Újraértelmezett nők

Kikérem magamnak, hogy a Szél–Bősz–Szabó-trió álljon ki az én jogaimért!

Könnyen meglehet, hogy az ellenzéki kényszerkoalíció tavaly decemberi színjátéka már a záróakkord Fotó: MTI/Máthé Zoltán

„Én öngyilkos akartam lenni, nem tudtam tükörbe nézni. Nem akartam nő lenni” – ezek a szavak egy Vivien nevű nő szájából hangzottak el tavaly november 25-én a nők elleni erőszak világnapján. Azt mondta, másfél évvel ezelőtt egy barátnője áthívta magához borozni, ám becsapta őt, mert nem volt otthon, a barátja viszont igen. A férfi megerőszakolta.

Az emlékei annak kapcsán törtek fel benne, hogy sztriptíztáncot kellett egy feladat részeként előadnia a ValóVilág nevű beköltözős valóságshow-ban, amely immár tizedik évadát éli jelenleg az RTL Klub társcsatornáján, az RTL II-n. Ugyanebben a műsorban gyakorlatilag belépő a kamerák előtti légyott, a különböző szexuális témájú játékok és egyéb, a szereplők lejáratását célzó feladatok.

Természetesen nem ez az egyetlen, az RTL-csoport csatornáin futó műsor, amely ­szereplőit megalázó és méltatlan helyzetben ábrázolja. És persze mondhatjuk, hogy a valóságshow-k esetében mindenki felelőssége teljes tudatában dönt a szereplésről, ám felmerül a kérdés: képes-e átgondolt döntést hozni egy huszonéves fiatal, aki azt látja példaként maga előtt, hogy a ValóVilág szereplői mára ugyanezen csatornákon műsorvezetők és főműsoridős szórakoztató show-k főszereplői? Vagyis, aki „elég jól teljesít”, jegyet vált magának a show-bizniszbe, amivel természetesen jár pénz, paripa, fegyver. Na de milyen áron?

Ugyanezen csatorna szilveszterkor menny­be ment, ugyanis miután éjfélt ütött az óra, nem közvetítette Áder János köztársasági elnök beszédét, helyette egy hátrányos helyzetű emberekből (is) álló kar énekelte el a magyar himnuszt, amelyet Fischer Iván, a Budapesti Fesztiválzenekar vezetőjének néhány mondatos köszöntője követett.

A Hvg.hu szerint az RTL Klub megmutatta, hogyan lehet „megható szeretettel boldog új évet kívánni”. Elgondolkodtató. Ahogyan Lengyel Tamás színész „paródiája” is Áder János újévi beszédéről, amiben cinikusan megköszöni a magyar kormánynak – többek között –, hogy a postás nem hozta fel a küldeményeit, és úgy en bloc, minden kilátástalan. Szerinte.

Eközben mellette áll egy ál-Weisz Fanni, aki – nem is értem, hogy miért – részegen dülöngél, és láthatóan fogalma sincs arról, hogy hol van és mi történik körülötte. Weisz Fanni egyébként egy siket modell, aki fiatal kora ellenére eddigi élete során nem keveset tett azért, hogy a hozzá hasonló fogyatékossággal élőket ne bélyegezzék meg, hanem a társadalom teljes értékű tagjának tekintsék. Lábjegyzet, hogy Lengyel Tamás a szintén az RTL Klubon futó A mi kis falunk című sorozat egyik főszereplője volt.

