„A NATO, a saját katonai szövetségünk bővítését, a finn és svéd csatlakozást, ameddig csak lehetett, gátoltuk” – írja Brüsszel Ács Dániellel bábozva. Hogy jön ez Ukrajnához?! Persze, az okokra itt sem tér ki a szerző. Minek terhelje az olvasót a magyar parlamenti képviselők ódzkodásának magyarázatával? A valóságban a finn csatlakozást nem mi szavaztuk meg utoljára, tehát ez a része kamu. A svéd kormány pedig prosztó stílusban (olyan 444-esen) hergel és hazudozik hosszú évek óta Magyarországról (olykor Gulyás Marci vendégszereplésével), s emiatt joggal vártuk el, hogy a ratifikálás előtt tekerjék magukat takaréklángra. Megtörtént. Persze, a pimaszkodást az aláírás után tovább folytatták.
„Ukrajna anyagi támogatását minden erőnkkel gáncsoltuk” – dühöng a 444. Miért kellene egyetlen petákkal támogatnunk egy államot, amely évtizede sanyargatja az őslakos magyar (és a többi) nemzetiségét, ellehetetleníti anyanyelvi oktatását, bünteti a magyar himnusz éneklését, náci keretlegényeket küld magyar településekre, szobrokat rombol és amelynek titkosszolgálata halállistára teszi a magyar vezetőket?
Egy ilyen állam nem barát, egyetlen petákot sem érdemelnek – mi a valóságban mégis sok milliárdot küldtünk nekik humanitárius segélyként és sok milliárdot költöttünk az ukrán menekültekre. Tehát Ács, azaz Brüsszel pofátlanul hazudik.
„Itthon és külföldön is nagy erőkkel terjesztettük a Kreml háborús dezinformációs anyagait. A pártsajtó folyamatosan és egyre durvábban hergel a védekező ukrán nép és Zelenszkij ellen.” Hogy milyen dezinformációra gondol a költő, nem derül ki. Nyilván mindenre, amiért nem fizet a TEFI. (Amióta Zelenszkij közölte, a pápa orosz propagandát tol, attól tartok, hamarosan Jézusból is Putyin-pincsi lehet.) Az ukrán nép ellen pedig senki sem hergelt. Ők áldozatai egy geopolitikai játszmának. Ahogyan az sem hergelés, pusztán az igazság, hogy Zelenszkij a szerszámával zongorázott, majd elnökké választották, s e minőségében saját népét ágyúztatta, NATO-tagságért kilincselt és atomfegyverkezéssel fenyegetőzött, amivel a polgárháborút sikerült háborúvá szélesítenie. Ahogyan azt megbízói kitervelték. Aztán a hamis zászlós bucsai színjátékra hivatkozva kifarolt az isztambuli béketervezetből, és inkább mészároltatja a népét egy megnyerhetetlen háborúban. A bölcs vezér.
„Lélekben is a gyilkosok mellett állunk, szimbolikus ügyekben is támogatjuk az orosz felet. […] Magyarország elárulta szövetségeseit” – írja Ácson keresztül Brüsszel. Árulás, hogy nem küldünk fegyvert? Árulás, hogy szeretnénk fűteni? Aligha. TEFI-zsoldban a hazádat gyalázni, a hazádról hazudozni, a hazád ellen hergelni – az már igen, az minősített árulás.
Amúgy Oroszország küldi nekünk a gázt, Ukrajna pedig elzárta a vezetéket. És nem, ezzel nem Putyinnal babráltak ki, csakis velünk meg a közép-európaiakkal. Akkor ki árult el kit? Mi ennek ellenére mégis adunk Ukrajnának áramot, segítünk nekik ezer módon, pénzzel és paripával, noha egyetlen petákot sem érdemelnének.
„A magyar társadalom nagyobb része – civil szervezetektől és szórványos politikusi akcióktól eltekintve – nem volt szolidáris az ukrán néppel, egyszer sem tiltakozott hangosan és látványosan – ellentétben például a szlovákokkal – az ellen, hogy egy kalap alá vegyék a gyilkosok mellé álló miniszterelnökkel” – hőbörgi Ács. Aki ugyan nem ment ki meghalni a frontra az 1991-ben megrajzolt államalakulat határaiért, ám az orosz gázzal fölfűtött 444-redakcióból számon kéri a magyarokat, amiért nem jajonganak elég hangosan.
Ugyan miért kellett volna a magyaroknak tiltakozniuk az ellen, hogy egy kalap alá veszik őket a miniszterelnökükkel? Pont a 444 meg eltartói követik el üzemszerűen az egy kalap alá vételt, kevernek össze kormányt és országot – mint például Ács már csasztuskájának címében. Ugyanakkor miért tiltakozzanak az ellen, amivel egyetértenek?
A magyarok a miniszterelnökhöz hasonlóan békét akarnak, és akkor sem segítenének katonailag Ukrajnának, ha a 444 aktuális kedvencei – Márki-Zaytól Romuluszig – ezt ígérik. Ha ez Ácséknak fájásokat okoz, egyénileg nyugodtan ellátogathatnak a frontra. Oszt maradjanak is minél tovább – már a szolidaritás végett.
Az írásmű nagy újdonságot nem tartalmaz, csupán összekotorja mindazt az epét, amit Ukrajna-ügyben eleddig Magyarországra hányt a brüsszeli debilhad. Az viszont fölfoghatatlan, magyar ember hogyan közölhet a neve alatt a hazája ellen koholt külföldi rágalmakat, útszéli hazugságokat. Ilyen jól fizet a TEFI? Nem éget a harminc ezüst?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!