt: https://secondstreet.org/2024/11/04/canadians-staying-home-over-waitlist-fears/)
Nos, mindezt tényleg csak a miheztartás végett. Bár tisztában vagyok azzal, hogy akiket illet, azok úgysem fogják elolvasni.
