Az orosz–ukrán háború több mint három éve tart. Véleményem a háború kezdete óta, hogy azt az oroszok kezdték el, de az ukránok provokálták ki. Az utóbbi hetekben a nemzetközi bíróság is kimondta, hogy az ukránok oroszokat épületekbe zártak be, és felgyújtották őket. Aki ezt eddig, bárhol a világon, ki merte jelenteni, azt a nyugati világ azonnal moszkovitának, oroszbarátnak minősítette.
A háború menetében döntő fordulatot jelentett január 20. Beiktatták az USA új elnökét, Donald Trumpot. Ő az elnöksége első napján globális változásokat jelentett be. Ennek része volt az új amerikai hozzáállás az orosz–ukrán háborúhoz is.
Trump időlegesen leállította az Ukrajnába menő amerikai fegyverszállításokat és a hírszerzési információk átadását. Bejelentette, hogy az elmúlt években küldött hadieszközökért, lőszerért és egyéb konkrét, többek között jelentős pénzügyi támogatásért igényt tart az Ukrajnában lévő ritkaföldfémek kibányászására, az ebből befolyó pénzek jelentős részére, és elsőbbséget kér az újjáépítésből is.
Zelenszkij ukrán elnök washingtoni útja botrányosan ért véget. Nem értette meg, hogy az USA mostantól nem a nyugat-európai kottákból játszik. Eddig minden külföldi útján elmondta, hogy mik az igényei, és azokat megkapta. Terjesztette, hamisan, hogy ő védi meg Európát.
Csak érdekességként írom le, hogy Európában a NATO hagyományos erői háromszor erősebbek, mint az orosz hadsereg.
Európa egy része, sajnos, meg van győződve arról, hogy mivel Oroszország agresszor, Ukrajna legyőzése után a háborút Európa irányába folytatni akarja. Így gondolkodnak a skandináv, a balti, a lengyel és a brit vezetők is. Szentül hisznek a háborús veszélyben. Nyugdíjas, egykori vezető tábornokok ugyanezt a benyomást erősítik.
A brit és a francia vezetés fegyveres alakulatokat akar küldeni a korábbi frontvonalra, az új határvonalakra a háború vége után. Az oroszok kijelentették, hogy NATO-csapatok jelenléte a leendő orosz–ukrán határon elfogadhatatlan. A határszakasz őrzéséhez – figyelembe véve a határszakasz hosszát: 1255 kilométer – száz-kétszázezer főnyi békefenntartó erő kellene. Ez, háromszori váltással, háromszázezer-hatszázezer főt jelent. Ennyi a „hajlandók” koalíciójának nem áll rendelkezésre.
Franciaország azt is bejelentette, hogy a francia atomütőerő megvédi Európát. Az irányítás francia kézben marad. Arról nem beszéltek, hogy Európán az Európai Uniót, a NATO európai tagállamait vagy a kontinens egészét értik-e. Arról sem szóltak, hogy a francia atomütőerő az orosznak csupán mintegy három százaléka, és arról sem, hogyan kívánják pótolni, hogy nem rendelkeznek taktikai atomfegyverekkel.
Hasonló „zseniális” ötlet, hogy mindenkinek legyen otthon három napra elegendő tartaléka: élelmiszer, folyadék, tisztálkodószer stb. Értem, csak valaki mondja meg, minek. A nyugat-európai ingatlanok döntő részének nincs atombiztos bunkere. Ahol van, ott – feltételezve egy atomháborút – a túlélők három nap után nem tudnak majd kijönni, mert a sugárfertőzés hosszú évtizedekig eltart.
Miközben az Európai Unió és Nagy-Britannia szórja a pénzt, a fegyvert Ukrajnának, senki sem meri kimondani, hogy Kijev alkalmatlan a háború megnyerésére.
1991-ben, a függetlenség kezdetén az országnak 52 millió lakosa volt. Most kevesebb mint a fele. A hadseregből, aki tud, elszökik. A sorozás brutálisan, minden létező jogszabályt kijátszva történik.
Trump bejelentette, hogy békét akar. Szemben Nyugat-Európával, nem elfogult. Tárgyalásokra került sor Szaúd-Arábiában. Az orosz és az ukrán álláspont merőben más. Ez a tárgyalások kezdeti szakaszában természetes.
