Orbán Viktor és a mögötte álló intellektuális hátország páratlan nemzetközi sikerét évek óta próbálja lefitymálni a magyar és a nyugati liberálglobalista baloldal és a hozzájuk csapódó néppárti árulók hada. Egyre kevesebb sikerrel, mint azt a magyar diplomácia elmúlt féléves diadalmenetéből is láthattuk. Nem kell ecsetelni, egy tízmilliós ország miniszterelnökétől valódi bravúr az efféle nemzetközi népszerűség, a világban sok ígéretes politikus végül nem tudta megugorni ugyanezt a lécet. Az egyéb szánalmas próbálkozásokat, mint amikor Gyurcsány Ferenc magából is bohócot csinálva próbált meg Tony Blair oldalán dorombolni, most hagyjuk is.

A lelkük mélyén a liberálglobalisták is érzik régóta, hogy a magyar szabadságharcos hagyományon alapuló politika lesz a tömjénfüst a nagy ördögi tervük szétzúzásához, az ő kiűzésükhöz a közélet templomaiból. 

Nekünk, magyar patriótáknak érthetően az a legnagyobb félelmünk, hogy miközben a receptünk gyógyír Európának, itthon egy év múlva bekövetkezik a fiaskó és egy, a lengyelországihoz hasonló totális és erőszakos visszafordulás következik be, esetünkben a Gyurcsány–Bajnai-féle idők sötétségébe, megspékelve egy túlmozgásos nárcisszal a kirakatban. Ezért is fontos, hogy 

Akárcsak a vasárnapi misén, fontos újra meg újra elismételni hitünk és törekvéseink alapjait. Ebben barátunkat és harcostársunkat, a fiatalon és értelmetlenül elhunyt Nagy Ervin filozófust hívom segítségül. Ervint épp e cikk megjelenésekor, szerdán búcsúztatjuk Gyöngyösön, előtte is tisztelegve idézem fel utolsó nagy munkáját, a magyar konzervatív gondolkodás és politikai gyakorlat 15 pontját, mely januárban látott napvilágot a Mandineren. Érdemes rákeresni a teljes írásra! E pontok egyszerre tükrözik nemzeti oldalunk szellemi fölényét, egyben figyelmeztetnek a kiüresedés, az úttévesztés és az opportunizmus jelentette nagy kockázatra.

Nagy Ervin a témát már két éve, a Tranzit- és Kommentár-közösségekből kiinduló új áramlatokra reflektálva felvetette a Véget ért a pancser konzervatívok kora, megszületett a tihanyi jobboldal című munkájában a Pesti­Srácokon, ezt is érdemes újraolvasni. Most a 15 pontban többek között kiemelte: 

Lássuk azt is, hogy mik nem vagyunk: 

Továbbá: „Tagadjuk az utópiákat, a nácik és a kommunisták lázálmait. Visszautasítjuk a szabadságot korlátozó mai ideológiákat, a liberalizmus mai formáját, a korlátok nélküli, végtelen szabadság kultuszát, valamint a woke-marxizmus eltörléskultúráját.”

S végül jöjjön a 15 pontból egy gyönyörű hitvallás: 

Ezek a gondolatok szerves részei annak az 1956-ból, a Bibó István Szakkollégiumból, Lakitelekből és Kötcséből egyszerre fakadó modern magyar identitásnak, amelyet oly sokan vallunk és hiszünk. S amiért oly sok pofont eltűrtünk és mégis tele vagyunk várakozással ma is. E hitet valló széles közösség nyújtja a biztos hátországot, amelyre Orbán Viktor nyugodtan támaszkodhat, miközben megérdemelten az új európai jobboldal példaképévé válik.

Ám azt is tudjuk, hogy 

Erre próbált rávilágítani Nagy Ervin is és sokan mások, akik egyre vehemensebben igyekeznek lelket önteni a táborunkba.

Most, az újabb győzelem kapujában a sikeres gazdasági kormányzás mellett talán a hitvallásunk megerősítése, a nemzeti oldal felrázása a legfontosabb feladat.