Totális képmutatás Ferencvárosban

Az utcanévtáblák ügye újfent megerősíti az ellenzék és sajtójának az aljasságát.

Budapest, 2019. november 25. Karácsony Gergely fõpolgármester és Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester (b) sajtótájékoztatót tart a városházán 2019. november 25-én. MTI/Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd

A pofátlanságnak nincs határa, ez régi igazság a politikában. Néha-néha még visszahőkölünk, de aztán pillanatok alatt rendezzük a sorokat, és csak legyintünk. Valami ilyesmi játszódhatott le bennünk az elmúlt héten is, amikor olyan bátor szabadságharcosok, mint Karácsony Gergely vagy Baranyi Krisztina, tiltakozván a Fudan-beruházás ellen – amiről egyébként még nem tudjuk, pontosan hogy is fog kinézni –, különféle utcaátnevezéseket hajtott végre Ferencvárosban. Azokon a területeken, ahol vélelmezhetően a Fudan egyetem épületei állnak majd. (Tudják, az a Fudan, amely mondjuk Koppenhágában nem a kínai polip egyik kinyújtott karja, no de Dánia probléma nélkül lehetett Barack Obama pincsikutyája.)

Így megtudhattuk, hogy szerintük a dalai láma nem poszt, hanem tulajdonnév, elvégre az egyik avatott utca Dalai Láma elnevezésű. Én értem, hogy ők valószínűleg Tendzin Gyacóra gondoltak, a regnáló lámára, akit a kínai kommunisták valóban elűztek Tibetből, de ha én egy konkrét személy egészen konkrét megpróbáltatásai előtt akarnék tisztelegni, akkor ezt nyilvánvalóvá tenném. Amennyiben konkrétan a szentatya tetteit akarom kiemelni, akkor nem Római Pápaként (sic!) hivatkozok rá.

Ez ugyanakkor az egész helyzetnek mégiscsak a kevésbé jelentős része. A baloldal folyamatos jóemberkedései közepette minduntalan becsúsznak hibák és problémák – ahogy erre ők hivatkoznak –, és ha legutóbb nem is sikerült tökéletesen, hát majd a következő alkalommal megint megpróbálják! Akkor bizonyosan helyesen zajlanak majd az események. És mi szolgáltathatna érvényesebb képet a baloldaliság áldozati kultúrájára, mint a tény, hogy kizárólag messze-messze Magyarországtól találnak szimbolikus ügyeket, amelyekbe jól bele lehet állni! Nem kell hozzá meló, elég a szöveg, szerencsére tényleg nagyon távol vannak, ámde így be lehet gyűjteni az ettől elaléló, magukban szintén mindig jóemberkedni vágyó választópolgárok kegyeit. Win-win!

Persze így belecsúsznak menthetetlen döntésekbe, amelyek azonban a sajátjaikat nem érdeklik, hiszen nem számít más, csak a mindent beborító, meleg napfényként utat törő érzelmi szuggesztió. Például amikor Karácsony Gergely rutinból – hiszen kéthetente ezt teszi – megváltoztatta közösségi oldalas profilképét, most éppen Roman Prataszevics elfogása ellen tiltakozva. Tudják, ez az a fehérorosz, ellenzéki újságíró, akiről egészen frissen kiderült, hogy korábban az Azov elnevezésű, félkatonai, ellenben egészen náci ukrán szervezet katonájaként harcolva működött. Mi leginkább onnan ismerjük ezeket, hogy folyamatosan fenyegetik a kárpátaljai magyarokat és mészárlásokat helyeznek kilátásba. Gondolom, ez már a jobbikos hatás főpolgármester úrra, hiszen azt már pár éve sem tartotta náci cselekedetnek, amikor Gyöngyösi Márton, akkor még országgyűlési képviselő, azokat a képviselőtársait listázta volna, akik zsidó származásúak.

Legyünk egyértelműek: szerintem épelméjű embernek nem kétséges, hogy Kína egy diktatúra. Ki vonja ezt kétségbe? Ki vitatja?

