Minden civilizációnak megvannak a maga örömünnepei, Teremtőt dicsőítő szent hagyományai, közösségformáló szeánszai, amelyek viszonylag híven kifejezik az adott civilizáció minőségét, szellemi, kulturális és erkölcsi színvonalát. Mutasd az ünnepedet, megmondom, ki vagy! Régen voltak, akik emberáldozattal vagy egymás elfogyasztásával próbáltak a Teremtő kegyeibe férkőzni.
Errefelé, a nyugatinak mondott civilizáció – kétszáz év szorgos „fölvilágosodásával” a puttonyában – eljutott odáig, hogy az év legfontosabb, legszentebb, legmagasztosabb „vallási” eseményeként tekint az úgynevezett pride-ra. A napra, amikor a sajátos szexuális szokásokat űzők meg a magukat rossz testbe születettnek érzők kisereglenek városuk főutcáira, s ott kollektív riszálásba kezdenek.
Félpucéron, szivárványos feszülettel a kezükben, Hitler-bajusszal – mert ehhez állítólag joguk van.
Jelentem, a világforradalmárok régi vágya – „A föld fog sarkából kidőlni” – megvalósult. Húsvét és karácsony helyett LMBTQ-parádé. Szentségimádás helyett Lakatos Márk. Isten helyett másság. Tőlünk nyugatra ez lett az új vallás. Ömlik filmekből, reklámokból, könyvekből, játékokból, gyermekmesékből, hogy az a menő, ha két herceg egybekél. Hogy teljesen természetes, ha leműtteted magadról a hancúrrészt. Csipkerózsika helyett pedig jöjjön Csipke Józsika.
„Ne legyél boomer! Legyél inkább LMBTQ-s!” – nagyjából ezt üzeni a fősodratú propaganda, és ezt ajánlják (melegen) a brüsszelita manfredweberek. Hogy milyen hatásfokkal teszik mindezt, jól mutatja: Európa nagyvárosaiban százezres karneválokon ünneplik az új vallást és annak szivárványos egyházát. Goebbels propagandagépezete a kanyarban sem volt ezekhez képest.
Ám nemcsak a népes tömegrendezvények mutatják az őrület elhatalmasodását. A Gallup 2021-es felmérése szerint az Egyesült Államok felnőtt lakosságának 5,6 százaléka vallotta magát LMBTQ-identitásúnak. Ez az arány a korábbi vizsgálat során (2017) még csupán 4,5 százalék volt. Vagyis e halálos divatőrület egyre többeket beszippant. Pedig – miként arra Jeffrey Satinover, a Princeton Egyetem professzora rámutatott – ha a homoszexualitásnak közvetlen genetikai oka lenne, akkor nem lenne nagyjából állandó az arányuk a társadalmakban, létszámuknak generációról generációra csökkennie kellene, mivel egy ilyen gén ellen erős szelekciós hatás lépne működésbe. Hogy mégsem ez történik – ezt már én teszem hozzá –, annak a nyugati eliteket megfertőző szivárványos métely az oka.