Van egy kiváló hírünk a pride betiltásán dühöngő személyeknek. Ne bánkódjanak, mert minden ellenkező beállítással szemben nem felel meg a valóságnak, hogy a magyar parlament a nemrég elfogadott törvénymódosítással betiltotta volna azt a homoszexualitást ünneplő felvonulást, amit ők pride-nak szoktak nevezni. A jogszabályi változtatás ugyanis egyetlen szót sem szól a melegfelvonulásról. Pusztán azt köti ki, hogy semmilyen rendezvényt nem lehet megtartani, ami a gyermekvédelmi törvény azon rendelkezéseibe ütközik, amelyek kellő szigorral azt írják elő, hogy semmilyen homoszexuális vagy szexistapropaganda-népszerűsítés nem folyhat egyetlen eseményen sem.
Úgyhogy semmi más teendőjük nincs a pride szervezőinek s résztvevőinek, mint hogy tartózkodnak szexuális irányultságuk másokra, az egyszerű közlekedő városlakókra, kiemelten a gyerekekre tukmálásától, oktrojálásától.
Ez nagyjából annyit jelenthet, hogy tisztességes hétköznapi ruhákban kell megjelenniük, hanyagolva a hiányos, kihívóan rikító öltözékeket, sminkeket, mások jóérzésébe, vallásos meggyőződésébe gázoló provokatív jelmezeket. Magyarán: el kell veszítenie a pride-nak az erőszakos reklám jellegét, különben tényleg nem rendezhetik meg.
Ja, hogy éppen ez a korlátozás háborítja fel az úgynevezett jogvédőket, szélsőbalos aktivistákat? Mert éppen a propagandisztikus, agitációs elemek, a polgárpukkasztás adja meg számukra az egésznek az értelmét? Erről viszont senki sem tehet rajtuk kívül.
A törvény betűje tudniillik mindenkire egyformán vonatkozik. Ha mondjuk a filatelisták, villamoskalauzok vagy a hentesmesterek vonulnának föl tangában, rózsaszín papi reverendában, kikenve-kifenve, mint egy tüzes víztől megkergült indián törzs tagjai, akkor azoknak is azonnal be lenne tiltva a vonulásuk. Hagyják abba ezért a pride-átorok a szitkozódást, és próbáljanak megfelelni a XXI. századi polgári követelményeknek, amibe nem fér bele a többségi társadalom, a vétlen városlakók heccelése, cukkolása, s főként a gyermekek kvázi „beszoktatása”.
Sajnálatosan sokan szeretnék azonban a pride általuk vizionált betiltása ürügyén a viszonyokat elmérgesíteni. Közéjük tartozik Daniel Freund normalitás- és magyarüldöző német zöldpárti európai parlamenti képviselő, foglalkozására nézve agresszív, háborúra uszító provokátor, aki beszédet mondott a múltkoriban tartott budapesti tiltakozó tüntetésen, amely aztán négyrendbeli, a lakosság érdekeit semmibe vevő illegális hídfoglalásba torkollott. Több más artikulálatlan, gyűlölködő fröcsögés mellett mondott egy igen érdekeset, amire a szitokáradat közepette valahogy senki sem figyelt föl. Azt mondta az érzékelhetően félig őrült – vagy tán egészen az – politikus a megkérdőjelezhetetlen hitelességű szuperfüggetlen Telex szerint, hogy a szabadságot most jobban fenyegetik, mint az elmúlt negyvenöt évben bármikor. Hozzátette: „Itt, Budapesten az az egykori szabadságharcos fenyegeti leginkább, aki mostanra autoriter vezetővé vált.”
Ácsi! Ezzel Freund elvtárs elszólta magát. Nem kevesebbet állított, mint hogy a nyolcvanas évek elején a Szovjetunió uralma, a kommunista állampárt idején szabadság volt. Azért ennyire nyíltan még nem mertek színt vallani, coming outolni a zöldnek, helyesebben zöldterroristáknak is hívott újkommunisták, imigyen mérföldkőhöz érkeztünk. Az ultrabalos EP-képviselő szerint az volt az igazi szabadság, amikor a Kádár-rezsim regnált Magyarországon, továbbá a kommunista szörnyállam, a Szovjetunió fenyegette a Nyugatot. Azért nem semmi ez az ember, bárki beláthatja! Amellett tette le a garast ezzel, hogy Orbán Viktor és kormánya nagyobb fenyegetést jelent a szabadságra, mint Leonyid Brezsnyev Nyugatot megsemmisíteni akaró Szovjetuniója, a Varsói Szerződés csapatai és a kádári diktatúra együttvéve.
Mindebből kitűnik: a demokráciavédő pózban tetszelgő zöld-, illetve vörösfasisztáknak (ahogy tetszik) a szabadság a szélsőbaloldal korlátlan uralmát jelenti. Ha ez nincs meg, egetverő pankrációzás, támadássorozat kezdődik, amíg a primátusukat meg nem szerzik, a „Párt” vezető szerepét helyre nem állítják.
Visszasírják a negyvenöt év előtti nagy szabadságot? Próbáltak volna meg akkor tizedekkora tüntetést csapni bárhol az országban. Úgy verték volna szét őket a pártállam rendőrei, hogy azt sem tudták volna, melyik végtagjukat hol keressék. De nem is kell annyira távoli múltba kalandozni. 2006-ban, Gyurcsány Ferenc uralkodása alatt minden polgár nagy verést, akár gumilövedéket kaphatott, akiről pusztán feltételezték, hogy az utcán esetleg tiltakozási céllal tartózkodik.
A hírek szerint a magyargyűlölő Manfred Weber szintén magyarellenes szövetségese, Freund a nekik nem parírozó magyarokat éppúgy utáló tiszás képviselőkkel egyeztetett, miként pótolhatnák a leállított USAID-forrásokat brüsszeli Júdás-pénzekkel. Meg talán arról, hogyan lehetne álzöld agyrémpolitikával a német után a magyar társadalmat és gazdaságot is gajra vágni.
