A Popular Science folyóiratban pár éve ismertetett kutatás félmillió ember génállományát elemezve arra a következtetésre jutott, hogy
az azonos neműekhez való szexuális vonzódás csupán 8–25 százalékban magyarázható genetikával, túlnyomórészt ugyanis társadalmi tényezők alakítják ki. Ez a lényeg! Ráadásul a médiában megjelenő, kedvezően ábrázolt transzneműség rövid távon mindig a genderklinikákra jelentkezők számának emelkedésével jár. A hülyeség ragályos, nem mellesleg: remek üzlet egyeseknek.
Már nem elég nekik a másság elfogadása, a kötelező tisztelet, az előjogok, a 73 társadalmi nem törvénybe foglalása. Hittérítés folyik, toborzás, amelynek célszemélyei immár a gyermekeink. Azért reklámozzák egyre agresszívabban a kicsiknek, azért küldenek gender-agitátorokat, drag queeneket az óvodákba, iskolákba, mert szükségük van „utánpótlásra”.
És itt érkezünk meg Magyarországra. Nálunk szerencsére az LMBTQ-lobbi csak küldene genderagitátorokat az óvodákba, hiszen itt már van gyermekvédelmi törvény, amelyet a magyarországi ellenzék próbált elgáncsolni. E jogszabály szép, ám nem elégséges a legkisebbek megvédéséhez. Ezért
történelmi jelentőségű a parlament keddi döntése a szivárványos vonaglás betiltásáról, és hogy az államfő tegnap szentesítette a jogszabályt. A több évtizednyi hátrálás, meghunyászkodás után ideje volt, hogy a józan ész ellentámadásba lendüljön.
Hiába fullasztotta füstfelhőbe a Parlamentet néhány nolimpiás hülyegyerek meg a lódoktor (a belgrádi ribilliót majmolva), ezzel csupán azt bizonyították ezredszer is, hogy képességtelen, ötlettelen bábok. Külföldi zsoldosok, akiknek szellemi horizontja az Alinsky–Popovics-féle fölforgatókönyvektől a brüsszeli sorvezetőkig terjed. És hiába kiabálja az ATV stúdiójában Horn Gábor egykori SZDSZ-ügyvivő: „Én kivinném a gyerekemet a pride-ra, képzeld el!” Majd hiába „érvel” a pride mellett azzal, hogy „akinek nem tetszik, ne menjen oda”. Horn tudniillik ne szabja meg senkinek, hogy mikor ne menjen az Andrássy útra. Nekünk, a normálisan viselkedő, nem félmeztelenül vonagló többségnek bármikor jogunk van odamenni az Andrássy útra, és mindenkor jogunk van ahhoz, hogy ott ne köztéri üzekedőkbe botoljunk.
Horn Gábor és a szivárványos nyomulók a klasszikus liberalizmus alaptételét is semmibe veszik (jobban belegondolva: mindig is semmibe vették). Mint azt John Stuart Mill XIX. századi angol filozófus főművében (A szabadságról) megfogalmazta: „Minden egyén joga addig terjed, míg más egyén szabadságát nem korlátozza.” Ezért van az, hogy a gyülekezési vagy a véleménynyilvánítási szabadságjog sem korlátlan, nagyon is korlátozható.
(Legbőszebben egyébként éppen a magukat liberálisnak hirdetők szeretik korlátozni a szabadságot, lásd: Facebook-cenzúra, nemzeti pártok betiltása, választási eredmények önkényes megsemmisítése…) És nem kicsit, hanem nagyon sérti a többség jogait, nyugalmát, a közízlést és közerkölcsöt a szivárványos parádézók szemérmetlen vonaglása. Legfőképpen pedig a kisgyermekek jogait és érdekeit sérti, fejlődését zavarja meg. A legkisebbeket sem Horn Gábornak, sem mindenféle csókolózó szakállas bácsiknak, sem bőrtangában orális szexet imitáló idiótáknak nincs joguk megbotránkoztatni, idejekorán szexualizálni. A pride-osok zárt térben, a négy fal között továbbra is riszálhatják egymásnak.
Ismert szadeszos pimaszság, hogy egy olyan bukott párt exvezetője értekezik a szabadságjogokról, amelynek regnálása idején azonosítószám nélküli rendőrök lőtték ki tüntetők szemét a nemzeti ünnepen, és műveleti területté nyilvánították a Kossuth teret, hogy a nép ott ne tudjon gyülekezni.
Miközben a mostani, állítólagos diktatúrában Hadházy és pár idióta nyugodtan lezárhat egy forgalmas hidat, senki sem térdel érte a fejére, senki sem fog rá pisztolyt, mint anno Budaházy Györgyre.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!