A békepártiak Európa igazi hívei

Oroszpártiság és Európa-ellenesség. Ezzel a két igaztalan váddal igyekeznek hitelteleníteni a globalista baloldaliak az Ukrajna uniós csatlakozásáról szóló voksolást. A béke melletti következetes kiállását a kormánynak és támogatóinak megpróbálják úgy beállítani, mintha a fegyverek elhallgatása egyet jelentene a megtámadott fél kapitulációjával, mintha mi az oroszok győzelmét, Ukrajna megszűnését tekintenénk végső célnak. Nem zavarja a vádaskodókat, hogy rajtuk kívül ilyet kormánypárti politikus, véleményformáló soha sehol nem mondott.

Az azonnali tűzszünet, amit követelünk, mindkét hadviselő félre azonos módon érvényes. Az igazságos béke feltételeiben az érintetteknek kell megegyezniük, abba soha nem szóltunk bele. Azt pedig, hogy az orosz fiatalok ezreinek értelmetlen halála ugyanúgy fáj, mint az elvesztett ukrán életek, nem hiszem, hogy szégyellnünk kellene.

Ezért a leghatározottabban vissza kell utasítani a háborúpártiak vádjait, amikor a kormányfőt Putyin pincsijének, a béke mellett érvelőket pedig orosz érdekeket képviselő propagandistáknak bélyegzik.

Ép elmével és erkölcsi érzékkel felfoghatatlan, miért erőlteti tovább háborús uszító politikáját az Európai Unió jelenlegi vezetése, és miért marad rendre egyedül a tagállamok vezetői között Orbán Viktor, amikor meg kellene fékezni a háborús őrületet. Felületes szemlélőben így az a látszat keletkezhet, mintha a magyar miniszterelnök lenne különc, összeférhetetlen, aki szándékosan szétveri azt az egységet az unióban, amire soha nem volt akkora szükség, mint most lenne. Egyesek ebből azt a következtetést is levonták már, hogy a magyar kormány ki akarja léptetni hazánkat a szövetségből.

De mit is utasít vissza következetesen Orbán Viktor? A háborús pszichózis arra a feltételezésre épít, hogy Európa biztonságára az orosz terjeszkedés jelenti a legnagyobb veszélyt. Begőzölt fantáziájuk olyan elméleteket gyárt, miszerint Putyin nem áll meg Ukrajnánál, hanem egész Európát le akarja igázni.

Ezért az ukránok nem csupán honvédő háborút vívnak saját szuverenitásuk és területi integritásuk megőrzése érdekében, hanem egyidejűleg ők védik meg az öreg kontinenst a Kreml birodalmi törekvéseitől. Ezért kell minden anyagi és katonai segítséget megadni az ukrán hadvezetésnek, mert a globalisták szerint ez az ő háborújuk is. Mivel a puszta tényeket tekintve és az előzmények jelentőségét figyelmen kívül hagyva Putyin az agresszor, a háborús uszítók felfogása szerint vele szemben mindent meg lehet és meg kell tenni, nem győzhet Ukrajnában, sőt egyszer s mindenkorra el kell venni a kedvét örökre a fegyveres kalandoktól.

A tetszetős elmélet legnagyobb hibája, hogy kapcsolata a valósággal több ponton is komoly kihívásokkal terhelt. Az egyik legszembetűnőbb, hogy egy olyan unió adósítja el magát totális mértékben az ukrán katonai sikerek elősegítése érdekében, amelynek nem is tagja Ukrajna.

Joggal teszi föl a kérdést bármelyik európai polgár, miért fizesse majd még unokája is egy olyan háború költségeit, amit egy másik elmélet szerint inkább az amerikai birodalmi törekvések proxyháborújának lehet tekinteni, amit eddig az amerikaiak vívtak az oroszok ellen Ukrajna területén.

Ráadásul Trump elnök hivatalba lépése óta az Egyesült Államok mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a háború véget érjen, Európa viszont igyekszik magára rántani az egész konflikus minden felelősségét.

