Mario Lindnernek, a homoszexualitását nyíltan valló osztrák szociáldemokrata politikusnak és Conchita Wurst eurovíziós pucckirálynő közeli barátjának most az a legnagyobb problémája, hogy Magyarországon betiltották a pride-ot, az Országgyűlés pedig módosította az alaptörvényt. Ezért júniusra szolidaritási akciót hirdetett Budapestre. Pedig a saját hazájában is akadhat éppen dolga.
A jövő hét végén esedékes bécsi választásokat meg sem kellett volna még rendezni, csak előre hozták még januárban, amikor úgy tűnt, esélye van egy szabadságpárti vezetésű szövetségi kormánynak. – Egy FPÖ-s kancellár ki akarná éheztetni Bécset! – riogatott Michael Ludwig szociáldemokrata polgármester, aki vörös-rózsaszín koalícióban, a liberálisokkal együtt irányítja a legnépesebb osztrák tartományt.
Ludwignak nem kell tartania attól, hogy elveszíti pozícióját. Ausztria egyetlen metropoliszaként Bécs baloldali fellegvár, az SPÖ most is a választások toronymagas esélyese. De a bevándorlásellenes Osztrák Szabadságpárt – a Fidesz szövetségese a Patrióták Európáért uniós frakcióban – szépen visszakapaszkodni látszik a felmérések szerint az öt évvel ezelőtti katasztrofális eredménye után, akár megháromszorozva a 2020-as hét százalékát.
Az FPÖ utóbbi eredményei, így az, hogy tavaly az első helyen végzett az országos választásokon, reményt keltőek a migrációelleneseknek. Ludwig nyilatkozatából is látszik, árnyékuk a „vörös Bécsben” is rávetül a helyi politikára. A felerészben külföldi származásúak lakta egykori császárvárosban, amely már több mint kétszázezer muszlimnak is az otthona, az FPÖ most a parlamenti választáson elért húszszázalékos eredményén is javíthat.
Ausztriában a fősodorbeli politikusok is tisztában vannak azzal, hogy a migrációs kérdés időzített bomba, amely kezeletlen formában az ebben az ügyben egyedül következetes párt, az FPÖ malmára hajtja a vizet. Így volt ez 2015-ben, a migrációs válság csúcspontján is, amikor a szabadságpártiak példátlan módon 30 százalék feletti eredményt értek el a fővárosban. Ha óvatos pedálmozgatással is, de az új néppárti kancellár, Christian Stocker – akit a minap a „bécsi Buddhának” aposztrofált a Der Spiegel német hírmagazin osztrák kiadásának címlapja – a fékeket nyomja a migrációban.
Nem mindenkinek van joga Ausztriában letelepedni, a beengedetteknek az osztrák értékrend szerint kell élniük, a többieknek meg fel is út, le is út; kérdés persze, mi sül ki a gyakorlatban a kormányprogram ilyen általános megfogalmazásaiból.
Ahogy néppárti-szocdem-liberális összetételű kormánya is érdekes kísérlet, maga Stocker is az. Hatvanöt évesen ez a bécsújhelyi ügyvéd és volt alpolgármester úgy került a nagypolitikába, mint Pilátus a krédóba, a Sebastian Kurz kancellár utáni Osztrák Néppárt (ÖVP) vezetési válságának egyik tüneteként. De azt Stocker biztosan tudja, hogy nem akar a koalíciójában felőrlődött német vezető, Olaf Scholz sorsára jutni.
Érdekesen függ össze a bevándorlás és a bevándorlásellenesség Európában. Németországban például az országosan népszerű AfD szerény eredményt ért el a márciusi tartományi voksoláson Hamburgban, ahol pedig az egyik legmagasabb a bevándorlók aránya. Fölényesen nyertek eközben az országosan leszerepelt szociáldemokraták. Ez a migrációbarát nagyvárosi életformával magyarázható. Hasonló a helyzet Ausztriában is, ahol az FPÖ tavaly a vidékies Karintiában érte el a legjobb eredményét (csaknem 40 százalékot), míg a sokszínű, soknyelvű Bécsben ennek alig felét. Ez akkor is nagy különbség, ha – ahogy mondják – a pulykák sem szavaznak a karácsonyra, azaz egy bevándorlónépességnek csak kis része voksol migrációellenes erőre.
Ehhez hozzáadódik, hogy jövő vasárnap a bécsi szavazók csaknem ötöde, 265 ezer fő olyan választó lesz, akinek nincs osztrák útlevele, hanem valamely más EU-ország polgára. Helyi szinten ők is részt vehetnek a politikában, sőt már tizenhat évesen.
A legkülönbözőbb okokból, az 1956-ban kivándoroltaktól a mai munkavállalókig, tanulókig mintegy 27 ezer magyar él Bécsben, amely számos nemzetközi szervezetnek vagy éppen Soros György magánegyetemének, a CEU-nak is a székhelye. Ez sem kedvez a helyi FPÖ-nek.
Kevés állam van akár csak Európában, ahol kiemelten figyelnek Ausztriára. Mi történelmi okokból is ezt tesszük, ahogyan számunkra Bécs az első számú külföldi főváros, a vonatkoztatási pont, ahol valaha „kávézót akartunk nyitni”. Budapestre is gondolva olvassuk az olyan híreket, hogy Bécsben már a diákok csaknem fele muszlim, a helyi törökök – egyelőre marginális – pártja, a Jövő Szociális Ausztriája, a SÖZ pedig (a betűszó törökül ígéretet jelent) országszerte ünnepnapnak tenné meg a ramadán iszlám böjti hónap végét. Az ilyen hírek alapján azt látjuk: Ausztriában még fecseg a felszín, de már a mély sem hallgat.
