Persze tanulni kell ebből a felfordulásból, nagyon keményen dolgozni, hogy az a jövő a miénk, magyaroké is legyen, lendületet venni már most, a csendes ünnep idején. Aztán később emlékezni, hogy mit kellett átélnünk itt Európában, mit tudtunk közösen kivédeni. Látnunk kell egy nagymintás összehasonlításban a saját országunkat, hol hibázunk és hol mutattunk fel valódi erényeket. Ahogy megemlékezünk az orvosokról és ápolókról, akik a harc első frontján küzdenek, emlékezzünk meg azokról a kamionsofőrökről, akik elviszik az élelmiszert és a gyógyszert a boltokba, a kukásokra, akik elszállítják a szemetet hajnalban, vagy a révészre, aki átviszi az autókat a Dunán. Akik egyébként is ezt csinálják minden nap, és nem kapnak soha tapsot.
Majd amikor véget ér a nagy rémálom, akkor tudjuk megtapsolni önmagunkat, mi, magyarok, hogy megcsináltuk, túléltük, s bebizonyosodott, hogy ez a tízmillió és a határon túl élő négymillió bizony valóban egy vérből való. 2020 nagyon furcsa húsvétjának ez lehet az üzenete, ha van valakinek füle a hallásra. Mindez érezhető Brüsszelből is, egyáltalán nem helyfüggő. Ez attól függ, mi rejlik az ember szívében, s mit ad abból másoknak.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!