Egy nemzetet kétféleképpen lehet leigázni: karddal vagy adóssággal. Magyarországon ma minden egyes adózó befizetésének tíz forintjából hetet államadósság-törlesztésre kell fordítani, és ezt a legnagyobb jóindulattal sem lehet szabadságnak nevezni – ezt még 2011 nyarán nyilatkozta Orbán Viktor, aki szerint ez a teher nem közgazdasági probléma, hanem ellenség, amelyet ha nem győznek le, az győz le minket. Ezért nem menekülni kell, hanem szembenézni az ellenséggel.
Akkor az államadósság a nemzeti össztermék 81 százalékát tette ki, ami mára a GDP 68,7 százalékára csökkent. Ez tíz és fél éves mélypontot jelent, utoljára 2008 harmadik negyedévében, az IMF-hitel felvétele előtt volt hetven százalék alatt az adósság. A siker a fegyelmezett költségvetésnek és a kiemelkedő gazdasági növekedésnek köszönhető. Egyiket sem adták ingyen.
Ezen a ponton érdemes visszaidézni, mennyi támadás érte az Orbán-kormányt 2010-től, amikor a választások megnyerése után teljes fordulatot vett a gazdaságpolitika. A legnagyobb sivalkodást talán a kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer megszüntetése váltotta ki, ami abban a formájában leginkább arra volt „jó”, hogy folyamatosan újratermelje az adósságot. Utóbb az Európai Bizottság szakértője is elismerte, hogy a magyar modell alapvetően hibás volt, ezért Brüsszel nem tartotta riasztónak a kabinet lépését. Ez azonban csak az egyik elem volt a sorban, hiszen a közteherviselés újraszabásától a devizahitelek forintosításán át a lakossági állampapírok felfuttatásáig hosszan lehetne írni azokról az intézkedésekről, amelyek új pályára állították az országot: rendbe rakták az államháztartást, felpörgették, majd tartóssá tették a növekedést, miközben csökkenteni kellett az adósság arányát. Mindezt úgy, hogy az ellenzéki oldal folyamatosan azt harsogta, hogy itt a vég, minden összedől, a kormány jobban teszi, ha elmenekül az országból.
Nyilatkozataival Békesi László egykori szocialista pénzügyminiszter tűnt ki a karból. Róla a balliberális oldalon valamiért úgy gondolják, hogy érdemes kikérni a véleményét a gazdasági, társadalmi kérdésekről. Ő például azt vizionálta két évvel ezelőtt, hogy a megsértett tömegek előbb-utóbb létrehoznak egy macronihoz hasonló, elsöprő erejű mozgalmat, ami aztán jól megbuktatja az Orbán-rezsimet. Ehhez képest most arról beszélt a HVG-nek, hogy rosszul mérte fel a folyamatokat, amikor a gazdaság összedőlését próbálta láttatni. Nem gondolta ugyanis, hogy a bankrendszer és a multik megfizetik a különadókat, ahogy a nemzetközi fejlemények kapcsán sem váltak valóra a szocialista látnok jóslatai. Békesi Lászlóhoz hasonlóan többen is bevallhatnák, hogy hiába festették a falra az ördögöt. De ez legyen az ő problémájuk.
