Van egy sajátos bukéja annak az ellenzéki viselkedésnek, amely annyiban foglalható össze, hogy mindig, minden esetben Orbán politikájával szemben kell állni: nagyon könnyű vele pofára esni. Ha megnézzük az elmúlt tizenegy évet, gyakorlatilag minden választási kampányra, illetve arra való felkészülésbe sikerült pár ilyet elrejteniük. Ha csak a leglátványosabbaknál akarunk maradni, akkor elég megemlíteni a rezsicsökkentést, illetve a határzárat. Nem volt teljesen nyilvánvaló 2014-re készülve, hogy mindenkinek – értsd, minden magyar keresőnek – érdeke az, hogy ne az energiaszolgáltatók keressenek többet, hanem a magyarok takarítsanak meg jelentősen több pénzt? Dehogynem, kivéve a baloldalnak. Annak a baloldalnak, és ezen mindig őszintén tudok röhögni, amely a munkások nagy érdekvédelme közepette, ha már klasszikus baloldali értékek, ugye, minden minimálbér-emelés esetén belengette, hogy ez rossz ötlet, mert mit fognak hozzá szólni a tőkések és a multik. Értik? A primér baloldaliság hazai megtestesítői aggódnak a nagytőke érdekeiért, miközben nagyban tesznek a bérből élőkre.
A spanyol kormány és Sánchez mondjon le!
A természeti katasztrófa közepette a szocialisták továbbra is ideológiai harcokba bonyolódnak.