Van egy kiváló hírünk a pride betiltásán dühöngő személyeknek. Ne bánkódjanak, mert minden ellenkező beállítással szemben nem felel meg a valóságnak, hogy a magyar parlament a nemrég elfogadott törvénymódosítással betiltotta volna azt a homoszexualitást ünneplő felvonulást, amit ők pride-nak szoktak nevezni. A jogszabályi változtatás ugyanis egyetlen szót sem szól a melegfelvonulásról. Pusztán azt köti ki, hogy semmilyen rendezvényt nem lehet megtartani, ami a gyermekvédelmi törvény azon rendelkezéseibe ütközik, amelyek kellő szigorral azt írják elő, hogy semmilyen homoszexuális vagy szexistapropaganda-népszerűsítés nem folyhat egyetlen eseményen sem.
Úgyhogy semmi más teendőjük nincs a pride szervezőinek s résztvevőinek, mint hogy tartózkodnak szexuális irányultságuk másokra, az egyszerű közlekedő városlakókra, kiemelten a gyerekekre tukmálásától, oktrojálásától.
Ez nagyjából annyit jelenthet, hogy tisztességes hétköznapi ruhákban kell megjelenniük, hanyagolva a hiányos, kihívóan rikító öltözékeket, sminkeket, mások jóérzésébe, vallásos meggyőződésébe gázoló provokatív jelmezeket. Magyarán: el kell veszítenie a pride-nak az erőszakos reklám jellegét, különben tényleg nem rendezhetik meg.
Ja, hogy éppen ez a korlátozás háborítja fel az úgynevezett jogvédőket, szélsőbalos aktivistákat? Mert éppen a propagandisztikus, agitációs elemek, a polgárpukkasztás adja meg számukra az egésznek az értelmét? Erről viszont senki sem tehet rajtuk kívül.
A törvény betűje tudniillik mindenkire egyformán vonatkozik. Ha mondjuk a filatelisták, villamoskalauzok vagy a hentesmesterek vonulnának föl tangában, rózsaszín papi reverendában, kikenve-kifenve, mint egy tüzes víztől megkergült indián törzs tagjai, akkor azoknak is azonnal be lenne tiltva a vonulásuk. Hagyják abba ezért a pride-átorok a szitkozódást, és próbáljanak megfelelni a XXI. századi polgári követelményeknek, amibe nem fér bele a többségi társadalom, a vétlen városlakók heccelése, cukkolása, s főként a gyermekek kvázi „beszoktatása”.
