Emellett a menet végét „az év legnagyobb LMBTQ-partijával ünneplik meg”, ahol négy különböző színpadon van drag, illetve vouge show, ingyenes HIV-szűrés, illetve tanácsadás (!). A bulinak a Budapest Park adott helyet idáig – ahová este 11-ig szülői kísérettel vagy írásos hozzájárulással 6–18 év közöttiek is beléphetnek a házirend szerint. A résztvevőket egyébiránt civil falu is várja, illetve előadások, különféle rendezvények a szivárványos hét programjai között, de pluszban az esemény kamionja „Nyitottak vagyunk” szlogennel járja majd Budapest utcáit.

És, ha már politika… A felvonulás tele van politikai üzenetekkel, 2019-ben például az Index tudósítása szerint „a színpad előtt kibontották a hatalmas szivárványos zászlót, amit Kövér László házelnök homofób kijelentése utáni adományokból vettek a szervezők”. De üzentek már Polt Péternek, Tarlós Istvánnak, természetesen Orbán Viktornak is, a

aki akkor egyenesen arról beszélt:

„Aggasztónak tartjuk azokat a jogszabályokat és politikai retorikát, többek között Magyarországon is, amelyek ellentétben állnak a diszkriminációmentesség, a nemzetközi emberi jogi törvények és az emberi méltóság elveivel, és hozzájárulnak az LMBTQI+ közösség megbélyegzéséhez.”

Ugyanebben az évben így szóltak a tudósítások: „…Radványi Viktória, a Budapest Pride szervezője lépett színpadra, aki egy háromhetes emberjogi programról érkezett haza az Egyesült Államokból”. Khm. Amikor arról beszélünk, hogy a USAID pénzéből mások mellett magyar civil szervezeteket is támogattak, hogy politikailag destabilizálják a közép-európai nemkívánatos kormányokat, például ez is a listára írható. Ugyanebben a beszédben Radványi elmondta azt is: 

Egy rövid mondat erejéig kitérve a TASZ-ra, azaz a Társaság a Szabadságjogokért nevű szervezetre: egyik európai partnerük, a The Civil Liberties Union for Europe (Liberties) éves jelentése szerint Magyarország az EU sereghajtója a jogállamiság terén. A dokumentum szerint az ország állapota annyira leromlott, hogy ma nem vennék fel az Európai Unióba. Értik ugye? Minket már nem vennének fel, de a háborúban álló, elképesztően korrupt, a magyar és más kisebbségeket mindenféle eszközzel sanyargató Ukrajnát igen!

És végül néhány szót a gyerekekről: az a tételmondat, hogy ha nem akarod, hogy lássa, ne vidd oda, egész egyszerűen felháborító. Nem utolsósorban ez a tézis egészen addig az életkorig működik, ameddig egy gyermek nem mehet el hétvégén délutáni programot csinálni a barátaival: tizenkét–tizenhárom éves kortól már nem nagyon tudja az anyukája vagy az apukája ilyen mértékben kontrollálni az éppen tinédzserkorban lévő gyermekei programját, mint mondjuk három–hat évesen. Ergo: ha el akar menni, el fog menni. Ettől még persze nem válik homoszexuálissá, de sokféleképpen megélheti az aktuális lelki- és mentális állapotának függvényében azt, amit tapasztal. És, ha fizikailag nem is, a telefonon, közösségi oldalakon, a világhálón bárhol ömlik rá: ugyanez.

A történet és maga a folyamat összetett. De ami fontos: a törvénymódosítás nem a magyar homoszexuális közösségek ellen született, hanem elsősorban és mindenekelőtt a gyermekeink védelmében. Másodsorban a nagyon is tudatos nyugati gender- és politikai lobbinak – és ők remélhetőleg magukra is veszik. Elég csak megnézni, kik tüntettek a héten az utcákon: jelentős többségében nem a magyar szexuális kisebbségek tagjai… A sorból tényleg csak Pressman hiányzott! Már akinek hiányzik…