A pofátlanságnak nincs határa, ez régi igazság a politikában. Néha-néha még visszahőkölünk, de aztán pillanatok alatt rendezzük a sorokat, és csak legyintünk. Valami ilyesmi játszódhatott le bennünk az elmúlt héten is, amikor olyan bátor szabadságharcosok, mint Karácsony Gergely vagy Baranyi Krisztina, tiltakozván a Fudan-beruházás ellen – amiről egyébként még nem tudjuk, pontosan hogy is fog kinézni –, különféle utcaátnevezéseket hajtott végre Ferencvárosban. Azokon a területeken, ahol vélelmezhetően a Fudan egyetem épületei állnak majd. (Tudják, az a Fudan, amely mondjuk Koppenhágában nem a kínai polip egyik kinyújtott karja, no de Dánia probléma nélkül lehetett Barack Obama pincsikutyája.)
Így megtudhattuk, hogy szerintük a dalai láma nem poszt, hanem tulajdonnév, elvégre az egyik avatott utca Dalai Láma elnevezésű. Én értem, hogy ők valószínűleg Tendzin Gyacóra gondoltak, a regnáló lámára, akit a kínai kommunisták valóban elűztek Tibetből, de ha én egy konkrét személy egészen konkrét megpróbáltatásai előtt akarnék tisztelegni, akkor ezt nyilvánvalóvá tenném. Amennyiben konkrétan a szentatya tetteit akarom kiemelni, akkor nem Római Pápaként (sic!) hivatkozok rá.
Ez ugyanakkor az egész helyzetnek mégiscsak a kevésbé jelentős része. A baloldal folyamatos jóemberkedései közepette minduntalan becsúsznak hibák és problémák – ahogy erre ők hivatkoznak –, és ha legutóbb nem is sikerült tökéletesen, hát majd a következő alkalommal megint megpróbálják! Akkor bizonyosan helyesen zajlanak majd az események. És mi szolgáltathatna érvényesebb képet a baloldaliság áldozati kultúrájára, mint a tény, hogy kizárólag messze-messze Magyarországtól találnak szimbolikus ügyeket, amelyekbe jól bele lehet állni! Nem kell hozzá meló, elég a szöveg, szerencsére tényleg nagyon távol vannak, ámde így be lehet gyűjteni az ettől elaléló, magukban szintén mindig jóemberkedni vágyó választópolgárok kegyeit. Win-win!
Persze így belecsúsznak menthetetlen döntésekbe, amelyek azonban a sajátjaikat nem érdeklik, hiszen nem számít más, csak a mindent beborító, meleg napfényként utat törő érzelmi szuggesztió. Például amikor Karácsony Gergely rutinból – hiszen kéthetente ezt teszi – megváltoztatta közösségi oldalas profilképét, most éppen Roman Prataszevics elfogása ellen tiltakozva. Tudják, ez az a fehérorosz, ellenzéki újságíró, akiről egészen frissen kiderült, hogy korábban az Azov elnevezésű, félkatonai, ellenben egészen náci ukrán szervezet katonájaként harcolva működött. Mi leginkább onnan ismerjük ezeket, hogy folyamatosan fenyegetik a kárpátaljai magyarokat és mészárlásokat helyeznek kilátásba. Gondolom, ez már a jobbikos hatás főpolgármester úrra, hiszen azt már pár éve sem tartotta náci cselekedetnek, amikor Gyöngyösi Márton, akkor még országgyűlési képviselő, azokat a képviselőtársait listázta volna, akik zsidó származásúak.
