Hogy e nyilatkozata nem pusztán egy ártalmatlan elszólás volt, hűen érzékelteti annak az európai parlamenti jegyzőkönyvnek a tartalma is, amely szerint a Tisza EP-képviselői – akik korábban ukrán nemzeti színekben jelentek meg Brüsszelben – azt a jövő évi költségvetési szakaszt is megszavazták, amely még több uniós pénz kiutalását tenné lehetővé Ukrajnának, valamint felgyorsítaná Kijev uniós integrációját. Ám amikor – a mostani Tisza-adóval kapcsolatos botrányhoz hasonlóan – fényt kapott a tiszás ukrán lobbi, Magyar Péter kétségbeesésében mindent letagadott, és a megszokott politikai kármentéssel kapcsolatos stratégiáját vette elő. Így, a magyar választópolgárok emlékezőképességét újfent lebecsülve pusztán annyit mondott, ő mégsem támogatná Ukrajna csatlakozását.
Fontos azonban leszögezni, hiba lenne Magyar Péter silány minőségű válságkezelését összekeverni a politikai kommunikációban ismert és tudatosan alkalmazott hátránygazdálkodás mesterségével.
Ugyanis a Tisza Párt elnöke szemmel láthatóan nem egy tudatosan felépített mintázat alapján próbálja megúszni a kellemetlenebbnél kellemetlenebb botrányait, hanem egész egyszerűen a valóságot próbálja letagadni, meghamisítani, legyen szó bármilyen, akár a választók számára kiemelt fontosságú témáról is.
Ennek az elhibázott felfogásnak a legeklatánsabb példájaként Magyar Péter rezsicsökkentéssel kapcsolatos nyilatkozatait érdemes felidézni, melyek szintén a káosz vezérelte válságkezelésről árulkodnak.
Amikor a Tisza Párt tavaly ősszel azon munkálkodott, hogy egy valamirevaló ellenzéki pártként próbálja meg pozicionálni magát, Magyar Péter még azt találta mondani a rezsicsökkentés kapcsán, hogy azt egy esetleges kormányra kerülés esetén is megtartaná. Csakhogy mindez teljes mértékben szembement a brüsszeli elvárásokkal, melyek már évek óta nyíltan a magyarországi rezsicsökkentés eltörléséért fáradoznak. A Brüsszelnek lekötelezett Magyar így nem is lehetett mást, mint hogy idén márciusban már arról beszéljen a magyar választóknak, hogy azt a rezsicsökkentést, amelynek a megtartását korábban megígérte, mára már „humbugnak” tartja, mivel szerinte „a magyar emberek átlagosan többet fizetnek az energiáért, mint az európai átlag”. A bürokraták által irányba állított Tisza-elnök ennek megfelelően bejelentette, hogy kormányra kerülése esetén energiapolitikáját az orosz energiafüggőség megszüntetésére építené, amely köztudottan drasztikus rezsidíjnövekedést eredményezne.
A Tisza Párt a választások szempontjából sorsdöntő kérdésekben teljesen másként, az őszinteséget nélkülözve kommunikál a színfalak mögött, a nyilvánosságnak pedig ettől eltérő módon beszél.
Amikor pedig erre az ellentmondásra fény derül, a kármentés érdekében szinte bármilyen kommunikációs stratégiát bevethetőnek gondolnak, még a valóság letagadását is. Jól látható azonban, hogy ez a stratégia nem egy-egy elszigetelt eset kapcsán bukkan fel, hanem mostanra már állandósult a Tisza Párt környékén. Ez pedig súlyos politikai válságtünet.
A szerző a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője
