A három évvel ezelőtti, franciaországi sikeregyüttesben Gera Zoltán és Juhász Roland igazi futballcsillag volt, a válogatottsági rekorder Király Gábor úgyszintén, a fénykorát élő Dzsudzsákról nem is beszélve.
Most azonban a világranglistán az ötvenedik hely környékére taksálják legjobbjainkat, félidőben mégis vezetik az E csoport mezőnyét. Hogy ez így lehet, azért – előre is elnézést kérek elfogultságomért – Marco Rossi a felelős.
Nem egészen egy hét múlva, június 19-én lesz egy éve, hogy a kopasz druentói szakembert Csányi Sándor MLSZ-elnök kinevezte szövetségi kapitánynak, és ez alatt az egy év alatt a rossz emlékű Leekens-korszakban pofozógéppé silányult válogatottunkból olyan kompániát varázsolt, amelynek van tartása, tud védekezni, és az új csodafegyver – a rögzített játékhelyzetből végrehajtott akciók, pongyola magyarsággal a pontrúgások – segítségével még gólokat is tud szerezni.
Ennek a brusztolós, hajtós, megalkuvást és félelmet nem ismerő válogatottnak Pátkai a szimbóluma. „Te most a szurkolók hőse vagy!”, jegyeztem meg a Vidi védekező középpályásának kedd éjjel, valamikor nulla óra környékén a vegyes zónában. „Hagyjuk ezt” – intett le a háromgyermekes családapa. „A hős szerepe nekem nem áll jól. Nekem a küzdés, a csúszás-mászás áll jól, látod, még a góljaimat is úgy rúgom, hogy valahogy bekotrom a hálóba a lepattanó-lecsorgó labdákat.”
Ez igaz. De a futball olyan különös műfaj, amelyben a Puskás-díjas góllal elért győzelemért ugyanúgy három pont jár, mint amit egy Pátkai-féle „csúnyácskával” csikarunk ki.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!