De most vissza Magyarországra. Az először az Erzsébet hídon összegyűlt néhány ezer fős tömeg az egy hétre eső értelmetlen tüntetések számát megdönteni akaró Hadházy Ákos vezetésével elsősorban a gyülekezési jogáért demonstrált: legalábbis a leghangosabban erről kiabáltak, illetve a molinókon is többnyire ezt szerepelt. Vélt sérelmüket pedig végső soron saját aktuális létezésükkel cáfolták meg, hiszen az, hogy szabadon randalírozhattak Budapest forgalmas csomópontjain, az a gyülekezési jog maga. Sőt, szerintem annál egy picit még több is, mert egyébként nekem, egyszerű állampolgárnak is vannak jogaim, tekintve, hogy fizetek adót, így jogos igény, hogy mondjuk Pestről Budára átjussak akkor, amikor arra van dolgom. De ha nem engem, hanem mondjuk a mentő- vagy a tűzoltóautót nézzük, akkor nekik még fontosabb eljutni A-ból B-be akkor is, ha Hadházy Ákos és bolondos kis csapata ebben látják 2026 kulcsát. Lábjegyzet: tévednek. 

Egy szó mint száz: nekem ezt kötelességem eltűrni békésen, most már hetente. Nonszensz. A harmadik érvem azok mellett szól, akik a sajtó képviseletében a munkájukat végezték (volna) ezen a jeles eseményen. 

És itt most kicsit hosszabb kitérőt teszek, mert úgy érzem, régóta volt már ennyire nehéz jobboldali újságírónak lenni. És akárki akármit mond, hogy a közbeszéd állapota és az emberek dühe kollektív felelősség az összes politikusra nézve, ennyire elmérgesedve a helyzet nagyon régen volt már, mindez pedig annak a nagyon is tudatos gyűlöletkeltésnek köszönhető, amit Magyar Péter produkál, amióta színre lépett. 

Újabb paradoxon: hogy nem tűnik fel a szimpatizánsainak, hogy egy állandóan agresszív és indulatos ember fröcsögve kiabál arról, hogy a szeretet országát építi? Nem gyanús?

A hétköznapi emberek problémáit, dühüket Magyar Péter igen könnyen csatornázza be a sajátjába, ezt a nagy halmazt pedig ráirányítja például a jobboldali újságírókra. Ezek az emberek felhatalmazva érzik magukat arra, hogy amikor a Hír TV riporterei kiállnak tudósítani egy tüntetésre, akkor körbevegyék, a fülébe ordibáljanak megafonnal, ellopják a mikrofonját, lökdössék, fenyegessék és kövessék őket az autójukig úgy, hogy a balhé közepette minden egyes élő bejelentkezésüket ellehetetlenítik. És ezek az emberek amúgy a béke jegyében állítólag alapvető jogokért tüntetnek.

Mindezek után pedig a balos sajtó, amely ehhez nagyon szépen asszisztál, hörögve zár össze egyként, amikor a kormányinfón Gulyás Gergely nem engedi nekik, hogy tizenötöt kérdezzenek, csak tizennégyet. Diktatúra!

Értik a különbséget? Nehéz erre mit mondani, szavakat is nehezen találok ilyen mértékű ellentmondásokra. Hogy egy országban élő, egy levegőt szívó emberek ennyire másként lássák a világot. 

A baj csak az, hogy a választás még messze van, s talán a modern kori magyar politika egyik legkeményebb kampányának kapujában állunk. S ha Magyar Péter már most ennyire dühös, vajon mekkora lesz a haragja és milyen tüzet fog szítani vele, ha elveszíti a választást? Amire most már úgy tűnik, jó esélye van a Tiszának, újabb „agyhalott” EP-képviselőjük bizonyította ugyanis: Magyar Péter a brüsszeli érdekeket érvényesíti. Nem a magyarokét. Aki ezt nem látja mostanra tisztán, az szándékosan takarja el a szemét. 

Pedig jó lenne egy kicsit felébredni, mert túl sok minden forog kockán. A szuverenitásunk, az önállóságunk, az identitásunk, a joga annak, hogy önállóan döntsünk a sorsunkról. És például annak is, hogy tüntethessünk a budapesti hidakon, és ne kezdjen el senkit gumibotozni a rendőrség. Ne gondolják, hogy a fentiekből kiindulva egy lehetséges Tisza-kormány nem élne vissza ily módon a hatalmával. Főleg azért, mert már most ezt teszi, pedig a kormányrúdnak még a közelében sincs. Ne is legyen.