Ezzel eljutottunk arra a pontra, ahol érdemes keresgetni, mi az oka annak a hisztérikus, minden ellenérvet lesöprő, önsorsrontó és önfeladó politikának, amivel Ukrajna uniós csatlakozását erőltetik Európa elárulói. Hiszen az unió tagjaként Ukrajna valóban a szövetségesünk lesz, őt támogatni alapvető kötelességünkké válik, és persze háborúja is valóban a mi háborúnk is lesz. De vajon akarjuk-e mi, európai polgárok ezt? Egy tollvonással nyakunkba venni egy elképesztő méretű adósság és a mi szempontunkból vesztésre álló háború terhét. És akkor még az egyéb veszélyekről, az európai gazdák tönkrementétől a munkaerőpiac összeomlásán keresztül a közbiztonság súlyos leromlásáig nem is beszéltünk. Ennyiből is jól látszik, hogy

a magyar miniszterelnök szembenállása a háborús uszítókkal egyáltalán nem Európa-ellenesség, hanem épp ellenkezőleg, Európa megmentésére, az oly sokszor emlegetett európai alapértékek megőrzésére irányuló ádáz küzdelem. Ezért a leghatározottabban vissza kell utasítani a háborúpártiak vádjait, amikor azt hazudják, hogy Orbán Viktor ki akarja léptetni hazánkat az unióból,

amikor azt próbálják elhitetni, hogy a megalkuvás, a behódolás, a gyarmatként való gondolkodás a helyes út a szuverenitásunk megvédése helyett.

Azt állítja a legtöbb Orbán-fóbiást egybeterelő ellenzéki párt elnöke, hogy több mint egymillió hívének csaknem hatvan százaléka kifejezetten akarja Ukrajna gyors csatlakozását az Európai Unióhoz. Ne feledjük, kevesebben nyilatkoztak a kérdésben, mint ahányan erre kreációra szavaztak a legutóbbi uniós választáson, és ők sem támogatták egyöntetűen az erőltetett csatlakozást. Ettől még persze döbbenetes, mire gondolnak, mire számítanak azok, akik a fentieket nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyják. Legyinthetnénk rájuk, de a globalisták agymosása nem elégszik meg ezzel az aránnyal, azt szeretnék elhitetni, az egész magyar társadalomban többségben vannak azok, akik olyan áron is megadnának minden segítséget a vesztésre álló háborúzó ukránoknak, hogy ezzel saját hazájukat sodornák az összeomlás szélére. Majd az unió segít rajtunk is, hitegetik egymást.

A zsebmessiás is azzal érvel, ő majd hazahozza az ellenállásunk miatt visszatartott uniós forrásokat. És nem törődnek azzal, hogy ha minden pénzt a háborúra, a hadigazdaság működtetésére és az ukrán állam csődjének finanszírozására kell költeni, nem lesz semmilyen forrás, amit haza lehet majd hozni.

Az a háborús uszító politika, amit jelenleg a balliberális globalisták követnek, egyenes úton vezet a nemzetállamok megszűnéséhez. És feltételezésem szerint ez is a végső cél. Az Ukrajna csatlakozásával végletesen és végzetesen eladósodott államok kénytelenek lesznek lemondani szuverenitásuk utolsó morzsáiról is, cselekvőképessége egyedül a birodalom vezetésének marad, mindenki behódol majd nekik, hogy lökjenek annyit a fegyverkezés profitjából, amiből féken tudják tartani a tartományukban felgyűlt indulatokat. Ukrajna már abban az állapotban van, amit el kellene érni minden tagállamban záros határidőn belül. Bár ezt még a balliberális oldal cinikus vigyorral összeesküvés-elméletnek minősíti, de nagyon úgy tűnik, az Európai Unió azért akar odatüremkedni a béketárgyalások asztalához, mert az Európai Egyesült Államok határainak rajzolgatásában szeretne részt venni. Jól mutatna a keleti határon a Krím is, de majd meglátjuk.

Az pedig, hogy addig még hány ezren halnak meg néhány korrupt gazember és az őket pénzelő fegyvergyárosok, bankárok érdekeinek kiszolgálása közben, kit érdekel. Ezért vállalhatja mindenki büszkén békepárti álláspontját, mert a bennünket vádlók hamis szolidaritáson, képmutató segítségnyújtáson alapuló politikát szolgálnak.

Az a jó ember, aki nem akar több áldozatot, akinek egy ukrán, orosz vagy bármilyen nemzetiségű ember halála sem ér meg egy távoli, bizonytalan nyereséget. Az ilyen ember számára pedig teljesen egyértelmű, hogy nem szabad felvenni az Európai Unióba egy háborúban álló, csődben lévő, semmilyen csatlakozási feltételnek meg nem felelő államot

csak azért, hogy Európa tönkretevői kisebb lelkiismeret-furdalást érezzenek. Most tevékenyen kifejezhetjük támogatásunkat Európa megmentése, a szabad, szuverén Magyarország megőrzése és a mielőbbi béke elérése mellett. Ez a most zajló voksolás tétje.