Több mint kilencezermilliárd forintos az Orbán Viktor miniszterelnök által bejelentett gazdaságélénkítő akcióterv pénzügyi kerete, amelyből a Magyar Nemzeti Bank háromezermilliárd forintos monetáris támaszt nyújt. Vagyis az éves gazdasági teljesítmény, a GDP húsz százalékát is kiteheti az állami mentőöv, és valószínűleg itt még nincs vége a történetnek. A gazdaságélénkítő akciótervből ugyanis eddig két szakaszt ismerhettünk meg, és ha szükséges, jöhet egy harmadik is. A magyar gazdaságra hulló pénzeső mellett fontos tétele az Orbán-tervnek a pénzügyi stabilitás megtartása is. Ez első pillantásra minden bizonnyal fura dolog, miután az Európai Unió lehetővé teszi a költségvetési hiányok „nagyítását”, az államháztartások lazítását s vele együtt az adósságok elszaladását is, azonban hazánk helyzete speciális. Túl azon, hogy a jövőre is gondolni kell.
Hosszú időn keresztül Magyarország szégyenpadon ült: az Európai Unióban mi, magyarok voltunk az egyetlenek, akik ellen egy évtizeden keresztül eljárás folyt a túlzott költségvetési deficit miatt; a második Orbán-kormánynak nagy erőfeszítésébe került, hogy kikerüljön a procedúra alól. Mindez ugyanis azt jelentette, hogy akadt egy olyan ország a közösségben, amely a saját maga vállalását – a költségvetés menedzselését – sem tudta végrehajtani. A hiány összefügg az adóssággal: ha lyuk keletkezik a büdzsében, azt valamiből finanszírozni kell, hitelt kell rá felvenni, s ez a kölcsön adósságot hoz. Miközben az első Orbán-kormány 2002-ben GDP-arányosan valamivel több mint ötvenszázalékos adósságrátát tudott felmutatni, bőven az uniós, hatvanszázalékos limit alatt, addig 2010-ben nyolcvan százalék fölötti mutatót örökölt az MSZP–SZDSZ-kormányoktól. Tíz évbe telt, mire ez a ráta 64 százalék alá esett, de még sajnos így is magas más, közép-európai versenytársakhoz képest.
Amennyiben tehát nagyon megugrana a hiány és újból felfutna az államadósság, a pénzügyi stabilitás s vele együtt az ország kerülne rövid idő leforgása alatt veszélyes csapdahelyzetbe.