Sokan felháborodtak itthon, amikor a pápa a 2015-ben kicsúcsosodó migrációs válság kellős közepén muszlim népvándorlók lábát mosta, s európai vezetőket ostorozott a nem kellően befogadó álláspontjukért. A balliberális lapok mostani visszaemlékezéseikben nem győzik hangoztatni, hogy az egyik magyarországi látogatásán felkeresett egy szír migránst, aki hosszú időt töltött a röszkei tranzitzónában.

Józanul gondolkodva mégis beláthatjuk, hogy mást nem is tehetett volna Jézus Krisztus helytartója, ha hű kíván maradni a keresztény tanításhoz. Ferenc csupán az elesettek pártját fogja, s mint a strasbourgi gondolatokból is kitűnik, sosem hirdette, hogy legyünk önfeladók, és nem vonta kétségbe az önvédelem jogát. Erről sokat vitáztunk annak idején különféle műsorokban.

Persze a hazafi szívekbe akkor lopta be magát igazán, amikor 2019-ben a román püspökök ármánykodásai ellenére ellátogatott az összmagyarság legnagyobb zarándokhelyére, Csíksomlyóra. A két következő, magyarországi útja pedig valódi csodával ért fel. A Kossuth téren 2023 áprilisában bemutatott szentmiséjén több tízezer ember hallhatta a szájából, hogy Isten, áldd meg a magyart!

Tavaly a húsvéti magyar zarándokokat köszöntve így emlékezett vissza Ferenc a magyarországi látogatásra:

„Úgy érkeztem közétek mint zarándok, testvér és barát – ezért öröm számomra ma így visszaemlékezni a veletek töltött napokra. Budapestre, a hidak és a szentek gyönyörű városába zarándokként mentem el, hogy együtt imádkozzam veletek. Imádkozni Európáért, a béke építésének vágyáért, hogy a következő nemzedékeknek a remény jövőjét nyújtsuk, ne a háborút; egy bölcsőkkel és nem sírokkal teli jövőt; egy testvérekkel és nem falakkal teli világot! Imádkoztam szeretett nemzetetekért, amely egy évezred óta lakja azt a vidéket, megtermékenyítve azt Krisztus evangéliumának hirdetésével és megélésével. Kívánom, hogy még a jelenlegi történelmi körülmények között is követhessétek a népetekből sarjadt szentek és boldogok példáját.”

A szentatya többször elismerően szólt a magyar családpolitikáról, Orbán Viktorral szokatlanul mély kapcsolata alakult ki. Ritka, hogy a pápa négyszer találkozzon egy miniszterelnökkel. A családpolitika és az erős Európa iránti vágy mellett a békemisszió vált végül a legfontosabb közös üggyé.

„A többi ország úgy gondolta, ha a németek sem tudnak ellenállni ekkora külső nyomásnak, ők aligha lesznek képesek. Inkább átszivárogtak a béketáborból a háborúsba. Maradtunk hát ketten: Magyarország és a Vatikán. A társaságra nem lehet panaszunk” – jegyezte meg frappánsan Orbán Viktor a 2023-as évértékelő beszédében. Valóban nem rossz társaság ez, a 444-féle ballib élcelődések dacára sem. 

Ferenc rengeteget tett a katolikus egyház megújulásáért, az ő érdeme, hogy a mélypontról most újra felfelé tör az európai kereszténység, s a fiatal generációk körében ismét egyre menőbb a Megváltó. Az is tény, hogy Ferenc – hiába reménykedtek annyira a világboldogítók – nem lett sem woke-pápa, sem szocdem pápa. Ellenben megtanított bennünket, konzervatívokat, szuverenistákat önállóbban gondolkodni. Hiszen nem minden fekete és fehér, az igazság lehet többrétű, néha többféle is. Mint ahogy a lojalitás is lehet többrétű: család, párt, egyház és eszme iránt egyszerre.

„Életviteletek és életstílusotok legyen Isten stílusa, amely a gyengédségben, a közelségben és az együttérzésben mutatkozik meg” – mondta a szentatya tavaly húsvétkor a magyar zarándokoknak. Sokan megszívlelhetnék ezt a mi oldalunkon is.

Miként jól teszi egy párt vagy kormány, ha hatalmát a „rendekre” és egyházakra támaszkodva, szétterítve gyakorolja, úgy az egyház sem hagyhatja figyelmen kívül a politikai, kormányzati törekvéseket.

Ferenc tettei és üzenetei profán módon is értelmet nyernek mint a politikai kereszténység megnyilvánulásai, hiába szisszennek fel egyesek e kifejezést hallva. Hogy a zseniális sorozat révén szupersztárrá vált történelmi hősünket is ideemeljem: mi lett volna, ha Hunyadi nem hisz a politikai kereszténységben, kiért szólnának ma a harangok?

Az eltávozott Ferenc pápa gondolatai politikai tettekre sarkallnak. Arra, hogy bátran védelmezzünk a keresztény Európát. Hiszen a szentatya beállt a jelen és a múlt, a hívő és a nem hívő kereszteződésébe, s innen mondta nekünk, európai keresztényeknek, hogy legyünk ismét főszereplők a világpolitika színpadán, tekintsünk az ég felé, és vállaljuk büszkén a múltunkat, önmagunkat.