Érdekesen függ össze a bevándorlás és a bevándorlásellenesség Európában. Németországban például az országosan népszerű AfD szerény eredményt ért el a márciusi tartományi voksoláson Hamburgban, ahol pedig az egyik legmagasabb a bevándorlók aránya. Fölényesen nyertek eközben az országosan leszerepelt szociáldemokraták. Ez a migrációbarát nagyvárosi életformával magyarázható. Hasonló a helyzet Ausztriában is, ahol az FPÖ tavaly a vidékies Karintiában érte el a legjobb eredményét (csaknem 40 százalékot), míg a sokszínű, soknyelvű Bécsben ennek alig felét. Ez akkor is nagy különbség, ha – ahogy mondják – a pulykák sem szavaznak a karácsonyra, azaz egy bevándorlónépességnek csak kis része voksol migrációellenes erőre. 

A legkülönbözőbb okokból, az 1956-ban kivándoroltaktól a mai munkavállalókig, tanulókig mintegy 27 ezer magyar él Bécsben, amely számos nemzetközi szervezetnek vagy éppen Soros György magánegyetemének, a CEU-nak is a székhelye. Ez sem kedvez a helyi FPÖ-nek.

Kevés állam van akár csak Európában, ahol kiemelten figyelnek Ausztriára. Mi történelmi okokból is ezt tesszük, ahogyan számunkra Bécs az első számú külföldi főváros, a vonatkoztatási pont, ahol valaha „kávézót akartunk nyitni”. Budapestre is gondolva olvassuk az olyan híreket, hogy Bécsben már a diákok csaknem fele muszlim, a helyi törökök – egyelőre marginális – pártja, a Jövő Szociális Ausztriája, a SÖZ pedig (a betűszó törökül ígéretet jelent) országszerte ünnepnapnak tenné meg a ramadán iszlám böjti hónap végét. Az ilyen hírek alapján azt látjuk: Ausztriában még fecseg a felszín, de már a mély sem hallgat.