És itt álljunk meg egy pillanatra! Mert lenne pár kérdésem. Ez nem megalázó? Az, hogy egy fogyatékkal élő embert a feladatára teljesen alkalmatlannak ábrázolunk, nem súlyos kirekesztés? Ez a humor? Vajon ha társadalmi szinten vannak alábecsülve a nők – amit feminista, jogvédő nőtársaim rendszeresen belekiabálnak a világba –, netalántán nincs összefüggésben azzal, hogy az RTL Klub egy évtizede ábrázolja őket főműsoridőben egy prostituálttal egyenértékűnek? És vajon nem tárgyiasítja a nőket az a számtalan felfújt szájú, tökéletesre retusált, a luxus látszatát keltő celebhölgy, akiknek kitermelésében az RTL szintén oszlopos szerepet vállalt, és akik nap mint nap keltenek mélységes kisebbrendűségi érzést több százezres követő táborukban a közösségi oldalakon? Tényleg megtörténhet, hogy egy valóságshow-ban egy lány elmeséli, hogy megerőszakolták, és nem történik semmi? Hol vannak azok a műsorvezetők ilyenkor a csatornánál, akik fröcsögve mentek neki Novák Katalinnak, mert azt merte mondani, hogy azokkal a nőkkel sincsen semmi gond, akik az anyaságot választják hivatásul, és nem akarnak versenyre kelni a férfiakkal? Miért nem rajzolja senki a tenyerébe, hogy az erőszak minden formája elfogadhatatlan? Hol van ilyenkor Bősz Anett, Szél Bernadett és Szabó Tímea?

Nem vagyok biztos benne, de úgy hiszem, éppen Facebook-posztot írnak arról, hogy Orbán Viktor stílusa „vadkeleti és minden ízében vállalhatatlan”, illetve, hogy a „lopás, a csalás, mások elnyomása és megalázása pusztán következménye annak a középkori és kíméletlen gondolkodásnak, amelyet Orbánék minden téren magukénak vallanak”.

Nem tudom, mennyire sikerült érzékeltetnem a történtek közt feszülő bődületes ellentmondást: a miniszterelnök vadkeleti, mert asszonyságnak nevezte az előtte egyébként egekig dicsért Karikó Katalint, akinek kulcsszerepe van a koronavírus elleni Pfizer-vakcina kifejlesztésében, az RTL Klub viszont a megható szeretet legautentikusabb kifejezője.

Aztán Novák Katalin miniszter megalázta a nőket, mert bátorságra buzdította az anyaságukban kiteljesedni vágyókat, azok a közösségi oldalakon ellene felszólaló, a felismerhetetlenségig sminkelt influenszerek viszont hősök, akik egyébként méregdrága melltartókat, arc­krémeket és izomnöveléshez használt fehérjeporokat reklámoznak hivatásszerűen az egyébként átlagkeresetből élő átlagnőknek, akik normális munkából élnek normálisan. Ugye nem csak nekem tűnik fel a felsoroltak között húzódó leheletnyi ellentmondás? Nem utolsósorban pedig kikérem magamnak, hogy a Szél–Bősz–Szabó-trió és a hozzájuk hasonlók álljanak ki az én jogaimért is! Nem szeretnék abban a világban „felszabadított” nő lenni, amelynek jogi alapjait ez a három, … khm, politikus fekteti le.

A legjobbakat pedig a végére hagytam: ha már Novák Katalinnál és vegzálásánál tartunk, Szabó Tímea felrótta a miniszternek, hogy egy „méregdrága” sídzsekiben pucolt ablakot karácsonykor, s erről fotót is közölt. Nos, ajánlom a politikusnő figyelmébe Gyurcsány Ferenc posztját, aki egy cirka harmincezer forintos pulóverben mutatja be, hogyan készít kétezer-ötszáz forintból karácsonyi menüt. Nem bájosan hiteles?

És ha esetleg nem lennének maradéktalanul tisztában azzal, hogy mi a szexista, egy amerikai, demokrata párti lelkipásztor-képviselő ebben is méltó iránymutatást adott. Emanuel Cleaver a 117. kongresszus megnyitóján megalkotta az amen szó gendersemleges verzióját, és imáját úgy zárta, „amen és awomen”. A men ugyanis angolul férfiakat, a women pedig nőket jelent. Nem akarok csúnya kifejezésekkel élni vagy firtatni a fentebb leírtakban szereplők elmeállapotát.

Az viszont biztos, nem lennék azoknak az elnyomott nőknek a helyében, akiknek a ­jogait egyszer majd a Bősz Anett-i értelemben definiálják újra. Nem lesz túl felemelő.

A szerző újságíró