Jó képet vágnak Gyurcsányhoz

Az őszödi rétor megkopott tehetségéből hét év alatt a nulláról az önálló parlamenti bejutásig, a stabil öt százalék feletti támogatottság elérésére futotta.

Budapest, 2019. mjus 26. Gyurcsny Ferenc, a Demokratikus Koalci (DK) elnke (j2), felesge, Dobrev Klra, a DK EP-listavezetje, Molnr Csaba (b) s Rnai Sndor (b4) a prt mandtumot szerzett kpviseli a DK eredmnyvr rendezvnyn a fvrosi Radisson Blue Bke Hotelben az eurpai parlamenti (EP-) vlaszts napjn, 2019. mjus 26-n. MTI/Bruzk Nomi Fotó: Bruzák Noémi Forrás: MTI/Bruzák Noémi

A Fidesz-KDNP pártszövetség idestova tizenhárom éve vezeti a pártok népszerűségi listáját és adja a 2006-os helyhatósági választás óta a legtöbb nagyváros polgármesterét. A 2006-os év sorsdöntő volt a magyar politika történetében. A balliberális koalíció által megnyert országgyűlési választást követően a Gyurcsány-kormány egy konvergenciatervnek nevezett neoliberális megszorítócsomagot fogadott el. A 2006 elején látványosan csökkentett áfát is húszról huszonöt százalékra emelték vissza, illetve a választások előtt halogatott energiaáremelés is ekkor zúdult a meglepett lakosság nyakába. Ez lejtőre küldte az akkori kormánypártok népszerűségét.

A krízist csak súlyosbította, amikor 2006 szeptemberében kiszivárgott az akkori miniszterelnök-pártelnök őszödi beszéde. Az azóta politikai klasszikussá vált fordulatok jól jellemzik a balliberális politikafelfogás kvintesszenciáját, a hatalom megragadását és megtartását mindenek elé helyező politika öncélúságát. A magyar emberek 2006. október elsején a szavazófülkékben mondtak véleményt a balliberális kormányról, kevés kivétellel narancssárga színbe borítva az országot. Gyurcsány ezt követően kért bizalmi szavazást maga ellen a parlamentben, amit megnyert ugyan, ám ezzel csak felgyorsította a két akkori kormánypárt agóniáját.

E közelmúltbeli események felidézése azért fontos, mert jól mutatják az ellenzéki térfél helyzetét.

Való igaz, hogy Gyurcsány Ferencet az ellenzék se lenyelni, se kiköpni nem tudja. Az Apró-Gyurcsány-érdekkör kirakat­embere sosem titkolta tervét, szeretne még egyszer magyar miniszterelnök lenni. Azt is elmondta, hogy ehhez egy húsz-harminc százalékos támogatottságú pártra, munkacímmel egy Demokrata Pártra lenne szüksége, amelynek szerinte már lenne esélye a Fidesz legyőzésére. A bukott miniszterelnök kitartóan követte e tervét. Első lépésként létrehozta a kommunista utódpárt utódpártját, a Demokratikus Koalíciót (DK).

A 2011-ben nulláról induló formációval egyetlen ellenzéki párt sem akart szövetkezni. Bajnai Gordon választási pártja azt remélte, hogy az Obama-kampányból ellesett közhelyek (remény és változás), de sokkal inkább az ellenzék tehetetlensége és a nagy várakozások olyan népszerűvé teszik őket, hogy nem is lesz szükségük a parlamenti ellenzék politikusaira. Mint azóta tudjuk, Gyurcsányt ki akarták hagyni a 2014-es választási szövetségből, amit a Műegyetem rakparti nagygyűlésen az Összefogást! skandáló „demokraták” nehezményeztek is.

A DK politikai túlélése annak köszönhető, hogy Gyurcsány beverekedte magát és pártját a 2014-es választási összefogásba. Mivel az ellenzék sem akkor, sem azóta nem tud vonzó alternatívát felmutatni a polgári kormányzással szemben, az ellenzéki pártok leginkább egymástól tudnak szavazókat szerezni. A DK a szocialistáktól. Az akkori ellenzéki pártelnökök még „trükkök százaival”, például a frakcióalapításhoz szükséges ötödik képviselő hiányával megakadályozták, hogy a DK-nak önálló frakciója legyen. A tavalyi választáson Gyurcsányék azonban már jobban figyeltek, így első alkalommal kezdhették az országgyűlési ciklust saját frakcióval.