Ugyanakkor mivel lenne jobb az ottani elnyomottaknak, ha Magyarország erre való hivatkozással folyamatosan beszólna Kínának, nem folytatna gyümölcsöző gazdasági kapcsolatokat és jó hangsúlyosan, hadd lássák ezek a gaz kínaiak, feszt gyújtó hangú beszédeket tartana és kiállásokat rendezne? Eltévedt ember, aki azt hiszi, ez a megoldás. A magyar külpolitikának mindenkor két talapzaton kell állnia: egyfelől ügyelni arra, hogy a jelenlegi határainkon túl élő magyarokat sérthetetlenként kezeljék az egykori kisantant államai, másrészt olyan külgazdasági érdekeken nyugvó politikát folytatni, ami a lehető legtöbb hasznot hozza a magyaroknak.

Ennyi.

És akkor mindezek után érkezik a Soros-blogtól, alias 444-től egy cikk, melyben leírják, hogy sakk-matt, a Fidesz–KDNP nem tud mit kezdeni Baranyiékkal, hiszen az általuk átnevezett egyik utca Hszie Si-kuang kínai püspök nevét viseli, akit évtizedeken keresztül vegzált a kínai állam, bebörtönözték, tehát valóban és egészében egy kiváló, katolikus egyházférfi volt.

És ilyenkor, de remélhetőleg tényleg csak ilyenkor az ember agya hajlamos ledobni az ékszíjat. Mert ezek a vallástagadó, ateista propagandisták minden más esetben az egyház, a kereszténység, leegyszerűsítve a szakralitás legnagyobb gúnyolói, ellenségei. Másról sem szól munkásságuk java része – és itt bőven visszatekinthetnék az elmúlt évszázadokba is –, hogy azt az erkölcsi, morális többletet, amit birtokol a kereszténység, megpróbálják darabokra szedni, jelentéktelenné tenni. Bármikor, ha akad egy hitét és hivatását komolyan vevő egyházi személy, karaktergyilkosságba kezdenek ellene, viszont ha olyanokat kell ajnározni, akik megfelelnek aktuálpolitikai érdekeiknek, hirtelen nem lesz probléma, ha egyházi vezető vagy mezei pap kvázi politikai kérdésekben is megnyilvánul.

Képmutató, aljas banda ez.

Ráadásul ugyanők azok, akik folyamatosan sikítoznak, ha a kormány támogatja a határon túli magyarokat – főleg ebben a válságos vírushelyzetben –, és pláne ők azok, akik minduntalan kikelnek a Hungary Helps-program, az üldözött keresztényeket segítő államtitkárság munkája ellen. Könyörgöm, templomfelújításokkal ki lehet ugrasztani a bolsevista nyuszit a bokorból. Ha az elmúlt évtizedekben valaki, hát a mostani magyar kormány tesz az üldözött keresztényekért. Porból épít újjá keresztény településeket a Közel-Keleten, befogad életveszélyben lévő embereket, világszinten és arányos módon nézve talán nincs még egy olyan ország, amelyik ennyire komolyan venné azt, hogy a bajba jutott Krisztus-követők mellett ki kell állni, segíteni kell őket.

Erre egy nevetséges utcanévre reagálva – hagyok időt, tehát a fentiek nem számítanak, sőt feleslegesek, no de egy utcaátnevezés, az maga a forradalom – súlyos, teológiai lantokon kezdenek játszani, hogy itt most visszavonulót kell fújniuk a kormánypártoknak.

Lássunk tisztán! Mi pontosan tudjuk, hogy ti a hatalmon és a befolyáson kívül semmiben sem hisztek, és minden eseményt úgy inter­pretáltok, ahogy ebbe az áldozati magzatpózkultúrába beilleszthető. Van ennek egy rajongói rétege, kétségtelen. Azonban mi mindig úgy fogunk cselekedni, hogy bemutatjuk a képmutatásotokat, mellé helyezzük saját cselekede­teinket, aztán a normalitás mezsgyéjén mozgó állampolgárok előtt kérdés sem lesz, hogy melyik a követendő út.

Addig még kívánok hasonlóan hisztérikus, kétségbeesett jóemberkedéseket!

A szerző újságíró, műsorvezető

A borítóképen: Karácsony Gergely és Baranyi Krisztina sajtótájékoztatót tart a városházán 2019. november 25-én.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd