Putyin a 2000-ben történt elnöki beiktatását követően közelíteni akarta Oroszországot Európához, és be akarta léptetni a NATO-ba, de elutasították. Az ok nyilvánvaló:
a NATO-t az tartotta életben, hogy a határai mentén van egy ellenséges atomnagyhatalom – ha nincs ellenség, nem kell fegyverkezni, oda az üzlet. Ennek belátása kulcsfontosságú: az amerikai hadiipari komplexumnak szüksége van az ellenségre.
Ezt megelőzően és a továbbiakban is az oroszok kikötötték, hogy Ukrajna nem lehet a NATO tagja, és a nyugatiak ezt elfogadták. Oroszország a középkori Kijevi Ruszból fejlődött ki, Ukrajna 1991 előtt sohasem volt külön állam, a Szovjetunió megalakulását követően lett szovjetköztársaság. Területén 8,5 millió orosz él. A Nyugat és a nacionalista ukrán vezetés fokról fokra készítette elő Ukrajna NATO-tagságát. A 2008-as NATO-csúcson Ukrajna és Grúzia benyújtotta a tagsági kérelmét, és elindították a felvételi eljárást. Az oroszok csak nyeltek és nyeltek, de
az oroszbarát Janukovics 2014. februári megbuktatásával (amelyet az amerikai titkosszolgálatok aktív részvételével szervezett majdani tüntetések váltottak ki) betelt a pohár, márciusban elfoglalták a Krímet. Ezt követően Zelenszkij újból bejelentette, hogy Ukrajna a NATO tagja kíván lenni.
Az 1994-es budapesti memorandumban Oroszország, az USA és az Egyesült Királyság garantálta Ukrajna függetlenségét (Kazahsztánéval és Belorussziáéval együtt) annak fejében, hogy lemondott az atomfegyverekről. A Krím 2014-es elfoglalása e kötelezettség megszegése volt. De nézte volna tétlenül Oroszország, hogy az ukrán ellenzék erőteljes amerikai segítséggel megbuktatja az oroszbarát kormányt? És – vállalt kötelezettségeivel ellentétben – Amerika és Nyugat-Európa Ukrajnát folyamatosan a NATO-tagságra bátorítja?




























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!