A gólem már az alkotói ellen fordult

Az Európai Unió egy gólem, mely szinte észrevétlenül, lépésről lépésre önálló életre kelt, elszabadult.

Erősödhet a konzervatív politikai erők együttműködése az unióban Fotó: Török János TJ Délmagyarország DM Fotó: Török János/DÉLMAGYAR

Az Európai Unió egy gólem. Mindig is az volt, csak most már az alkotói ellen fordult. Talán első pillantásra harsánynak, túlzónak tűnik ez a mondat, de az elmúlt évek, hónapok, hetek történései mind ezt az érzést erősítik bennem.

A prágai csodatévő Lőw rabbi az 1500-as évek végén teremtette meg az agyagembert, aki a legenda szerint hétfőtől péntekig dolgozott, szolgálta a várost, védelmezte a zsidók közösségét. Egy papírtekercs – ma talán számítógépes programnak hívnánk – működtette, amire Isten neve volt felírva. Ha a papírt elvették, élettelenné vált, ám egyszer elszabadult a mű, és alkotói ellen fordult. Mindent eltaposott, összetört, ami útjába került. Ezért aztán alkotója, a bölcs rabbi „törölte” a programot, és megállította a dühöngő óriást.

Az Európai Uniót az alapító atyák azért álmodták meg, hozták létre, hogy földrészünkről többé ne indulhasson világégés, és nemzetei békében, jólétben élhessenek egymás mellett. A jóságos gólem sikeres, bölcsen megalkotott óriásnak tűnt. Hiszen eredményesen békítette össze a németeket, briteket, franciákat. Majd a Szovjetunió összeomlása után befogadta Közép- és Kelet-Európa felszabadult nemzeteit, elfogadta a német egység realitását. Az unió országai és népei a békés együttélés és a sikeres gazdasági-politikai erősödés reményével tekinthettek a XXI. századra.

Ám a gólem szinte észrevétlenül, lépésről lépésre önálló életre kelt, elszabadult. Talán jó tíz évvel ezelőtt az „euró­pai egyesült államok” gondolata kezdett belopakodni a „haladó” balliberális médián keresztül a közbeszédbe. Amit persze az egyre burjánzó brüsszeli bürokrácia örömmel támogatott, hiszen ezzel igazolta és egyben be is betonozta létét, jólétét. Ebben a folyamatban lassan, de igen céltudatosan erodálták a zsidó–keresztény európai értékeket, amelyek pedig az unió születésekor kétezer éves, szilárdnak hitt alapot adtak. Helyébe a sokszínű, multikulturalista, nemzetek feletti Európát képzelték. Első lépésként a migráció, az iszlamizáció elfogadtatása, sőt kívánatossá maszkírozása történt meg. Ez a folyamat gyorsult fel 2015 óta.

Az elmúlt év új, eddig ismeretlen válságot hozott. A Covid–19-járvány hurrikánként söpört végig a világon. Az unió vezetése, mint elszabadult gólem, hibát hibára halmozott. Először is intézményei alábecsülték a járvány fenyegetését és terjedésének a sebességét is. Tavaly kiderült, hogy a világ egyik legfejlettebb régiója nem képes olyan alapvető cikkekkel ellátni magát, mint védőmaszk, gumikesztyű, lélegeztetőgép. Gazdagabb országai az árakra rálicitálva igyekeztek ezeket megszerezni maguknak a szegényebb, de gyorsabban reagáló uniós országok elől.

Ezután kezdődött a versenyfutás a vakcinákért. Európában, Amerikában, Oroszországban és Kínában is tudósok, kutatóintézetek, gyógyszergyárak kezdtek fejlesztésbe. Ahogy érkeztek az első hírek a tudományos eredményekről, joggal hihettük azt, hogy Európa a nyertesek között lesz. Hiszen jórészt amerikai, brit és uniós kutatások haladtak a leggyorsabban, legsikeresebben. Az uniós gólem persze magának akarta a sikert. A bürokraták bejelentették, hogy amennyiben ők tárgyalnak a gyártókkal, akkor a leggyorsabban és a legtöbb vakcinát tudják beszerezni, elvégre az ötszázmilliós piac vonzóbb a gyártóknak, mint a nemzetállami. Több gyógyszergyártó cégnek eurószázmilliókat adtak előre a gyártási kapacitás bővítésére, a termelés gyorsítására. Csak éppen valami furcsa okból ismét hibák vagy bűnök sorozatát követték el. Először is szakértői rosszul mérték fel, hogy melyik fejlesztés valósulhat meg leghamarabb. Így történhetett meg, hogy tavaly a legtöbbet egy olyan gyártó vakcinájából kötötték le, amelynek a fejlesztése, tesztelése jelenleg a legnagyobb lemaradásban van.

Ez a kétmilliárd oltóanyag még a láthatáron sincs. A másik már bűn, hiszen a hozzáértés és a kellő gondosság hiányáról árulkodik. Vagy ami még rosszabb, talán egyes EU-bürokraták összejátszottak bizonyos gyógyszergyárakkal. Másként hogyan is fordulhatott elő, hogy az unió lemondott arról a jogáról, hogy beperelhesse a gyártókat késedelmes szállítás esetén? A balliberális „megmondóhírportál”, a Politico szerint az EU szerződései nem tükrözik a kereskedelmi logikát, és nevetséges hibákat is tartalmaznak. Talán ezért is titkosították a megállapodásokat. Így a leggyorsabb gyógyszergyárak sorra jelentik be, hogy – ilyen-olyan átlátszó kifogások miatt – nem tudnak időben szállítani az uniónak. Miközben más országok nagyságrendekkel több oltóanyaghoz jutnak. A britek most örülhetnek igazán, hogy kiléptek az unióból, hiszen kormányuk sokkal sikeresebb szerződéseket kötött.

Így aztán elérkeztünk oda, hogy a gólem már az alkotói ellen fordult. Nem elég, hogy a rosszul megkötött szerződések miatt végzetes lemaradásba került Európa, emiatt pedig mélyül a gazdasági válság és naponta emberek ezrei halnak meg. Azokat az országokat pedig fenyegetik, büntetni akarják, amelyek máshonnan, Kínától vagy Oroszországtól vesznek vakcinát. Azokat a kormányokat fenyegetik, amelyek a saját polgáraik életét és biztonságát tekintik elsődlegesnek, nem pedig az uniós verdiktet. Ráadásul még azt is számonkérik, hogy ki mennyiért vett életmentő oltást. Mindeközben brüsszeli irodák zárt ajtói mögött kötött alkuk alapján, felrúgva a korábbi megállapodást, egyenlőtlenül osztják el a lassan érkező, szűkös mennyiségeket.

Most ott tartunk, hogy a briteknek, amerikaiaknak, izraelieknek nagyságrendekkel nagyobb részét oltották már be. A magyar kormányt pedig azért támadják, mert az orosz és a kínai vakcinák segítségével gyorsabban fut és életeket ment.

Azzal is tisztában kell lennünk, hogy ennek az egészségügyi válságnak azok az államok lesznek a gazdasági és politikai nyertesei, amelyek a leggyorsabbak, a legügyesebbek. A többi sajnos lemarad. Magyarországnak nem szabad lassítania: minél több vakcina, minél gyorsabb oltás kell, és akkor győzünk. A gólem sorsáról pedig majd azután el lehet gondolkodni.

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója

A borítókép forrása: Török János