Két neves amerikai újságíró 1935-ben ezt írta az akkori fiatalokról: „Egy egész generáció rothad el a szemünk láttára: apátia, kiábrándultság és bűnözés jellemzi őket.” Néhány év múlva ezek az apatikus és kiábrándult fiatalok százezerszámra estek el és ontották vérüket a második világháború csatamezőin és szabadították meg a világot – a szovjet hadsereg fiataljaival együtt – a német fasizmustól.
Ötven évvel később egy híres amerikai szerző arról írt könyvet, hogy az akkori fiatalok alkoholisták, bűnözők és állandóan a szexen jár az eszük. Cseh Tamás mindent túlélő részeges öregembere a Születtem Magyarországonban azt panaszolja, hogy fiából „idegbeteg lett, nem bírta a váltásokat”, és unokája is „gyönge alak”. Antoine-ról és Désiré-ről pedig megállapítja, hogy „egyikük sem betonkemény, elszállnak az első szélre” és „hogy lesznek ezek túlélők, valami itt korcsosul…” Az életből már kifelé tartó idős generációk minden korban aggódtak az utánuk következők miatt; vajon képesek lesznek-e átvenni a helyüket, betölteni a szerepüket. Így van ez most is, de a megállás nélkül mobilozó fiatalokat látván az öregek úgy érzik, aggodalmuk valóban megalapozott és indokoltabb, mint korábban.
Féltsük-e őket? Nagyobb veszélyeknek vannak-e kitéve a mai fiatalok, mint régebben? Képesek lesznek-e a társadalom megszervezésére, irányítására? Jogosabb-e a mai aggodalom, mint korábban?
Régebben a generációkat aszerint számolták, ahogy megszülettek az újabbak és a történelmi eseményekhez kapcsolták őket. Az informatika korában ez megváltozott; aszerint beszélünk X, Y, Z és alfa generációkról, hogy születésük idején hol tartott a digitalizáció. A Z generáció, a mai 15–25 évesek akkor születtek, amikor már a digitális technikák teljes tárháza rendelkezésre állt; ők a fejükön headsetet vagy fülhallgatót viselő, mobilozó, s a kettőt gyakran vezetékkel összekötő „digitális bennszülöttek”.
Hatalmas információáradat veszi körül őket, ezek az információk alakítják személyiségüket, kapcsolataikat. Tanulási szokásaik, sőt olvasási mechanizmusuk is teljesen más: nem könyveket olvasnak, de még egy cikket sem olvasnak végig, hanem a hivatkozásokat, lájkolásokat követve forrásról forrásra ugrálnak az interneten.