Nem tudtam, mi hiányzik. Illetve, ki. Éreztem ugyan a kínzó hiányt, de nem öltött testet, nem jelent meg élesen a kép. Aztán csak kitisztult. Régen hallottam a magyarok nagy barátja, Daniel Freund felől. Majdnem Daniel Cohn-Benditet írtam, bár nagyjából mindegy is lett volna. De szerencsére minden rendben, ugyanolyan állapotban került elő újra, mint amilyenben szem elől tévesztettem. Vagy még olyanabban.
Felbukkanásának egyik oka, hogy Donald Trump előretolt helyőrségének parancsnoka, Elon Musk a Földön maradva rárúgta az ólajtót a USAID elnevezésű szervezetre, amely külkereskedelmi vonalon őrködik a demokrácia sajátos értelmezése felett, és mint ilyen, az egyik legnagyobb exportőrnek számít ezen a fronton. Na most Daniel Freund német útlevéllel rendelkező politikus ezen kiterjedt és befolyásos szervezet tevékenységén belül mindig is különös figyelmet fordított a Magyarországgal kapcsolatos pénzesőre, ezért saját bevallása szerint személyesen is felkereste a messze földön híres filantrópokat. A randevú még tavaly októberben zajlott a USAID főhadiszállásán, a csapokat karbantartó részlegnél, ahonnan úgy dőlt a lé, mintha nem lett volna holnap, legyen szó egy különösen fontos transzopera színpadra állításáról vagy a magyarországi „mindenszarista”, vesszenorbánista erők támogatásáról.
Hogy Freund szervezetében milyen stimulációk zajlottak le néhány nappal ezelőtt, azt nem tudhatjuk, mindenesetre tény, hogy ha kissé megkésve is, de ő maga számolt be X-oldalán az amerikai adófizetők pénzével sajátos elképzelések mentén gazdálkodó társaságnál tett látogatásáról. Valahogy így:
„Elmondták, hogy évente több millió dollárral támogatnak jogállamisági, korrupcióellenes és demokráciapárti programokat Magyarországon.”
Ez azért szép, nem? A támogatott programok természetesen önmaguktól is független őrlángok voltak, strázsán vigyázók, mert Magyarországon veszélyben a jogállamiság és a demokrácia, a korrupció meg úgy dühöng, hogy alig lehet lefogni, számolatlanul tologatják a talicskákkal a katari és az oltóanyagos zsetont, nem úgy, mint makulátlanék Freund munkahelyén. Ez már eddig is egy csinos kis coming out, amiből szokás szerint nehéz kihámozni, hogy az illető nagyon hülye, vagy csak ezért fizetik. A konklúzió nagyjából ugyanaz, hogy egyszerre áll meg a lábán mindkettő.
De a mi Danink nem állt meg itt, önfeljelentett még egy rendeset. Ugyanis végül, de nem utolsósorban arra a megállapításra jutott, hogy a sajnálatos események után az Európai Uniónak kellene a továbbiakban finanszíroznia ezeket a programokat és a programozókat Magyarországon, mert az EU-nak kötelessége lenne betölteni ezt a finanszírozási hiányt és egyben tátongó űrt.
Szegény EU. Nem elég, hogy a megváltozott világhelyzetben a púpján marad a barátságos Ukrajna (bez ruszkij gaz), még a fasiszta magyarokat is megkapná a nyakába, az eddigieknél is jobban. Az egyáltalán nem elhanyagolható kérdés persze az, hogy mi lesz Daniellel és az övéivel.
Hol állnak majd le Majdan? Megelégednek, megelégszenek az eddigi csapásirányokkal, vagy a közvetlen erőszaktól sem visszariadva ezúttal egy közép-európai tavaszt vizionálnak a történelemben eddig soha nem tapasztalt békességben élő magyar–szlovák–szerb hármas ellen, feat. Grúzia, mindjárt az oroszok tarkóján?
Mert félreértés ne essék, illúziók hess, ezeknek semmi sem drága, ha az érdekeik úgy kívánják, harcolni fognak az utolsó ukránig, szerbig, szlovákig, magyarig. És mindenhol akadnak jelentkezők, akik kellő díjazás fejében boldog örömmel betanulják a rájuk szabott szerepet. A kísérlet folytatódik.
Persze nem csak a közvetlen környéken. Franciaországban például Jean-Luc Mélenchon radikális baloldali politikus azt találta mondani, hogy a hazájának az a sorsa, hogy kreol nemzet legyen, és ez így lesz a legjobb. Mélenchon egyik nyilatkozata után, amelyben ellenezte Ukrajna NATO-tagságát, azt gondolhatnánk egy röpke pillanatra, hogy egy vérbeli balos, mint például a legújabb német balosok, de ez sem ennyire egyszerű. Viszont nem elég, hogy szépen kitalálta (na jó, felelevenítette) ezt a fagyit (francia vegyes és fekete), még meg is fejelte egy bődületes baromsággal. Az új Franciaország nevében felszólította a nagyvárosok külvárosaiban élő bevándorló hátterű embereket hogy költözzenek vidékre.
Na, ez tényleg szép lenne. A francia vidék ugyanis nem azonos Párizs valamelyik no-go zónájával. A briliáns ötlet beláthatatlan következményekkel járna és Laurent Obertone elkezdhetné írni ízibe a Gerilla negyedik részét. De addig is, jobb, ha a városban marad, mert Pierre a vörösbor mellé betette a vasvillát a traktorba.
