A brexit egyedi recept volt

Az Egyesült Királyság megengedhette magának, hogy elmenjen az EU-val való teljes szakításig, ugyanezt a receptet Magyarország nem követheti.

London, 2020. december 30. A brit parlament londoni plete 2020. december 30-n. A brit parlament alshza a soron kvl sszehvott lsnapon nagy tbbsggel jvhagyta az Egyeslt Kirlysg s az Eurpai Uni jvbeni ktoldal kapcsolatrendszernek feltteleit rgzt megllapodst. MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga Fotó: Facundo Arrizabalaga Forrás: MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga

Nemrég részletes elemzést közölt az egyik baloldali hírportál a brexit eddig érzékelhető gazdasági következményeiről (https://telex.hu/kulfold/2021/02/28/brexit-egyesult-kiralysag-eu-kereskedelem-gazdasag-recesszio-kilepes-koronavirus). Bár egy helyütt a szerző is elismeri, hogy ilyen rövid idő után még nem lehet hosszú távú következtetéseket levonni, a cikk már a címében is azt sugallja, hogy az Egyesült Királyság rosszabbul járt a kilépéssel.

Pontos statisztikák még nincsenek, de arra még a brexit legelkötelezettebb támogatói sem számíthattak, hogy ilyen rövid időn belül bármilyen pozitív hatás érvényesülhetne – különösen nem a rekord gazdasági visszaesést okozó Covid-járvány idején.

Az is igaz, hogy nőttek az exportőrök és importőrök adminisztratív terhei, de az, hogy a megállapodás ennyire az utolsó pillanatban született meg, és így az új szabályokra való felkészülésre nem maradt elég idő, nem kizárólag a londoni kormányzat felelőssége. Az Európai Unió tárgyalóküldöttségének hozzáállása és egyes politikusainak megnyilvánulásai a tárgyalási folyamat során mindvégig azt a benyomást keltették, mintha Brüsszel nem mindkét félnek optimális kompromisszumot akarna elérni, hanem inkább elrettentő példát kívánna statuálni az esetleges kilépést fontolgató tagállamoknak.

A kezdeti nehézségekből azonban még nem feltétlenül következik, hogy a brexit hosszú távon is negatív hatással lesz a brit gazdaságra.

Ezt azért is nehéz megjósolni, mert a szolgáltatások – és különösen a pénzügyi szolgáltatások – működéséről szóló végső megállapodás még nem született meg. Emellett a cikk többnyire olyan problémákkal igyekszik bizonyítani a brexit hátrányos voltát, amelyek valósak ugyan, de nem megoldhatatlanok. Ugyanakkor el kell ismernünk, hogy a problémák megoldása időt és pénzt igényel, s a kilépés nélkül azok fel sem merültek volna.

Nem szabad elfelejtenünk azonban, hogy a brit kilépést nem elsősorban a gazdasági integrációval szembeni kritikák vezérelték. A brexitre szavazók közül sokan az unión belüli szabad munkaerő-áramlást okolták saját munkanélküliségük vagy éppen alacsony bérük miatt, mások attól tartottak, hogy ha valamelyik uniós tagállam állampolgárságot ad a 2015 óta érkezett több millió bevándorlónak, azok tömegesen a szigetországban próbálnának letelepedni. De sokan voltak azok is, akiknek a teljes körű szuverenitás visszaszerzése volt az elsődleges cél.

Ahogy annak idején VIII. Henrik király sem hitéleti kérdések miatt szakított Rómával, hiszen 1521-ben, mindössze kilenc évvel a történelmi lépés előtt X. Leó pápa még a Hit Védelmezője (Fidei Defensor) címmel tüntette ki az angol uralkodót, amiért szembehelyezkedett a reformációval és különösen Luther tanaival. Hanem azért, mert mint egy szuverén ország uralkodója (the Sovereign) nem kívánta elfogadni, hogy egy másik hatalom szabja meg neki, mit tehet és mit nem.

A Brüsszellel való szakítás sem a piacgazdaság alapvető elveinek megtagadása miatt következett be. A briteknek – legalábbis a Covid-válság előttig – a globalizációval sem volt gondjuk, hiszen a Brit Birodalom maga is globális nagyhatalom volt. Amit nem tudtak megemészteni, az az volt, hogy az Európai Bíróság de jure is a szuverén parlamentjük fölé rendeltetett, az Európai Bizottság és az Európai Parlament pedig de facto kezdett úgy viselkedni, mintha az állam- és kormányfők alkotta Európai Tanács fölött állna. (Lásd Fricz Tamás cikkét a Magyar Nemzet március 6-i számában: https://magyarnemzet.hu/velemeny/az-europai-bizottsag-illegitimme-valt-9472913/.)

A világ ötödik legnagyobb gazdaságaként az Egyesült Királyság persze megengedhette magának, hogy a szuverenitás védelme érdekében elmenjen az unióval való teljes szakításig. De látni kell, hogy ugyanezt a receptet Magyarország nem követheti.

Bármennyire frusztráló is az Európai Bizottság és még inkább az Európai Parlament viselkedése a magyar kormánnyal szemben, bármennyire kilóg is a kettős mérce lólába, bármennyire csökken is a magyar gazdaság függése az uniós támogatásoktól, az egységes piachoz és azon belül is a schengeni övezethez való tartozásunk létfontosságú a magyar gazdaságnak.

Anélkül, hogy elvitatnánk a kormány és a költségvetés érdemeit a külföldi befektetések ösztönzésében – ami a Covid-járvány idején különösen sikeresnek bizonyul –, nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy nem uniós tagállamként is ilyen érdeklődés övezné Magyarországot. Mert a kormányzati támogatások, az alacsony társasági adó és a versenyképes munkabérek mellett az a tény is sokat nyom a latban, hogy az idetelepülő távol-keleti gyárak termékeiket akár csupán 55 százaléknyi helyi vagy uniós eredetű alkatrész beépítésével száz százalékban uniós termékként, vagyis vám- és kvótamentesen értékesíthetik az EU 450 milliós piacán.

Ha a brexit példája nem is realitás Magyarországnak, az unión belül átveheti az Egyesült Királyság szerepét abban, hogy az oly sokszor emlegetett fékek és egyensúlyok jegyében korlátozza a föderalista törekvéseket, és a politikai unió erőltetése helyett megpróbálja visszaterelni a szövetséget az eredeti gazdasági együttműködés irányába. A közös vakcinabeszerzés kudarca után erre most több tagállam is fogékonyabb lehet.

Sőt egy pusztán gazdasági integrációra alapozott Európai Unióba egyszer még akár az Egyesült Királyság is visszaléphetne.

A szerző újságíró (London)

(A borítóképen a brit parlament londoni épülete 2020. december 30-án. A brit parlament alsóháza a soron kívül összehívott ülésnapon nagy többséggel jóváhagyta az Egyesült Királyság és az Európai Unió jövőbeni kétoldalú kapcsolatrendszerének feltételeit rögzítő megállapodást. Fotó: MTI/EPA/Facundo Arrizabalaga)