Elöljáróban tisztáznunk kell, hogy ez az írás kizárólag a nagyvárosi kerékpározásról szól, és nem kíván fellépni általában a kerékpározás ellen. Bármerre megy az ember, egyre több a normális közlekedést akadályozó kerékpársáv Budapest útjain. Ennek nyilván sokan örülnek, valószínűleg boldognak és felszabadultnak érzik magukat: végre tekerhetnek. Tartásukon látszik az önmegvalósítás határtalan öröme, elvégre az egyirányú utcába is behajthatnak, a forgalommal szemben. Kicsit veszélyes, de megéri. De hol közlekednek? Az autóúton, ami elvileg az autósoké, a buszoké, a troliké, a villamosoké, a teherszállítóké.
Tudjuk, hogy a közhangulat nem kedvez a tényeknek, de néhány összefüggést talán nem árt tisztázni. Az autóutakat többnyire az autósoktól különböző jogcímen elvett pénzekből építik és tartják karban. Az autók előállítása a modern gazdaság és a tudományos innováció egyik meghatározó eleme. A kutatás, a fejlesztés, az autógyártás, az értékesítés, az üzemeltetés és a karbantartás rentábilis munkahelyek tízmillióit jelenti világszerte. Ennek a gigapiramisnak a legalján az autót vásárló áll, akin mindenki keres. És akkor még nem beszéltünk minden állam kedvenc bevételi forrásáról, az üzemanyag árába beépített adókról, az útadókról, az önkormányzatoknak járó súlyadókról, a biztosításokról, a vizsgáztatásról. Biztos, hogy az autósok Budapest legnagyobb ellenségei?
De akad itt még kérdés: mit fizetnek a kerékpárosok? Miért nem kötelező számukra a közlekedési szabályok ismeretét bizonyító vizsga letétele? Az azonosításukhoz szükség lenne a kötelező rendszámhasználat elrendelésére, különben jönnek-mennek összevissza, veszélyeztetve minden közlekedőt. Mit keresnek a buszsávokban, és miért előzgetik sokszor pirosnál a buszokat? Mit keresnek a hidakon, a járdákon? Miért nem fizetnek útadót és térfoglalási vagy tárolási díjat? Milyen környezetszennyezési adót fizetnek a kerékpárgyárak?
Ami most Budapesten folyik, az a dilettantizmus tombolása. A Nagykörúton és az Üllői úton létrehozott biciklisávokkal sikerült tovább növelni a dugók számát, anélkül, hogy a kerékpározók száma növekedett volna. Ennek oka valószínűleg az, hogy utóbbiak is felmérték a komoly baleseti kockázatot, és a többnyire álló autók kipufogógáza sem vonzza őket különösebben. Az egész városban látszik az improvizálás, a környezeti és közlekedési stratégia teljes hiánya. A főváros vezetése a koronavírus-járvány alatti rendkívüli helyzetet kihasználva kezdett kísérletezésbe. Hétvégeken a rendkívül sivár, poros pesti rakpartot lezárják az autósok elől. Kíváncsian várjuk, hány pestinek támad kedve ott sétálgatni. Nem lenne jobb kimenni valamelyik parkba vagy erdőbe?
