Nem tudom, létezik-e olyan kifejezés, hogy „visszaélni a demokráciával”. Ha nem, ami napjainkban történik színes kis hazánkban, bőven okot ad arra, hogy saját fogalmunk legyen rá. Kétségtelen tény ugyanis, hogy a gyülekezési jog alapjog. Ami röviden és érthetően annyit jelent, hogy nemtől, bőrszíntől, vallási felekezettől, szexuális identitástól, politikai hovatartozástól függetlenül minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy ha szeretné valami iránt a nemtetszését kifejezni, akkor a törvények adta keretek között azt közterületen is megtehesse.
Amikor valami alapjog, az egyben azt is jelenti, hogy a jogszabályok, a kötelezettségek és jogosultságok hierarchiájában semmi nem írhatja felül. A legutóbbi alaptörvény-módosításba azonban bekerült az a kitétel, ami szerint minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz. Ez a jog – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz. De ez talán így is van rendjén, nem igaz?
Most a pride mellett tüntetők ezt a kitételt értelmezik úgy, hogy betiltották a melegfelvonulást. Ami így, ebben a formában nyilvánvalóan nem igaz.
Ami viszont az, hogy a magyar kormány tudatosan, akár a jog eszközével élve küzd tűzzel-vassal az ellen a nyugatról folyamatosan betörni akaró propaganda ellen, ami a kiskorúak érzékenyítését célozza a szexuális kisebbségek iránt. A probléma az, hogy ez nem csupán érzékenyítés, inkább biztatás – mi, itt Magyarországon pedig azért nem látjuk azt az óriási lobbit és mögöttes célt, ami megfogalmazódott eköré a nyugati liberális elitben, mert a magyar kormány sikeresen tartja vissza itthon ezt a folyamatot.
Abban a pillanatban viszont, hogy átlépjük az országhatárt és nyugat felé haladunk, egyre tisztábban látszik, miről is van szó: tudatos agitálásról. A módosítás pedig éppen a propaganda és nem a homoszexuálisok ellen készült.
Ahhoz, hogy ezt valaki ilyen formában értelmezni tudja, egyrészt nem csak a baloldali sajtót kellene olvasnia, másrészt el kéne kezdenie gondolkozni. Ami annak a pár ezer tüntetőnek, aki immár másodszor foglalta el Budapestet, láthatóan nem megy. Érdemes kicsit körülnézni a transzparensek között, mi is a demonstrálók célja a tiltakozással. Apropó, tüntetés! Van abban valami paradox, amikor a gyülekezési törvény korlátozása ellen, egy állítólagos diktatúrában emberek egy csoportja totálisan törvénysértő módon őrjöng a budapesti hidakon kifulladásig. Érdemes ilyenkor megnyitni a világhálót: ennél sokkal kevesebbért Párizsban, a nyugati világ és a szabadság mintaországában gumibotozzák a diákokat. Ütnek mindenkit, ahol érnek.