Az őszödi rétor megkopott tehetségéből hét év alatt a nulláról az önálló parlamenti bejutásig, a stabil öt százalék feletti támogatottság elérésére futotta. Leginkább az elnökeit egyre gyorsabb tempóban fogyasztó MSZP rovására – tehetjük hozzá. Gyurcsány politikai módszere viszonylag egyszerű: Orbán Viktor álláspontjához képest pont az ellenkezőjét mondja. Amikor a miniszterelnök az erős nemzetek erős Euró­pájáról beszél, Gyurcsány Európai Egyesült Államokat vizionál. E két markáns álláspont között nem sok hely marad a se hús, se hal ellenzéki pártok B kategóriás politikusainak.

Miközben a Jobbik, az LMP és az MSZP aktuális elnökének nevét a legtöbben nem is ismerik, Gyurcsány Ferenc az ellenzéki térfél egyik állandó szereplője. Az általa remélt húsz-harminc százalékos egységpárt még mindig a messzi távolban van, a DK támogatottsága üvegplafonba ütközött. Ezért küldték az uniós választások előtt csatába a másik Gyurcsányt, Gyurcsánynét, vagyis Dobrev Klárát, aki ugyanazt a politikai receptet követi, mint férje, ám az egyenszürke ellenzéki pártokhoz képest dinamikusabbnak látszott.

A DK májusi 18 százalékos eredménye a Momentum tíz százaléka mellett nem minden előzmény nélkül, és nem teljesen váratlanul teljesen átrendezte az ellenzéki térfelet. A nyári uborkaszezon előtt e két feljövőben lévő párt felül akarta írni az ellenzéki pártok tavaszi fővárosi megállapodását, hogy lendületüket továbbgördítve átvegyék az ellenzéki térfél vezetését. Ezt e két párt főpolgármester-jelöltjeinek kellett volna a második előválasztáson elérni, ám a szavazók is ismerik az Egyszer volt Budán kutyavásár mondást. Ami májusban sikerült Dobrev Klárának, az júniusban már nem sikerült Kálmán Olgának, aki az ellenzéki előválasztáson tizenkét százalékkal maradt le Karácsony Gergely mögött.

A csendes kampányban az ellenzéki pártok igyekeznek megfelelni a balliberális sajtó és szavazók teljes összefogásigényének. Ennek egyik korábban elképzelhetetlen jele Vágó István DK-s elnökségi tag és képviselőjelölt Jobbik általi támogatottsága.

A felszín alatt azonban tovább zajlik a küzdelem. Az LMP, MSZP és a Jobbik még küzd az eljelentéktelenedés ellen. A szocialisták most Karácsony Gergelyben bíznak, neki kellene a fővárosban tavasszal megkötött, és az MSZP-nek kedvező alku mögé szavazatokat hozni. Ha ez sikerülne, a DK nem tudná huszárosan átvenni a baloldal vezetőjének szerepét az MSZP-től.

A DK most előszeretettel szerepelteti Dobrev Klárát, aki szívesen beszél uniós tervekről, igaz, ő sem mindig bontja ki a valóság minden részletét. Amikor például az uniós fejlesztési pénzek önkormányzatokhoz irányításáról beszél, gondoljuk hozzá, hogy egyes brüsszeli javaslatok szerint ezek alatt a migránsokat befogadó önkormányzatokat kell érteni. Az európai szolidaritás pedig az így beengedett tömeg szétosztását jelenti.

Az önkormányzati választás tehát arról is szól, hogy az ellenzéki pártok átengedik-e a vezetést Gyurcsányéknak. Most a teljes összefogás jegyében jó képet vágnak a DK helyi pozíciószerzéséhez, ám jól tudják, hogy minden új önkormányzati DK-frakció a 2022-es parlamenti választáson egy újabb DK-s képviselőjelölti igényt szül. Mivel az ellenzék támogatottsága idestova kilenc éve nem nő, ez csak a többi ellenzéki párt rovására történhet.

A szerző politológus