A 2010 utáni kormányzás egyik bravúrja, hogy érdemi együttműködéseket tudott kialakítani a környező országokkal. Egy időre felerősödött a visegrádi négyek szövetsége is – amit azonban (egyelőre) szétkapott az orosz-ukrán háború, illetve annak következményei. Ugyanakkor kijelenthető: ha van is még bőven hová fejlődnie a térség államainak ezen a téren, arról szó sincs, amit Orbán Viktor balliberális ellendrukkerei hajtogattak, miszerint a holmi félfasiszta-revizionista szélsőjobboldali kormányzat (igen, ez volna szerintük a Fidesz) mindenkivel összeveszett volna a környéken. Éppen ellenkezőleg!
Mindemellett
a trianoni békediktátum meghaladására a kormány aktív gazdasági és társadalmi támogatási programokat indított a határon túli magyarság körében, szavazati jogot adott nekik, s fellépett a jogaikért nemzetközi fórumokon is.
Véget ért a száz év magyar magány – hangoztatta többször is a magyar miniszterelnök.
Ez a folyamat olyan meglepetéseket is okozott, mint Robert Fico és Orbán Viktor szövetsége – noha a szlovák kormányfő jóval korábban nem épp a magyar közösségek legnagyobb barátja volt. Vagy ott van Szerbiában Aleksandar Vučić, akivel ugyancsak pragmatikus és szoros együttműködést sikerült kialakítani. Minden vita ellenére vannak bőven stratégiai együttműködési pontok Ausztriával vagy Horvátországgal is. Ukrajnát a speciális helyzet okán inkább csak mint szabályt erősítő kivételként említsük, pláne a botrányos kémügy idején.
És akkor el is jutottunk az aktualitáshoz: mi folyik Romániában, s mit jelent ez számunkra?
Történt ugyanis, hogy sokak meglepetésére a megismételt államfőválasztás első fordulóját megnyerte a magyarellenességéről hírhedt AUR jelöltje, George Simion. Érthető módon a helyi magyarságot képviselő, s a magyar kormánnyal együttműködő RMDSZ nem őt támogatja, sőt.
Az úzvölgyi uszítás és egyéb botrányok után hogyan is tehette volna?
Viszont a tény tény marad: a protesthangulat által felemelt Simion nagyon is esélyes a következő forduló megnyerésére, amiből politikai földindulás következhet. A magyar kormánynak egyáltalán nem dolga őt támogatni.
Ám azt megteheti-e, hogy – leginkább épp a helyi magyar közösség védelmében és érdekében – nem számol ezzel a lehetőséggel, nem készül fel erre a forgatókönyvre? Aligha!
Jegyezzük meg: eközben Simion szinte udvarol a magyaroknak, továbbá szövetséget ajánl Orbán Viktornak, akiért szinte rajong, akárcsak Donald Trumpért. A magyar kormányfő egyelőre odáig ment el, hogy jelezte, nem támogatná egy leendő új román vezetés elszigetelését európai szinten. Ezt többen gesztusként értékeltek, ugyanakkor a miniszterelnök világossá tette: meghatározónak tekinti a Romániai Magyar Demokrata Szövetség álláspontját, nemzetpolitikai kérdésekben pedig az erdélyi magyarság érdeke az iránymutató.
„Románia mindenkori vezetőivel azon dolgozunk, hogy az erdélyi magyarság életét és megmaradását előremozdítsuk” – szögezte le.
Ide kell most tehát a stratégiai nyugalom!
A prioritás egyértelmű: a magyar közösségek biztonsága és prosperitása.
Csak akkor lehet szó bármiféle együttműködésről, ha ezt egy esetleges AUR-vezetés hajlandó érdemben garantálni és a gyakorlatban is szavatolni – ellentétben a külhoni magyarok kapcsán műfelháborodást színlelő ellenzék által feltétlenül támogatott ukrán vezetéssel. Ha ez pipa, az egy potenciális európai szövetségest jelenthet Magyarország számára. S mivel a rovott múltú párt épp a Georgia Meloni által vezetett ECR-nak is tagja, ha valamiféle megegyezés születne, az egyúttal megnyitná a lehetőséget a szuverenista erősödés előtt az Európai Parlamentben.
Apropó rovott múlt:
Simion korábbi ténykedése szó szerint vállalhatatlan, nem felejthetünk
– azt nehéz is lenne, hogy például „etnikai terroristának” nevezte a romániai magyar képviseletet. És még sorolhatnánk az undorító húzásokat...
Fél Európát, benne a magyarokat tehát eddig rendre kiakasztotta Simion pártja, szóval egyelőre az óvatosság és a pragmatizmus az irányadó magatartás.
Még egyszer: mindezek dacára: stratégiai szempontból akár tartogathat is lehetőségeket is a potenciális új román államfő esetleges megválasztása.
Az elsődleges szempont ugyanakkor nemzettestvéreink érdeke, az ő védelmük.
Fico és Vučić példája is mutatja: nem a lehetetlen kategóriájába tartozik a dolgok pozitív kimenetele a magyarság egésze szempontjából. És igen: mindkét, korántsem hibátlan politikussal nem pusztán a magyar kormány, hanem az egész ország szempontjából hasznos, érdekalapú együttműködés jött létre. Minél több van ezekből, annál jobb nekünk!
A teljes írást a Mandineren ITT olvashatja el.