Ukrajna ragaszkodik az 1991-es határokhoz – Krím, Donbász –, ami a fennálló erőviszonyok alapján lehetetlen. Néhány nap óta már nem hangoztatja, hogy a béke alapja Ukrajna NATO-tagsága, mivel ez is illúzió. Az USA nem hajlandó biztonsági garanciát adni Ukrajnának. Az európai uniós tagság rövid távon elképzelhetetlen. Ukrajna semmilyen feltételnek sem felel meg, és megelőzné a hosszú ideje EU-tagságra váró balkáni országokat.
Az orosz háborús cél a Krím félsziget és a négy, részint oroszok lakta keleti-ukrajnai megye. Továbbá Ukrajna nem lehet a NATO tagja és nem lehet atomfegyvere.
Trump és az amerikai tárgyalódelegáció pontosan tudja, hogy Ukrajna egy meggyengült, egykori középhatalom. Vele csak az orosz–ukrán problémáról lehet tárgyalni. Oroszország, minden problémája ellenére, a három globális játékos egyike. Vele mindenről tárgyalni kell.
A Száhel-övezetről, ahonnét a franciák már kiszorultak, és a világban elkövetett terrorcselekmények fele ebben a térségben van. A Közel-Keletről, ezen belül Izraelről, Gázáról, Libanonról és Szíriáról, Iránról, egy lehetséges atomalkuról és Kínáról.
A trumpi elképzelés: húsvétra fegyverszünet, a győzelem napjára, május 9-re béke. Az ünnepségen, Moszkvában elvileg ott lesz a kínai államfő is. Ha az amerikai elnök is Moszkvába látogat, a világ három globális játékosának első számú vezetői mindenről tárgyalhatnak.
Ez természetesen sem Ukrajnának, sem az EU-nak nem tetszik. Minden létező módon arra biztatják Ukrajnát, hogy Nyugat-Európa segítségével folytassa a háborút. Amíg a demokrata vezetés és Biden elnök ezt támogatta, a republikánusok ellenzik. A demokrata elnök, elnöksége utolsó napjaiban, újabb katonai és pénzügyi támogatást adott Ukrajnának. Ezzel „sikeresen” meghosszabbította a háborút. A szaúdi tárgyalásokon nem vehettek részt az európaiak. Kissinger régi mondata ma is igaz: „Kit kell felhívnom, ha Európával akarok beszélni?”
A frontokon folytatódik a felőrlő háború. A kezdeményezés átkerült az oroszokhoz, és mindkét fél mélységi csapásokat hajt végre. Ukrajna az USA nélkül néhány hónapig képes a harcokat folytatni. A kurszki beszögellésben Ukrajna mintegy ezer négyzetkilométernyi orosz területet foglalt el. Ebből mára öt százalék maradt ukrán kézen. A hadászati kezdeményezés az oroszoké, Ukrajna csak harcászati, kis területű kezdeményezésre képes.
Az oroszok próbálják a városi harcot elkerülni. Egyszerű városi harcnál ötszörös, jól kiépített védelem esetében azonban nyolcszoros túlerő kell a győzelemhez. A várható veszteség óriási. A Fekete-tenger partvidékét az ukránok, brit segítséggel, megerősítették. A tengerről történő támadás valószínűsége minimális.
Az oroszok és az ukránok az USA segítségével, közvetítésével megállapodtak az energetikai rendszerek védelméről. Idetartoznak az olajfinomítók, az olajvezetékek, a mérőállomások, az atomerőművek és a víztárolók gátrendszerei is. Ezekre légi eszközökkel tilos csapást mérni. Ez március 18-tól van érvényben, és harminc napig tart. Már mindkét fél a másikat vádolja szerződésszegéssel.
A felek mást értenek a fekete-tengeri hajózás szabadsága alatt is. Az oroszok kérik saját gabonájuk és műtrágyájuk biztonságos szállítását is. Továbbá a szankciók feloldását és Oroszország visszatérését a SWIFT-rendszerbe. Ezekben a kérdésekben is más az amerikai és az ukrán–európai álláspont.
Az ukrán fél kéri a hadifoglyok szabadon bocsátását – sokkal több az ukrán fogoly, mint az orosz – és az Oroszországba szállított ukrán gyerekek visszaadását. Az az ukrán cél, hogy a Nyugaton befagyasztott orosz vagyont kapják meg, eddig nem teljesült. A vagyon kamatait azonban megkapták.
Az amerikaiak hisznek a gyors békekötés lehetőségében. Az ukránok szeretnének jobb pozíciókat elérni, de erre az esélyük csekély, az oroszok pedig kihasználják, hogy a frontokon, ha lassan is, de ők mennek Nyugat felé.
A szerző biztonságpolitikai szakértő
